Közbiztonságról, romakérdésről, új pártról, beruházásokról, jövőképről Gálfi Árpáddal

– Isten ments, de ha a csíkszeredaihoz hasonló tűz pusztítana a székelyudvarhelyi Budvár romatelepen, hogyan tudnák megoldani a bajbajutottak elszállásolását? 

–  A romakérdés nemcsak Csíkszeredában vagy éppen Székelyudvarhelyen lehetne probléma, hanem országos viszonylatban gond van. Az azonban biztos: mi az elmúlt években a romakérdéssel viszonylag sokat foglalkoztunk, én például nemcsak polgármesterként, hanem azelőtt is. A romakérdésben amúgy szerintem azokat a lehetőségeket kell megtalálnunk, ami a beilleszkedés irányába tudna vezetni. Ám azt is hozzá kell tennünk, hogy ez nem tud egyik napról a másikra működni.

– Ez mind igaz, de visszakanyarodok az eredeti kérdéshez: Csíkszeredában – mint ahogy az elmúlt hónapok bebizonyították – nem volt egy letisztult forgatókönyv egy több száz ember érintő tűzeset következményeinek megoldására, önöknél ezzel mi a helyzet?

–  Ha Isten őrizz, valóban egy ilyen helyzet állna elő, mint Csíkszeredában januárban, akkor már most tudjuk, hogy Székelyudvarhelynek vannak olyan középületei, amelyek a bajban rendelkezésre állnának.

–  Bizonyára napi szinten követte a csíkszeredai és a minapi marosvásárhelyi szerencsétlenség híreit, illetve a meghozott döntéseket. Apropó, milyen a kapcsolata a székelyföldi városok vezetőivel? Azt például tudjuk, hogy Ráduly Róbert Kálmánnal, Csíkszereda volt polgármesterével jó viszonyt ápolt.

–  Azt mindenképp tudni kell, hogy a székelyföldi magyar városok polgármestereinek a találkozósorozatát, még 2016-ban, Székelyudvarhelyről indítottuk el, jómagam voltam ennek a kezdeményezője. Már akkor sem az volt a cél, hogy ki milyen pártszínekben nyert elöljárói mandátumot, sokkal inkább az, hogy mik a közös feladatok és miben tudunk egymás segítségére lenni. A mostani helyzetben is elmondhatom: a kapcsolataink kitűnőek. Ezek a találkozók – amelyeket kéthavonta tartunk, legutóbb Kovásznán volt, legközelebb Borszéken lesz – mind-mind arról szólnak, hogy átbeszéljük mindazokat a kérdéseket, amikben segíteni tudjuk egymást.

–  Maradjunk még egy kicsit a pártszíneknél. Erdélyben igencsak sokrétű a magyar politikai felhozatal: három magyar párt is létezik, mégis egy vegyes párt színeiben indult tavaly a helyhatósági választásokon. Tényleg erre volt szükség?

– Meggyőződéssel állítom, hogy azt a döntést egy kényszerhelyzet szülte. Emlékezhetnek, hogy engem kizártak a Magyar Polgári Pártból, az Erdélyi Magyar Néppárt esetében sem volt meg a százszázalékos lehetőség, hogy ott el tudnék indulni a helyhatósági választásokon, a Szabad Emberek Pártjában (POL) való indulást pedig mint eszköz állt rendelkezésre. Közben zajlott a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzése, ezt azonban ellehetetlenítették, így nem sikerült időben bejegyezni. Ezért kényszerültünk meghozni a döntést, miszerint a Szabad Emberek Pártjának színeiben fogok indulni.

A párt vezetése egyébként tényleg nem állított semmilyen feltétel elé, ezt pedig be is bizonyította számomra a párt országos és Hargita megyei vezetősége.

Közben megtörtént a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzése is.

–  Így van, a POL-ból pedig úgymond kizárták.

–  Igen, most pedig függetlenként folytatom a polgármesteri mandátumomat.

–  Na, de milyen a viszonya ennek tükrében a helyi szervezettel, hiszen a székelyudvarhelyi képviselő-testület döntő többségét adó POL-frakció továbbra is tagja maradt a pártnak, ellenkező esetben – a választói törvény értelmében – a polgármesterrel ellentétben ők igenis elveszítenék mandátumukat.  

–  Tavaly ősszel mindenki számára világos volt, hogy egy csapatként indulunk, és attól függetlenül semmi nem fog változni a mi munkánkban, ha a fent említett lépések meg fognak történni, értem ezalatt az én kizárásomat a POL-ból. A meghatározott irány nem változott, és bízom abban, hogy nem is fog.

– Most ugyebár egy vadonatúj szervezetet vezet. Ez összefügg-e azzal, hogy most a helyi közbiztonság kapcsán erős nyilatkozatot fogalmazott meg?

