Kilépett a névtelenségből a kommandói iskola

Balról jobbra: Bige Lajos és Kommandó polgármestere, Kocsis Béla

Jubileumi kiadásához érkezett Kommandói Falunapok, ami keretén belül sor a helyi iskola „keresztelőjére”. Az ünnepségen részt vett Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, magyar nagykövetné asszony, Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke, illetve a helyi elöljárók, anyaországi meghívottak, köztük Bige Lajos, aki tízezer kötetnyi adománnyal érkezett a helyi könyvtár számára.

Az ünnepségen Opra Béni Béla iskolaigazgató ismertette az iskola névadójának, és egyben a település „atyjának”, Horn Dávidnak az élettörténetét, illetve a jelenlegi tanintézet létrejöttének előzményeit. Az iskola vezetője emlékeztetett, hogy a felvidéki származású, pesti üzletembernek köszönhető többek között az iskola létrejötte is, hiszen az első elemi tanintézetet 1889-ben ő hozta létre, majd egy év múlva ezt követte az általános iskola létrehozása. Opra Béni Béla ugyanakkor emlékeztette a mintegy kétszáz megjelentett, hogy érdekes módon jelenleg is az iskolában tanító pedagógusok szinte mindegyike ebben az intézetben kezdte el tanulmányait, majd visszatért ide oktatni. Az intézmény vezetője végül rámutatott, hogy Horn Dávid szavait választották irányelvül, azaz „akié az iskola, azé a jövő”, és egy az elvárásoknak megfelelő, korszerű tanintézet kialakításán-fenntartásán fáradoznak, amely büszkén viselheti a település alapítójának nevét.

Kocsis Béla, Kommandó polgármestere ünnepi felszólalásában kihangsúlyozta, hogy ez az iskola a település lakóinak közös múltját is jelképezi, és egyben záloga annak, hogy több generáció önfeláldozó munkája nem vész kárba és a jövő generációja továbbviszi a Horn Dávid által elindított, és az őt követők által folytatott építkezést.

Az emléktáblát Bajtai Erzsébet, Bige Lajos és Tamás Sándor leplezte le

„Nem szabad elfelednünk, hogy Horn Dávid elvitathatatlan érdeme, a település létrejöttén túl az is, hogy Kommandó volt a második erdélyi helység, Temesvár után, ahová bevezették a villanyáramot. Emellett Kommandó alapítója hangsúlyt fektetet arra, hogy közhaszonra fordítsa a székely erdők kitermeléséből származó nyereség egy részét, alapítványt, iskolát hozva létre, árvákat támogatva” – hangsúlyozta ünnepi felszólalásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. A megyei önkormányzat vezetője ugyanakkor rámutatott, hogy bár Horn Dávid vállalkozása megélt rosszabb napokat is, ezért meg kellett válnia attól, viszont Kommandó és annak lakói itt maradtak, és továbbra is itt vannak, és jelenleg is 123 gyerek van a településen. „Ennek a tendenciának folytatódnia kell, hiszen a felmérések is azt mutatják, hogy megnövekedett az erdélyi anyák körében a gyerekvállalási kedv, a nehéz gazdasági körülmények ellenére is. Ugyanakkor néhány infrastrukturális beruházással is segíteni lehet ennek erősítését. Ennek megfelelően Kommandóra az elmúlt években közel másfél millió lej támogatás érkezett az iskola korszerűsítésére. Sikerült megvalósítani emellett egy másik fontos beruházást, az iskola mellett lévő korszerű tornatermet, az itteniek és az idelátogatók számára igen fontos létesítményt. Ennek a beruházásnak az értéke egymillió lej volt” – tette hozzá a megyei testület vezetője. Tamás Sándor elmondta, hogy ezzel a fejlesztési elképzeléseik nem merültek ki, szeretnék ugyanis, ha a közeljövőben a megyei önkormányzat megkapná az iskola udvarán található diáktábort, és azt felújítanák, egy jóval magasabb fokú szolgáltatást biztosító táborozóhelyet hozva létre. „Olyan emberek mellé állunk, olyan önkormányzatokat segítünk, akiknek van elképzelésük, és ezek közé tartozik a kommandói” – mutatott rá Tamás Sándor.

Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet honfitársaihoz szólva, rámutatott, hogy többek között a könyvadomány, amely a helyi könyvtárat gazdagítja, bizonyítja, hogy semmi nem választhatja el a mesterséges határok mögé kényszerített magyarokat. Bajtai Erzsébet ugyanakkor kiemelte, hogy látogatása nem véletlenül esett péntekre, hiszen pont az iskola az, amely a közösség megmaradásának egyik záloga. A nagykövetné asszony Wass Albert közkeletű mondatával „a víz halad, a kő marad”, méltatta a kommandóiak kitartását.

A „megkeresztelt” tanintézetet Pap Levente református lelkipásztor áldotta meg, majd Bajtai Erzsébet, Bige Lajos és Tamás Sándor leleplezték az iskola új nevét hirdető táblát. A névadó ünnepséget a helyi diákok műsora zárta.

