Eltemették Rafi Lajost

Bár a szárhegyi közösség szerette volna, hogy Rafi Lajost a községben temessék el, családja úgy döntött, szülőfalujában, a nyárádmenti Jobbágyfalván helyezik végső nyughelyre. Temetésére mintegy kétszáz cigány gyűlt össze az ország minden sarkából, de búcsúztak tőle a magyarországi és svédországi ismerősök, barátok is. A 2007-ben megjelent Földhöz vert csoda és a tavaly megjelent Az élet számlája című kötetei mellett újabb kiadásra is számítani lehet: a temetésen kiderült, van még kézirata, és az jó kezekben van.

Halottról jót vagy semmit

A gyászházhoz mintegy kéttucatnyi gyergyói barát is érkezett, elöljárók és irodalmárok egyaránt. Gábor László, Szárhegy polgármestere úgy búcsúzott Lajostól, mint aki más volt, mint nemzettársai. „Mindenkinek és mindenhol meg akartál felelni. Közben őrlődtél a megfelelni akarásban, és ez az igyekezet, ez a feszültség rímeket szült elmédben. Igazgyöngygondolataidat pedig szórtad mindenhol, kocsmában és az utcán, munka közben vagy baráti beszélgetésekkor, de képes voltál hosszasan idézni két nagy kedvencedtől, József Attilától és Szilágyi Domokostól. Legtöbbször le sem írtad, csak úgy ömlött belőled a vers, mert te versben determinált költő voltál.” Lajos gyerekkori pajtása és igaz barátja, Ferenczi Attila az egykori emlékek felelevenítése mellett olyan embertől búcsúzott, akit több százan ismertek és tiszteltek, mert kétkezi munkájával, kínlódva próbálta eltartani a családját, és közben verseivel nyomokat hagyott a magyar és cigány irodalmi életben.

„Lajost nagyon jó embernek ismertem meg. Az ő közösségének egy kimagasló egyénisége volt, és olyant hagyott hátra, amelyet nagyon kevés ember képes. Nagyon felnéztem a Lajosra, ahhoz képest, hogy milyen közegből jött, milyen messzire jutott. Csak sajnálatos módon nem tudott érvényesülni, hogy megélhetést is jelentsen ez számára” – nyilatkozta a Székelyhonnak Gábor László polgármester, aki elárulta nekünk azt is, hogy nemrégiben a költő egy kéziratot hagyott hátra nála. Ő gondoskodni fog ennek kiadásáról, hogy segíthesse a hátramaradott családtagokat.

A gyászszertartást végző Józsa Zoltán nyárádszeredai adventista lelkész nem tagadja cigánybarát mivoltát, de megjegyezte: magyar részről ennyi szépet mondani egy cigányról sosem hallott.

A jobbágyfalviak nem tagadják le őt

Rafi Lajos 1970-ben született, jobbágyfalvi ősei kovácsmesterek voltak, de a kollektivizálás után bádogosságból kellett megélniük, így elkerültek a faluból. Lajos egyéves korában került Szárhegyre, ott kitűnt nemzettársai közül azzal is, hogy továbbtanult, majd költőként is ismertté vált. Az ugyancsak Rafi Lajos nevű jobbágyfalvi nagybátyja érdeklődésünkre elmondta: értelmes, becsületes, talpraesett embernek ismerte meg a néha hazalátogató fiatal rokont, akit sajnos sokszor ki is használtak ismerősei, barátai.

Kevesen tudják, hogy gyermekkorában Rafi Lajos itthon, Jobbágyfalván is járt iskolába. Egykori osztálytársa, Szász Csaba Levente mosolyogva emlékszik vissza a gyermekkori Lajosra, aki nem focizott az iskolatársakkal, hanem félrevonult, és már akkor verseket írt, ezért társai „költeményesnek” nevezték el. A magyar gyerekek furcsállták is akkoriban, hogyan lehet egy cigányból költő, de most felnőttként büszkék Rafira, legalább annyira, mintha magyar költő lett volna. Rafi szerette a jobbágyfalviakat, szívesen látta otthonában azokat, akik néha Gyergyó vidékére vetődve felkeresték őt.