A tíz éve elhunyt művészről emlékeznek meg

Albert László az 1950-es évek elején kezdte képzőművészeti pályafutását, hagyományos képeket festett, tájképet, portrét, majd áttért a modern, formabontónak számító, nonfiguratív festészetre. A család jóvoltából létrehozott emlékkiállítás ezt a változást is bemutatja, hiszen életművének egy jókora keresztmetszete látható a három földszinti kiállítóteremben, rávilágítva arra is, hogy Albert László Marosvásárhelynek igen különleges festőegyénisége volt, olyan különleges alkotói munkássággal, amely csak őt jellemezte.

A falakon látható legkorábbi kép egy 1952-ben készült önarckép, majd azt követik a hagyományos tájképek. Ahogy a megnyitón Nagy Miklós Kund művészeti író mondta, legalább húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a művész rátaláljon a saját, egyéni útjára. A falakon jól követhető, hogy honnan indult és hová jutott, az utat is pontosan szemlélteti a kiállítás, amely meghatározta életművét.

Nem sokszor állított ki, tíz évenként lépett a nagyközönség elé műveivel, és mindig nagy siker kísérte ezeket a kiállításokat, akárcsak e mostanit, amelyet halálának tizedik évfordulójára szerveztek gyermekei, Albert Melinda és Albert László.