Kis háttértörténet – Kommandó és Horn Dávid

Kommandó önálló község, nevét az egykori határőrségről kapta, ugyanis itt, az egykori országhatár közelében határőrző állomás állott. A 17. században még hatalmas erdő létezett itt, ami a zágoni Mikesek tulajdonát képezte, a család a 15. században kapta a magyar királyoknak tett szolgálataiért. Mikes Pál vagyonát elkobozták, miután Thököly Imre híveként és vezéreként a császáriak ellen harcolt, az erdőt pedig szétosztották. 1764-ben már Székely Határőrség működött, amit 1848-ban szűntettek meg, 1867-től pedig Vámügyőrségi szálláshelyet létesítettek. Az erdő tulajdonosa, Zathureczky Gyula 1882-ben eladta a fát egy felvidéki származású, pesti üzletembernek, Horn Dávidnak, aki a havasokban hatalmas építkezésbe kezdett és létrehozta az Erdélyi Erdőipar Részvénytársaságot.

Az első fatelepet a földbirtokos nevéről Gyulafalvának nevezte el, pár év alatt a második fűrészüzem is elkészült, tulajdonképpen akkor, 1889-ben jött létre Kommandó. Az egyre nagyobb létszámban érkező munkásoknak barakkszerű épületeket emeltek, amelyben negyven család is elfért. 1889-ben már kilenc etnikum élt Kommandón. Az első erdőkitermelő munkások szlovákok voltak. Még Horn idejében három városias kinézetű fűrésztelep működött, iskolákat, kórházakat hoztak létre, a telepeket villanyárammal látták el (1888), miközben Brassóban még gázzal világították az utcákat.
A gyulafalvi ipartelep megnyitóján jelen volt Potsa József főispán, Szentkereszti Béla országgyűlési képviselő, Szentiváni Miklós megyei főjegyző, Zathureczky Gyula földbirtokos és mások.
A gyulafalvi gyár neve József-fűrész, Potsa József főispánról, a kommandói Gábor-fűrész Apor Gábor főispánról volt elnevezve.

Horn Dávid 1889-ben iskolát alapított Gyulafalván 40 gyermekkel és ugyanebben az évben alapítványt hozott létre, mellyel a háromszéki árvákat kívánta segíteni. „Ezzel kapcsolatosan fokozódik bennem azon érdeklődés is, amellyel Háromszékmegye közélete és fejlődési viszonya iránt is viseltetnem kell” írja 1889-ben kelt alapítólevelében, mellyel a háromszéki árvákat kívánta segélyezni. Miután felavatták az un. „József fürész telepet” Gyulafalván, elkészítette alapítólevelét. Célja egy Háromszék vármegyében létesítendő árvaház részére 1000 forintos alapítvány létrehozása volt. Feltételei a következők voltak: az alapítvány neve „Horn Dávid árva-segélyező alapítványa” legyen, az alapítvány feletti főfelügyeletet a vármegyei törvényhatóság gyakorolja, amely hatóság a rábízott alapítványi tőkét a megyei fiú árva- és szeretetházra vonatkozó szabályrendelet értelmében kezelje. Amennyiben nem létesül árvaház, vagy az megszűnt volna létezni, az alapítványi tőke sorsáról szintén a törvényhatóság kellett döntsön. Amíg az árvaház létrejött, addig az alapítvány összegét tőkésítés céljából le kellett kötni. A vármegyei törvényhatóság 1889. június 7-én tartott ülésén hivatalosan is átvette az alapítólevelet, valamint az alapítvány összegét. 1890. november 20-án Horn Dávid közölte, hogy vállalkozása (az első gőzfűrész felállítás és üzemeltetése) sikeres volt és ezen felbuzdulva felállított egy második gőzfűrészt is Kommandón, „Gábor fűrész” néven. Az új fűrész felállítása és beindítása újabb adakozásra késztette az iparost. A fiú árva- és szeretház javára újabb 1000 forintos adományt hozott létre. Kihangsúlyozza azonban, előbbi alapítvány levelétől eltérően, hogy ezen utolsó alapítvány kamatait a gyulafalvi telepen dolgozó munkások árvái kapják meg. A felügyeletet ez alkalommal is a Háromszék vármegyei törvényhatóságára bízta, hogy az árvaházra vonatkozó szabályrendelet értelmében járjanak el a pénz felhasználásánál. A többi feltétel az előbbi alapítványlevélben foglaltakhoz volt hasonló.  Ez utóbbi alapítványt az alispán a vármegyei törvényhatóság nevében 1891. július 12-én vette át.

Vállalkozásának fedezetlen költségei miatt Horn Dávid és társai 1898-ban kénytelenek voltak az Erdélyi Erdőipari Rt-t 1 millió arany forintért a Bajor Fakereskedelmi társaságnak eladni. Ennek tulajdonosai a Groedel testvérek voltak.

Háromszéki ipartörténeti jelentősége, iskolalapító és alapítványtevő szerepe révén Horn Dávid méltó arra, hogy az általa alapított település mai iskolájának névadója legyen.