Beszámoltak a székelyhodosi fiatalok

Kiderült, hogy az olasz Garda-tó partján levő víziparkban megtapasztalhatták a halálközeli élményket és Carcassone városában a „szellemház” sajátosságait. A francia testvértelepülésen, Venerque-ben szervezett táborban székely káposztát készítettek barátaiknak (igaz ugyan, hogy állandó telefonos segítséggel az itthoniak részéről), de erdélyi estet is rendeztek, amelyben azt próbálták megmutatni, hogy nem minden romániai román is. Persze, voltak kirándulni a Pireneusokban és fürödtek a Földközi-tengerben is, és meglátogattak két gazdaságot is: egy zöldségtermesztő családot és egy sajtkészítő kisüzemet. Hazafelé Veronát és Szlovéniát is érintették. Mint kiderült a beszámolóból, a táborban 40 fiatal vett részt, a székelyhodosiak költsége pedig 36 ezer lejre rúgott, amelyhez segítséget nyújtott az EU Yout in Action (Fiatalok lendületben) programja, a székelyhodosi és legardelle-i önkormányzatok, a helyi közbirtokosság, a Hodos-Venerque Baráti Társaság és a résztvevő fiatalok.

A színes, hangulatos élménybeszámolót gulyásfőzéssel és -vacsorával kötötték össze, majd a szabadtéri színpad előtt bulizhattak a fiatalok, de hajnalba nyúló karaoke  versenyt is szerveztek. A résztvevők között francia borokat és pezsgőt is kisorsoltak.

Alternatívák és párhuzamok

Balássy András szervezőtől megtudtuk, a táborokat tizenhárom éve szervezik: 1999-ben a francia barátaik felhívták figyelmüket az EU ifjúsági programjára, azóta minden évben pályáznak és két kivétellel nyertek is, így már többször jártak a franciák, olaszok, spanyolok földjén. A tavalyi volt az első tábor, amikor igazi tartalmat is tudtak adni a fiatalok találkozásának, hiszen felmérték a község épített örökségét. Idén két témát vizsgáltak: az egyik az, hogy hogyan tud egy franciországi gazda megélni mezőgazdaságból, termékfeldolgozásból és közvetlen értékesítésből. A másik a dél-francia térségben élő okszitánok fogyatkozó kultúrájának megismerése lett volna, de András bevallotta: a franciák ehhez kevés segítséget nyújtottak, amikor kiderült, hogy  az egyre fogyatkozó és nyelvében romló erdélyi magyarok és franciaországi okszitánok közötti párhuzamot szerették volna megismerni. Ugyanis a nacionalista francia állam mindent megtett az elmúlt fél évszázadban az ország déli részét uraló okszitán kultúra és nyelv kiírtásáért – állítja az idős, de még okszitánul beszélő ottani lakosok. Létezik ugyan Okszitán Akadémia és Okszitán Konzervatórium, de mindez csak „kirakat”.

Mit nyújt Nyugat?

Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire tudnak e táborozások révén a nyárádmenti fiatalok betekinteni a nyugat-európai kultúrába. Balássy szerint amikor az itteni először szembesül az életszínvonal-különbséggel, az tipikus reakciót vált ki, a „bezzeg”-et, hogy ott milyen jó és itthonról „el kell húzni”. András úgy véli, ettől a „sokktól” nem kell megóvni fiataljainkat, hiszen aki akarja, úgyis ki fogja próbálni a nyugat-európai életformát. A szervező úgy gondolja, az idei tábor alatt mégis megerősödött a nyárádmenti fiatalokban az az érzés, hogy Erdélyben mi még mindig egy erős kulturális és egyéb identitással (is) rendelkező népesség vagyunk, és ez a pozitívuma a nyugati kultúrával való találkozásnak.

A táborok egyik állandó résztvevője, Bereczki Éva úgy gondolja: a táborok révén Európát és az európai kultúrákat is megismerhették, vagy legalábbis képet kaptak azokról a népekről, amelyekkel találkoztak. Ha később egy itteni fiatal úgy dönt, hogy nyugatabbra teszi át a „sátorfáját”, az eddig szerzett tapasztalatok a segítségére lesznek: nem meglepődni fog a különbségeken, hanem alkalmazkodni tud majd hozzájuk.