Lelkészbeiktatás a székelyszentmihályi templom szentelési jubileumán

A Székelyszentmihályi Unitárius Egyházközség vasárnap ünnepelte temploma felszentelésének 150. évfordulóját. Történetük során a három gyülekezet együvé tartozott. A múlt század közepén Kobátfalva, 2006-ban pedig a két Bencéd önállósult. A hálaadást az egykori anyatemplomban tartották, és együtt hajtottak fejet a templomot építtető gondnok, Pap Sámuel emléke előtt is.

Beköszönő beszédében Tófalvi Tamás lelkész kifejezte: a jelen ünnepség szépsége nem a mában van. Jelentőségét a folyamat mutatja, amellyel idáig eljutottak. Nagyon hálás a családjának, barátainak, a gyülekezeteknek a szeretetért, a sok közös munkáért. Sokan, sokat tettek az elmúlt hónapokban; abban a majdnem hat évben, amióta Székelyszentmihályon szolgálatba állt; a templom százötven évében és hasonlóképpen az unitárius egyház létrejötte óta eltelt négyszázötvenegy esztendőben.

– összegezte a lelkész. Együtt vállalták fel, együtt akarták, és egymásért tették. A szépséges, jubiláló templom pedig arra példa minden időben, hogy összefogással, kitartással a lehetetlent is le lehet győzni. Tófalvi Tamás hiszi: a történelmi időkben élők felelőssége, hogy utat mutassanak és mederben tartsák a szeretet, a jóakaratot – az élet akkor teljes, ha békességben élünk egymással.

2013. decemberében, amikor a gyülekezetbe érkezett, a keblitanács arra kérte, hogy legyen szentmihályi. És lett. Imájában Istentől kért áldást közös ügyeikre, a következő 150 évre pedig hitet mindhárom gyülekezetnek, hogy továbbadói legyenek az elődök cselekvőkészségének, hagyatékának.

Gál Zoltán espereshelyettes, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör jegyzője beiktató beszédében Lukács evangéliuma alapján buzdította „emberhalászatra” a beiktatandó lelkészt és a templomot megtöltő gyülekezetet. „Merjünk elrugaszkodni a parttól és Jézus szavára kivetni a hálót.” Az Ő szava beteljesedést és új életet hoz az ember számára. Intése ma is éltető erőként fog össze – ugyanaz az evangélium adja a „háló” erejét, mint 2000 éve.

A szószéki beszéd után a jegyző átnyújtotta Tófalvi Tamás lelkésznek a beiktatás jelképeit: az istenháza kulcsát, a Szentírást, a kelyhet és az egyházközség pecsétjét.

Kívánva: tárja szélesre a templom kapuját, hirdesse életével a szeretet kettős parancsát, az Isten- valamint emberszeretetet; adjon lelki eledelt mindazoknak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot és az evangélium szellemében legyen jó pásztora a rá bízott gyülekezetnek.

A lelkészbeiktatás után köszöntőbeszédet mondott Péter Dénes gondok, Csáki Levente kobátfalvi lelkész, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének titkára és Péter Zoltán, Siménfalva község polgármestere. A volt évfolyamtársak nevében Csécs Márton Lőrinc lelkész fogalmazott buzdítást, végül pedig Kiss Gergely, a gyülekezet előző, nyugdíjas lelkésze szólt.

A templomi ünnepséget követően Tófalvi Tamás igei gondolataival, Gál Zoltán áldáskérelmével és Sorbán Enikő énekvezér, népdalénekes szólójával avatták fel a három gyülekezet, Kobátfalva, Bencéd és Székelyszentmihály sziklaszilárd lelki együvé tartozásának emlékjelét.

A középső kövön rögzítették a közös templomépítés jegyzőkönyvének részletét. A kis kőlap pedig Pap Sámuel templomot építtető gondnok emlékét őrzi: szinte napra pontosan százötven éve, a templom felszentelésekor a munkálatok során szétszakadt lábbelije helyett egy pár csizmát ajándékozott neki a korabeli gyülekezet.