Eddig ismeretlen Bolyai-relikviát fedezett fel Bandi Árpád

Legutóbb szenzációs hírrel keresett fel. Megtalált egy aranyozott ezüst kelyhet a magyarsülyei református egyháznál, amelyet Bolyai Farkas anyai dédapja, Pávai István ajándékozott az egyháznak.

„Régi álmom rendre teljesülni látszik. Több mint 50 évvel ezelőtt, amikor a Bolyai-birtokra, Domáldra (a mai Maros megyei Csatófalva községközpont része – szerk. megj.) indultam először keresni a Bolyaiak nyomait, abban reménykedtem, hogy találok valami emléktárgyat a régi Bolyai-telken. Csalódtam. Sehol semmi nyomot nem találtam. Akkor a helybéli 72 éves Schmidt János bácsival próbáltuk idézni a múltat. Nagyon értelmes, közlékeny ember volt. Tökéletesen beszélt magyarul. Elmondta, hogy a falu 1860-ban teljesen leégett, csak egyetlen lakóház maradt, amit meg is mutatott. És megmutatta az egykori Bolyai telket” – mesélte a napokban Árpád bácsi. Azóta már sokkal többet sikerült felderítenie. A Bolyaiak női felmenőivel eljutott Saroltáig, Szent István nővéréig. Erről számos előadást tartott Erdély városaiban.

Most pedig újabb, igazán szenzációszámba menő felfedezést tett. „Találtam egy hiteles, aranyozott ezüst poharat Magyarsülyében, amelyet Bolyai Farkas anyai dédnagyapja Pávai István adományozott a magyarsülyei református eklézsiának 1696-ban. Jelenleg használaton kívül van, és mindent megpróbálok elkövetni, hogy ide, a Bolyaiak múzeumába kerüljön” – osztotta meg velünk, s így olvasóinkkal is örömét a nyugalmazott tanár.

Sok minden mellett kiderült, hogy az adományozó fia, Pávay Vajna Miklós levelet írt unokájához, Bolyai Farkashoz, amelyet 1796. április 2-án keltezett Magyarherepéről. Árpád bácsi ezt olvasva fokozott érdeklődéssel kereste az okot, hogy miért írta Magyarherepéről a levelet. Ott kellett laknia eszerint. S kiderült még valami: Pávay Vajna Miklós 1783–1784-ben a magyarherepei egyházközség kurátora, majd Kisküküllő vármegye híres assesora volt. Nos, így kötődik az anyai ágon Bolyai-dédnagyapa a Magyarherepe melletti Magyarsülyéhez. Pávay Miklóst úgy említi mint sülyei Pávay Miklós, ki neje utáni birtokos. Innen már csak néhány lépés kellett ahhoz, hogy a sülyei templomban felfedezze a kelyhet Árpád bácsi. Néhány lépés és egy fél évszázad.

A 317 éve adományozott kegytárgy

A magyarsülyei HI mesterjeggyel ellátott kehely részben aranyozott ezüstből készült, készítési technikája: vert, öntött, trébelt, gravírozott, poncolt. Feltehetőleg Brassóban készült a XVII. század végén. Jelenlegi állapota: a talp és a szájperem deformálódott. Poncolt alapon fák között szaladó kutya- és rókaalak van rajta. A pohártest alsó részén stilizált növénymotívumok, a szájperem alatt leveles lambrekinek domborodnak. A készítő a szájperemet és a a trébelt díszítőmotívumokat aranyozta.