Szerdán este a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom tanácstermében Pál-Antal Sándor akadémikus Népesség és természeti csapások a Székelyföldön a 18. század elején címmel tartott igen érdekes előadást a Borsos Tamás Egyesület szervezésében.
2013. január 24., 01:502013. január 24., 01:50
2013. január 24., 09:392013. január 24., 09:39
Az előadás – Pál-Antal Sándor akadémiai székfoglalójának mintegy rövidített változata – rengeteg olyan adatot tárt a hallgatóság elé, amelyek fényében átértelmezhetjük nemzetünk fogyatkozásának kérdéseit. Mert való igaz, hogy jelenleg „vészesen fogy a magyar Erdélyben”, ám ez korántsem kizárólagosan húsz-huszonegyedik századi, amolyan modernkori jelenség. Sajnálatos módon már a középkorban bekövetkezett természeti csapások, háborúk miatt hullámokban jött időről időre a lélekszám csökkenése, s ha csak a XVIII. század elején bekövetkezett népességcsökkenést vesszük számba Pál-Antal Sándorral, mindjárt más fényben tűnik föl az ok és okozati összefüggés.
A mainak tizede
Az elődás során kiderült, hogy a XVIII. század elején Székelyföldön összesen 422 település volt, ebből kilenc mezőváros, 409 falu, egy szabad királyi város (Marosvásárhely) és három udvarhelyszéki kiváltságos hely létezett. Egész Erdélynek pedig mintegy 800 ezer lakosa volt, egytizede a mai népességének. Legalábbis az adóösszeírások, nemesi összeírások, adótabellák ezt mutatják. S még akkor is, ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy a lakosság 13 százaléka nem szerepelt az adótabellákon (mert adózhatatlan nincstelen volt) is igen kevés ez a lakosság más vidékekhez képest.
Háborúk, pestis
Két összeírás (1703. és 1722.) közötti nem egészen húsz év alatt ez a népességszám is drasztikusan lecsökkent. Mintegy ötezer család „tűnt el” szinte nyomtalanul a Székelyföldről. Ennek okai: a háború, a pestis és a polgárháborús időszak. A Rákóczi-féle szabadságharc végén dúló pestisjárvány amellett, hogy tizedelte a magyar csapatokat, még az ezredek felbomlásához, szétszéledéséhez is vezetett, hiszen a rémült katonák menekültek minden égtáj felé (érdekes volna egy tanulmány arról, hogy a szabadságharc bukásába mennyire „játszott bele” a pestis).
Az 1718–1719 között dúló pestisjárvány a lakosság nagy részének elhalálozását, elbujdosását, áttelepülését hozta. Csík- Gyergyó- és Kászonszékben a szárazság és a pestis tizenegyezer ember, Udvarhelyszékben tízezer halálát okozta, Marosszék is tízezres veszteséget szenvedett, a bándi járásban például 13 mezőségi falu néptelenedett el. A szerző adatokra támaszkodó számításai szerint Erdélyben 1720 elején 51 930-ra tehető az elhalálozottak száma. A számítások alapjául szolgáló adóösszeírások nem tükrözik azonban a valós helyzetet, ugyanis csak az adózó családfőket számolták, a járvány pedig főként a gyerekeket és időseket „vitte el”, így ők nem szerepelnek a veszteséglistán. Pál-Antal Sándor úgy becsüli, hogy az 1722-es veszteség 89 281 lélek, ez mintegy 50 évre visszavetette a népeségszaporulatot, erre gyakorolt hatásaiban nagyjából megegyezik a Doni-katasztrófa által előidézettel.
El- és kivándorlás, majd visszatérés
A háborúk és járványok nyomán elbujdosottak, áttelepültek egy része visszatért ugyan, de csak azok, akiknek vesztenivalójuk volt. Visszajöttek birtokaikra a szabadrendűek, nemesek, ám a zsellérek, jobbágyok nem, nekik ugyanis nem volt vesztenivalójuk. A jobbágytelkek 60 százaléka üresen maradt. Ide települtek/telepítettek aztán olcsó munkaerőt, függetlenül annak etnikumától, eredetétől. A XVI. században az erdélyi lakosság mintegy 4–5 százaléka nem székely, a XVIII. századra ez az arány – a már említett okok miatt – négyszeresére emelkedik.
Azzal tiltakozott az egyik marosvásárhelyi iskola másodikos tanulójának folyamatos agresszív viselkedése ellen az osztály szülői közössége, hogy nem engedték el gyerekeiket az országos felmérőtesztre. Az esetet vizsgálják a hatóságok.
Számos érettségiző előtt homályos még a jövőkép, a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi ifjúsági mentorai rajtuk segítenének pályaorientációs és karriertervező tréningükkel. De a karrierváltást fontolgató felnőttek előtt is nyitva áll az ajtajuk.
Egy anyamedve és két bocs sétált péntek reggel Nyárádtő utcáin, mielőtt a gyerekek iskolába indultak volna. A lakosságot Ro-Alert üzenetben riasztották az esetről.
Gyorsabb ügyintézést, az uniós pénzalapok jobb felhasználását reméli Cseke Attila fejlesztési miniszter az építkezések engedélyeztetésére vonatkozó új jogszabálytól.
Különleges élményben lehet részük mindazoknak, akik ellátogatnak szombaton a Marosvásárhelyi Állatkertbe, hiszen a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat részeként az intézmény egyedülálló programokkal várja látogatóit.
Egy román–török cégtársulás nyerte az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Nyárádszereda és Sóvárad közötti szakaszának megépítésére kiírt közbeszerzési eljárást – tájékoztatott szerdán a szállításügyi miniszter.
Csónakkal, drónnal és kutyával is keresik a Hargita és Maros megyei tűzoltócsapatok, valamint a hegyimentők azt a férfit, aki még vasárnap tűnt el a Maros folyóban Maroshévízen.
Csütörtökön elkezdődnek az A8-as autópálya Marosvásárhely és Nyárádszereda közötti szakaszának építési munkálatai – jelentette be a közúti infrastruktúráért felelős társaság (CNAIR) igazgatója.
Hivatalosan átadták, nyáron már filmvetítés is lesz a szászrégeni Patria moziban, ahol a kétezres évek elején a Titanicot vetítették az utolsók között. Az átadón jelen volt Cseke Attila fejlesztési miniszter is.
Országszerte egyedinek számít a marosvásárhelyi Múzeumok éjszakája, hiszen a városban működő minden kulturális intézmény bekapcsolódik a rendezvénybe május 17-én. Idén is izgalmas programokkal várják a látogatókat délelőtt 11 órától éjjel kettőig.
szóljon hozzá!