Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:22

Átgázolt a lengyeleken: magabiztos győzelemmel kezdte az Eb-t a magyar válogatott

22:22

Gólzápor a fővárosban, Galacon nyert a Sapientia

21:29

Utcára vonulnának Sepsiszentgyörgyön az adóemelés miatt

21:14

Felújított otthona van a kultúrának és a közösségnek Szentegyházán

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találtak egy fiatalembert egy vendéglő padlásterében

Megszólalt a kormány a megemelt adók ügyében

Közel 550 sofőr jogosítvány nélkül kezdi a hetet

Gyilkosságot jelentett be egy fiú, de a rendőrség hiába mozgósított nagy erőket

A világ túlsó végén fogták el a két legkeresettebb román bűnöző közül az egyiket

Kelemen Hunor az adóemelésről: nem találtunk más megoldást, elnézést kell kérnünk mindenkitől

Megvan a magyarországi országgyűlési választások időpontja

Antal Árpád: rossz volt a döntések alkalmazásának sorrendje, de az adóemelés elkerülhetetlen lépés volt

Adófizetői kedv Székelyudvarhelyen: „kevesebb úgysem lesz, de több még lehet”

Rohamosan emelkednek az állami költségvetési intézmények tartozásai

Marosjárán úgy tartják, hogy egy igazi háziasszony egyetlen kiskanálnyi cukrot sem tesz a szilvalekvárba

Fotó: Szucher Ervin

Kijátszották a marosjáraiak a korábbi időjárás viszontagságait, és szinte négyezer kiló szilvából olyan lekvárt főztek, hogy a vásárlók mind a tíz ujjukat megnyalták kóstolása után.

Szucher Ervin

2017. szeptember 17., 17:112017. szeptember 17., 17:11

Szombaton közel 30 Celsius-fokos napsütés mosolygott Marosjárára és a kis dombok közti falu vendégeire. A vénasszonyok nyara hősége nem is sejttette, hogy akkor, amikor a leginkább szükség lett volna a nap sugaraira, beállt egy hirtelen fagy, és tönkretette a falu szinte teljes szilvatermését. Pedig aztán

Járában nem is gazda a gazda, ha nincs legalább tíz szilvafája.

Kolcsár Gyula gernyeszegi polgármester és önkormányzata nem ült tétlenül, hamar kisütötte, miből főzi ki a lekvárt. A szervezők, ha már négy éven keresztül sikeresen rendezték a fesztivált, amelyre ráadásul az idén még brüsszeli támogatást is kaptak, ezúttal sem mondhattak le a gasztro-kulturális ünnepélyről, inkább gondoskodtak a gyümölcs pótlásáról. A Szilágy megyéből hozott szilva „tette is a dolgát”: pontosan úgy rotyogott az üstben, mint ahogy tette volna a helyi termés. Amikor meg kóstolásra érett, csak egy-két helyi nagymamakorú háziasszony jegyezte meg, hogy

jó-jó, de a miénk még jobb lett volna.

A látványkonyhában az idén is Kapás Margit és férje, Imre volt a főszereplő; a középkorú házaspár kerek nyolc órán keresztül keverte-kavarta az óriásüst tartalmát.

Fotó: Szucher Ervin

„Nem nehéz – mondta az asszony – csak türelem kell hozzá.” Neki márpedig van, hisz öt esztendeje végzi fesztiválról fesztiválra ugyanazokat a beidegződött kavarási mozdulatokat. A receptről kérdezett főszakács nem árult semmi különösebb titkot, csak annyit jegyzett meg, hogy

egy igazi háziasszony egyetlen kiskanálnyi cukrot sem tesz a szilvalekvárba.

Az ízléses csomagolásról és árusításról a Máltai Szeretetszolgálat marosvásárhelyi hölgykülönítménye gondoskodott. A kilónként 27 lejért kínált portékának pedig igencsak nagy keletje volt. Olyannyira, hogy akinek este már nem jutott, megfogadta, hogy jövőben korábban tisztét teszi a vásárban.

Aki nem kimondottan a kotyóért vagy lekvárért látogatott ki a Maros megyei faluba, az gyümölcs vagy párlat formájában is megízlelhette a szilvát. Mert ott volt a standokon a Plébánia szilvapálinkája, amit almával vagy körtével lehetett kiegészíteni, esetleg lenyomtatni.

Fotó: Szucher Ervin

A plébános a szőlőbor kínálatáról sem feledkezett meg, mint ahogy a Vásárhelyről érkezett Dénesi Ildikó faragott mézeskalácsokat ajánlott a látogatóknak. A szellemi-lelki táplálékról Kentelki Gábor fiatal képzőművész gondoskodott, akinek olajfestményeiből összeállított tárlatát a kultúrotthonban lehetett megtekinteni, valamint a színpadon fellépő táncosok, zenekarok, énekesek. Közülük a színfoltot az idén is az anyaországból érkezett demecseri fúvószenekar jelentette, amely a falu utcáin végigvonulva, elsőnek adta meg a hangot a szilvafőzéshez elengedhetetlen „rotyogó hangulathoz”.

A helybéliek az idén is kitettek magukért, olyan lekvárt főztek, amelynek megkóstolása után az ember mind a tíz ujját megnyalhatta.

Nem hiába csúfolták hajdanán a járaiakat cibréseknek:

olyan szilvalekvárt kotyvasztottak, amely nem csak a konyhában aratott sikert, azt még az autószerelők is számtalanszor megemlegették.

A faluban ugyanis, akinek kocsijának vagy traktorjának kiment a hengerfej-pakolása, nem költötte a pénzét újra. Bekente szilvalekvárral, és úgy összeragasztotta, hogy onnan aztán egy csepp olaj ki nem buggyant. Ezt a hajdani mezőgazdasági állomásnál dolgozók most is büszkén el-elemlegetik.