Billion Star Hotel: a piszkos tükör

Péntektől vetítik a mozikban, szombaton egyszerre két helyszínen, Bukarestben és Marosvásárhelyen is megtörtént a hivatalos bemutatója a legújabb romániai produkciónak, a Billion Star Hotelnek, amelynek nagy részét Marosvásárhelyen forgatták, illetve Szováta és Segesvár is feltűnik egy-egy jelenetben. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulat színészei mellett Rudy Moca nyugalmazott bábszínész, színész játssza a főszerepet.

Az alkotás születésének körülményeiről mesélt Rudy Moca. Véletlennek tűnő találkozásáról a rendezővel, Alecs Năstoiuval, aki megkereste, és felkérte, hogy vállaljon szerepet, mindössze két jelenetet az éppen akkor készülő filmjében. Egy félórás találkozóra hívta a színészt, amiből négy és fél óra beszélgetés lett. Amikor két hét múlva megkapta a szöveget, az a korábban megbeszélt két féloldalnyi helyett 18-20 oldalasra sikeredett, amelyben a színész a saját gondolatait, az életről, a szegénységről, az empátiáról kifejtett nézeteit is felfedezte.  

A filmről, annak témájáról, cselekményéről semmit nem tudott, csupán azt, hogy neki a „Tata Rudy” szerepét kell eljátszania. Amikor megjelent a forgatás helyszínén, a marosvásárhelyi G-Caféban, akkor tudta meg, hogy szövegét egy kisfiúnak kell elmondania. Ez nagyon meglepte, hiszen, ahogy magyarázta, egy gyereknek másképp mesél az ember, sokkal nehezebb lekötni a figyelmét, mert ha már nem tartja érdekesnek a történetét, elkalandozik, nem figyel oda, és ez azonnal feltűnik a filmben is.

„A hangommal úgy kellett játszanom, mint a bábszínházban” – mondta Rudy Moca, azt is elárulva, hogy ezzel a film koncepcióját is megváltoztatta, anélkül, hogy látta volna az előző három évben felvett jeleneteket. A rendező számolt ezzel a lehetőséggel, később elárulta, hogy mi volt a célja. „Úgy akarta, hogy spontánul meséljek, anélkül, hogy tudnám, miről szól ez a film” – magyarázta a színész. „Két napig vettük fel a jelenetet a gyerekkel. A legszebb és legnehezebb az volt, amikor enni adtam neki. Éhes volt, mert aznap nem adtak neki enni. Csakhogy négyszer-ötször is újravettük a jelenetet, mire azt mondta, nem kérek többet, jóllaktam” – mesélte a főszereplő, aki elárulta, hogy vagy a gyerek szemébe nézve mesélte a történeteit, vagy úgy, hogy közben az vonatozott. Megtörtént, hogy amikor a szemébe nézett, elfogta a nevetés, elrontotta a jelenetet és újból kellett venni. Vagy az is előfordult, hogy szomorú történetet mesélt, és kezdtek potyogni a könnyei.

Gyakran látni a főtéren egy nőt, aki a mérlegével várja az embereket, egy lejt kér a megméretkezésért. „Gondoltam, ha valakit arra kérnék, hogy üljön a helyébe, és egy fél délutánt töltsön ott, várakozva, hogy egy-egy lejért az emberek felálljanak a mérlegére, mit szólna hozzá?” – veti fel a kérdést Rudy Moca. Vagy ott volt a nemrég elhunyt közismert vásárhelyi figura, Nagy József, azaz Jócka, aki a temetőből ellopott virágot árulta, de a legtöbben eltaszították, tovább küldték, mert büdös és piszkos volt. „Arra nem is gondolunk, hogy annak milyen lehet az élete, aki így keres némi pénzt. Azt kérdezzük, ezek miért léteznek? Talán azért, hogy amikor tükörbe nézünk, köszönjük meg az Istennek, hogy más életünk van, és egyszer bár vehetnénk az árustól virágot, mivel azért árulja, mert nem akar koldulni” – mondja a színész, hozzátéve: még arról sem tudjuk, milyen lehet az élete, aki szépen felöltözve ül a kávéházban, és nyugodtan beszélget, nevetgél egy másik személlyel, holott lehet, hogy súlyos  problémái vannak, nem is olyan boldog, mint amilyennek látszik.  