– Nincs összefüggés a kettő között! A mostani bejelentés kapcsán szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy közbiztonsági kérdésekkel nemcsak polgármesterként, hanem már önkormányzati képviselőként is foglalkoztam, még évekkel ezelőtt. Akkor sem bújtam senki háta mögé, hanem nyíltan és a nevemmel vállaltam mindazokat a lépéseket, amiket a város közbiztonságáért tettem és tenni fogok a következő időszakban is.

A mostani helyzetnek azonban nem én vagyok az elindítója.

Én városvezetőként azoknak a felhívásoknak, levelezéseknek, telefonbeszélgetéseknek a következtében éreztem úgy, hogy tényleg lépni kell; ezekkel sokan megkerestek. Természetesen az igazságszolgáltatással együtt kell itt fellépni. Csak így tudnak olyan eredmények megszületni, amit a közösség jogosan elvár tőlünk.

– Rugózzunk még a kérdésen: az említett család ugyebár évtizedek óta Székelyudvarhelyen él. Miért pont most érezte úgy, hogy legalább nyilatkozatok szintjén lépni kell? Ugyanakkor milyen további lépéseket tervez?

– Itt nem maga a család, hanem a cselekedeteik az elítélendőek.

Nem a nevekről van szó, hanem minden olyan ügyről, amit bárki is tett a közösség ellen, legyen szó fenyegetésekről, zsarolásokról.

A közbiztonság mindig is kitűzött feladatom volt, és meggyőződésem, hogy a helyiek el is várják ezt a mindenkori városvezetőktől – az önkormányzati képviselőktől is –, hogy kiálljanak és figyeljenek erre. Nekünk nem szabad megtorpannunk, hiszen mi azokat az embereket képviseljük, akiktől négyévente a szavazatukat kérjük, cserében el is várnak tőlünk olyan megvalósításokat, amiket megígértünk.

–  Térjünk át egy kérdés erejéig az úgynevezett nagypolitikára. Kérem, beszéljünk egy keveset az RMDSZ-szel való viszonyáról; főleg annak tükrében, hogy a kormányon lévő RMDSZ már-már „önti rá” a pénzt a környező településekre (például Csíkszeredára és Gyergyószentmiklósra), Székelyudvarhely azonban kimaradt. Ön szerint miért?

– Volt, van és lesz is egyeztetés az RMDSZ csúcsvezetésével; nemrég voltunk Bukarestben Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknél, egyúttal miniszterelnök-helyettesnél. Mi tényleg keressük azokat a pénzügyi lehetőségeket, amelyek a mi elképzeléseinknek a megvalósításához szükségesek. Mert tudjuk, hogy bármilyen és akárhány tervünk is legyen, azok megvalósításához pénzforrásokra van szükségünk.

– Tehát értsük úgy, hogy türelmet kér a székelyudvarhelyiektől, mert fog jönni a pénz?

– Meg vagyok erről győződve! Székelyudvarhely az elmúlt időszakban is a térség motorja kellett volna legyen, értem ezalatt az udvarhelyszéki települések mozgalmát.

Az elmúlt időszakban elodázott társulási lehetőségeket idén reményeim szerint meg tudjuk valósítani Udvarhelyszék számára.

Az igazi eredményeket térségi szinten lehet elérni, ehhez azonban közös gondolkodásra és olyan fejlesztések van szükség, amik ezt meg is mutatják.

– Úgy legyen. Évek óta halljuk, hogy tucatnyi nagyberuházásra nyert pályázatot a város. Megvan erre az önrész? Hiszen egy nyertes pályázat önmagában még nem sok, ehhez önrész és kivitelezés kell. Egyáltalán, ezeknek mikor lesznek látható nyomai?

– Ahhoz, hogy ezeket a pályázati lehetőségeket a város le tudta és a jövőben is le fogja hívni, először a város vagyoni kérdéseinek a rendbetétele volt az elsődleges feladatunk. Vagyis ahhoz, hogy Székelyudvarhely 15 európai uniós pályázaton keresztül közel 30 millió eurót le tudott hívni, annak köszönhető, hogy rendeztük a vagyoni kérdéseket. Mert tudni kell, hogy minden pályázat elsődleges papírja a megpályázandó létesítmény – út, járda, épület – telekkönyve. Azt is tudni kell, és beszélnünk is kell róla, hogy 2016-ig Székelyudvarhelyen egyszerűen nem voltak nyertes európai uniós pályázatok.

Sokat hangoztatjuk, hogy városunk le van maradva Csíkszeredához és Sepsiszentgyörgyhöz képest, ha viszont megtekintjük a Központi Fejlesztési Régió honlapját, láthatjuk, hogy a megyei jogú városok közül mi hívtuk le a legtöbb forrást az utóbbi néhány évben.

