Évente három-négy kérés

Aki nevének anyanyelvre fordítását szeretné kérvényezni, az igénylést benyújthatja ahhoz a hivatalhoz, ahol születésekor nyilvántartásba vették, vagy – ha máshol él, mint ahol született – a lakhelye szerinti hivatalhoz. Utóbbi esetben kérését továbbítják ahhoz az önkormányzathoz, ahol születésekor bejegyezték. „A típuskérés mellett az érintettnek igazolnia kell magát egy érvényes román személyazonossági okmánnyal, és a kérvényhez mellékelnie kell a javítandó anyakönyvi bizonyítványt is” – magyarázta megkeresésünkre Fekete Réna, a sepsiszentgyörgyi városháza anyakönyvvezetője.

Tőle tudjuk, hogy a sepsiszentgyörgyi anyakönyvi hivatalban 1990 óta évente 3–4 ilyen jellegű kérést jegyeztek. Néhány példát is felsorolt: vezetéknevek közül a Suciuról Szőcsre, Popáról Papra, Kolceriuról Kulcsárra, Chiricheșről Kerekesre, illetve Filipről Fülöpre kérték a név magyarosítását. A keresztnevek közül József lett a Josifból, János a Ioanból, László a Vasiléből, Sándor az Alexandruból, valamint Imre az Emericből.

Nem kell minden okiratot lecserélni

Mint írtuk, 1968 óta lehetőség van az elírt kisebbségi nevek javítására. Az első könnyítést az eljárásban a 2003-ból származó 41-es kormányrendelet hozta, majd az is hozzájárult ehhez, hogy a 2006-os, 117-es számú törvény az anyakönyvek és az anyakönyvek széljegyzeteinek kiigazítását a polgármesterek hatáskörébe utalta. Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a név-visszamagyarosításkor mindössze azokat a dokumentumokat kell kicserélni, amelyekkel a kérvényező igazolja magát, azaz személyazonossági igazolványát, születési bizonyítványát, házassági anyakönyvi kivonatát, járművezetői engedélyét, valamint forgalmi engedélyét. Ugyanakkor