A film három fura személynek az életét meséli el, olyan történeteket mutat be, amelyek bárkivel megeshettek, és meg is estek, hiszen gyakran hallunk elhagyott gyerekekről, külföldre távozott szülőkről, csalókról, tolvajokról, akik szegény embereket csaptak be. A szemétben kotorászó emberek látványa sem ismeretlen senki számára, ahogy a padon, vagy lépcsőfeljáró alatt meghúzódó hajléktalanoké sem.

„Nagyon kíváncsi voltam, hogyan reagál a közönség ezekre a történetekre, hogy magára ismer-e egyik, vagy másik jelenetben?” – fogalmazta meg kíváncsiságát Rudy Moca. Választ kapott erre, ugyanis az egyik történet arról szól, hogy fiatalok ülnek, isznak, mulatnak, könnyelmű életet élnek – ezt kacarászás, tetszésnyilvánítás fogadta. Ám, amikor a filmben a katonatiszt családja rémülten ül az asztal mellett, csend volt a teremben. Talán egyik-másik néző ráismert a saját apjára, arra a fagyos hangulatra, amely arra késztette, hogy világgá menjen. Az asztalon levő temérdek ételt szemetes zsákokba csomagolja a három férfi. A néző pedig figyeli, ismerős számára a dolog, hiszen szinte mindenki látott már hasonlót, amikor ünnepségen a vacsora maradványait titokban összecsomagolja valaki. „Otthon várják a gyerekek a vacsorát, éhesek, nem hagyhatom mindezt itt” – mondja az egyik szereplő, aki néhány utcán tengődő, a szülei által elhagyott gyerekről, a maga, esendő, ám mégis szeretetre méltó módján megpróbál gondoskodni.

Billon Star Hotel
A GAT Films Transilvania produkciója. Főbb szerepekben: Nicu Mihoc, Dan Rădulescu, Theo Marton, Rudolf Moca, Raul Șuteu, Eduard Dobre, Erich Lukas, Daniel Ovidiu Ion, Georgiana Gherghu, Nicolae Cristache, Ancha Loghin, Ciugulitu Csaba, Vizi Imre. Írta és rendezte: Alecs Năstoiu. Operatőr: Toma Velio. Vágó: Bogdan Orcula. Zene: Vizi Imre.

„Mikor véget ért a film, 15 másodpercig néma csend volt, egy rövid szünet, és megkérdeztem, igaz, hogy fájt ez a csend? Mert azzal a nagy kérdéssel maradtak, hogy vajon vannak emberek, akik így éltek, és élnek, és vajon ilyen vagyok én is, hogy nem is érdekel, hogy egyesek a szemétből szerzik be a betevő falatot?” – magyarázta a színész a film fogadtatását a közönség részéről.

„Amikor végül megnéztem a majdnem kész filmet, Madách Imre Az ember tragédiája jutott eszembe” – vallja a főszereplő, aki szerint a film kérdéseket tesz fel, illetve rámutat arra, hogy milyen sokfélék az emberek, hogy honnan indultak egyesek és hová jutottak. Nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a szerencsétlen sorsú emberért az is felelős, aki őket eltaszítja, hiszen, ha az élete szerencsésebben alakulna, akkor az neki is jobb lenne. „Ha az, aki ma kukázik, holnaptól jobban élne, ha az élete jobban alakulna, az én életem is jobb lenne – ezt kellene felismerni, de ezt itt még kevesen tudják” – magyarázza a színész, aki az előítéletek lerombolására figyelmeztet, arra, hogy embernek kell maradni, bármilyen nehéz is, minden körülményben.

A Billion Star Hotel című filmet a héten vetítik a mozikban, Rudy Moca szerint érdemes akár többször is megnézni, majd elgondolkodni rajta. Marosvásárhelyen történik, de történhetne bárhol, az ország bármely másik városában, történhetne külföldön, Európában, hiszen az emberek hasonló problémákkal küszködnek, hasonló kérdésekkel találják szembe magukat.