Egy rádiós élet lenyomata

Egykori és jelenlegi rádiósok, egykori és jelenlegi rádióhallgatók – olyanok is, akik egykor a Postás Jankó levelesládáján szocializálódtak – töltötték meg a termet, s várták érthető érdeklődéssel az egykori rádiós vallomásait. Csifó elegánsan átpasszolta a nem létező mikrofont korábbi kollégájának, Gáspár Sándornak, aki elmondta, a könyvben sokkal több van, mint amennyit a rádióműsorcímből kölcsönzött kötetcím sugall. Mert nemcsak 20–30–40 éve készült riportok, interjúk töltik ki a három és félszáz oldalnyi szövegrészt, hanem van még 29 oldal fényképanyag is benne, meg egy CD. A stúdió belső élete, terepmunkán megesett mulatságos történetek, a rádió belső életébe engedett bepillantás sokak számára az újdonság erejével hat, fellebbenti a fátylat egy olyan világról, amelyet a civilek alig vagy egyáltalán nem ismernek. A stúdió diktatúrabeli bezárása s az 1989-es újraindulás is helyet kapott a kötetben, inkább a nosztalgia, mintsem a heroizáló történet szintjén, és sorra lépnek az olvasó elé az egykori, főleg nevükről ismert rádiósok, műszakiak, gépkocsivezetők, demokratikus egyvelegben, amint élték a „beszélt sajtó” távolról sem nyugodt és problémamentes, mindazonáltal igen szép, mozgalmas és izgalmas életét.

Ti csak hallgassatok...

A szerző pályafutása során nyolc és félezernyi felvételt készített, s így utólag mosolyogja meg egykori önmagát, amikor fiatal, kezdő rádiósként „nekem életem a rádió” felkiáltással rohant neki a szakmának. Ami, később beigazolódott, valóban életelemévé vált. „Ezért volt olyan nehéz átváltani a mikrofonról a horgászvesszőre, pedig az is szép. Ma is az lehetne – talán még szebb is –, de sajnos éppen a rendszerváltás után lett rádióriportertől kapom az övön aluli ütést, olyan kísérő szöveggel, hogy »Ti csak hallgassatok, mert eleget nyaltatok a hatalomnak...«” – mondta el a szerző, s mintha csak úgy érintőlegesen történne, felidéz olyan epizódokat, amikor egy érdekes, értékes rádiós anyag megmentéséért vállalni kellett a muszájmunkát, a hatalom által megrendelt ún. vívmányriportokat. Ez az, amit a mai sajtós-rádiós nemzedék már nem tud, esetleg a fogékonyabbja a nagy öregek elbeszéléseiből ismer.

(Vissz)hangok a távolból

Az érdekes, hangulatosan mulatságos történetek, a régen készült interjúk, riportok átirata mellett van ennek a könyvnek egy nagy értéke: az a CD, ami a hátsó borító alatt lapul. Egykori „nagyok” eredeti hangját hallhatjuk, amint a riporternek kötetlenül nyilatkoznak, amint beszélgetnek a rádióssal. Csupán néhány a 82 egykor szalagra vett, mára digitalizált hangfelvételből: hallhatjuk Bözödi Györgyöt, Erdős Irmát, Farczádi Eleket, Franyó Zoltánt, Incze János Dést, Kányádi Sándort, báró Kemény Jánost, Kós Károlyt, Kőszegi Margitot, Páll Lajost, Sipos Lajost, Sütő Andrást, Szabó Lajost, Székely Jánost, Szilágyi Domokost, Tamás Ferencet és Tarr Lászlót.