Ennek tükrében mondom: az elmúlt években zajlottak a papírozások és a projektek előkészítése, idén pedig a kivitelezések kezdődnek el. Említek is néhány befektetést: az Orbán Balázs iskola tornatermének befejezése, a Bányai János iskola főépületének rendbetétele, ugyanakkor remélem, hogy a csillagvizsgáló felújítására kiírt negyedik közbeszerzés már sikeres lesz. Úthálózatra is 15 millió eurós pályázatunk van. Feladatunk tehát van bőven. Itt azonban már a 2021–2027-es pályázati időszakra is fel kell készülnünk: erre idén a testület 5 millió lejt hagyott jóvá előtanulmányok elkészítésére. Mert mindenki számára világos kell legyen:

ahhoz, hogy bárhová is pályázhassunk, tiszta telekkönyvekkel és tanulmányokkal kell rendelkezzünk.

Nem szeretnénk, ha még egyszer kimaradna Székelyudvarhely ezekből a lehetőségekből.

– Részben már választ kaptam, azonban még egy kicsit feszegetném a kérdést. Az elmúlt négy évben különböző fejlesztési irányokat láthattunk a nagyobb székelyföldi településeken (Csíkszereda az elkerülőutakra fókuszált, el is készült két szakasz; Sepsiszentgyörgy a multik megadóztatására fektetett hangsúlyt; Gyergyószentmiklóson uszodát építenek). Ehhez képest Székelyudvarhelyen – legyünk őszinték – kívülről még nem sok látszik. Vagy más szemüveggel kell néznünk? 

– Jól van, akkor érintsük a terelőút kérdését. 2016 után megszületett a döntés, miszerint a város határvonalán szeretnénk megépíteni az észak-nyugati terelőutat, azaz a Bethlenfalva–Szejke közötti szakaszt. El is készítettük 2017-re annak előtanulmányát és beazonosítottunk 273 területtulajdonost, 2018-ban azonban az illetékes minisztériumban szembesültem azzal, hogy Székelyudvarhely nem szerepel az országos mestertervben, ami annyit jelent, hogy erre a tervre nem pályázhatunk uniós forrásokra. Egy ilyen terelőút megépítése azonban Székelyudvarhely 10 éves beruházási költségvetésével felérő összeget jelent, így tehát csakis külső források bevonásával lehetne ezt megvalósítani. Abban azonban bízom, hogy megtaláljuk a pénzforrásokat – akár az épp kormányon lévő RMDSZ segítségével. Ugyanakkor a dél-nyugati, a Bethlenfalva–Jézus-kápolna közötti terelőút kérdése is fontos, hiszen ez tulajdonképpen tehermentesíthetné a városközpontot, ugyanis a város utcáinak jelentős részét bele lehetne kötni ebbe. Ennek tervezését minél hamarabb el kell kezdenünk. Ehhez azonban az általános rendezési tervünket (PUG) is módosítanunk kell, ugyanis a tervezett nyomvonalat a város általános rendezési terve nem tartalmazza. És engedjen meg még két témát: egyik a városi uszoda kérdése.

Szerintem jogos elvárás a székelyudvarhelyiek és udvarhelyszékiek részéről, hogy legyen a városnak uszodája; jelenleg az előtanulmányoknál tartunk, a beruházást kormánytámogatásból képzeljük el.

A másik kérdés a városi futballstadion teljes felújítása, ami esetében ugyancsak az előtanulmányoknál tartunk, a beruházásnál ez esetben is kormánypénzekre számítunk.

– Ha már érintőlegesen sportot említ, térjünk ki erre is. Évekkel ezelőtt Székelyudvarhely ott szerepelt az országos sporttérképen, egy ideje azonban eléggé lekopott onnan.

– Sportkérdésben Székelyföldön nagyjából körvonalazódtak sportáglefedettségek. Láthatjuk, hogy Gyergyószentmiklóson a jégkorong, Csíkszeredában a jégkorong és a labdarúgás, Sepsiszentgyörgyön a labdarúgás és a kosárlabda erős.

Székelyudvarhelyen a kézilabdának, a birkózásnak, az asztalitenisznek és a teremlabdarúgásnak van hagyománya. Mi ezekre kell fókuszáljunk.

Azt mindenképpen be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy a városnak nincs akkora lehetősége, hogy minden felsorolt sportágat magas szinten tudjon támogatni. Tudjuk, hogy bizonyos sportágakat ki kell emelni, másokat azonban nem szabad elengedni; de tény, hogy egyfajta prioritási listára szükség lesz a következő időszakban.

A polgármesterrel a múlt héten készítettük az interjút.