Ki kell seperni a mocskot a szőnyeg alól

– mutatott rá a roma közösségek felzárkóztatásának kulcsát jelentő két legfontosabb tényezőre András Loránd, a Hargita megyei önkormányzat mélyszegénységgel foglalkozó munkacsoportjának vezetője, a Hargita megyei romák társadalmi befogadására vonatkozó stratégia egyik kidolgozója.

A kolozsvári Transylvania Inquiry Kft. által összeállított dokumentumból, amely a 2023–2027-es időszakra ír elő cselekvési tervet, már korábban osztottunk meg adatokat, amelyek egyfajta valós képet ad a megyében létező roma telepekről, no-go övezetekről, hipergettókról.

korábban írtuk

Csak Hargita megyében több mint hétezer roma él a „no-go” övezetekben és hipergettókban

Hargita megyében negyvenhárom úgynevezett „no-go”, azaz tiltott övezetet, köztük harminckét meglehetősen leromlott állapotú, leszegényedett, megbélyegzett hipergettót azonosítottak a romák társadalmi befogadására vonatkozó stratégia kidolgozása során.

Mint írtuk, Hargita megyében a felmérés szerint több mint 22 ezer roma él, akik a teljes lakosság 7,6 százalékát teszik ki. Néhányan közülük elhatárolt telepeken élnek, összesen 130 ilyen kisebb-nagyobb telepet azonosítottak a stratégia készítői. A helyzetkép ismertetése után a cselekvési tervből szemelgetünk fontosabb részleteket, azokat a konkrét lépéseket, amelyek a stratégia célját szolgálják.

– fogalmazott András Loránd. Mint sorolta, a lakhatás és a cigány kultúra kérdéskörei mellett a romák politikai életben való részvételének erősítése is fontos téma azért, hogy a romák véleménye is számítson, amikor róluk, velük kapcsolatban hoznak döntéseket.

Ugyanakkor a stratégiában külön teret szántak az oktatásnak, továbbá kiemelték az infrastrukturális beruházások, fejlesztések fontosságát. Minden egyes hátrányos helyzetű közösséget ugyanis ezen beruházások hiánya sújtja, hiszen a legtöbb roma telep a települések peremén helyezkedik el, ezért sokat javíthatna helyzetükön az utak rendbetétele, és a víz-szennyvízhálózatok kiépítése.

Egy mobil szociális hálózatnak volna létjogosultsága

Hosszútávú célkitűzés ugyan a hipergettók felszámolása, azonban a tereptapasztalatok alapján András Loránd úgy látja, vannak olyan telepek, amelyeket nem lehet felszámolni.

– vélte a szakember, utalva a csíksomlyói cigánytelep több mint száz tűzkárosultjára, akiknek az önkormányzat nehezen talált fedelet a feje fölé, és több mint másfél évig az Erőss Zsolt Arénában voltak kénytelenek elszállásolni, mígnem végül konténerlakásokba költöztették vissza többjüket.

Szerinte a helyzetet az nehezíti, hogy kevés a szociális lakások száma, országos szinten probléma ez. A felszámolhatatlan telepeket leszámítva, szerinte vannak olyanok is, ahol lehetne felszámolási programot indítani – ez főként a kis létszámú telepekre igaz. Más telepeken gyakorlatilag a telepfejlesztésre vagy a telep átszervezésre lenne csak szükség. Ezek mellett akadnak olyan helyszínek is, ahol gyakorlatilag semmilyen urbanisztikai közbeavatkozás nem kell, csak a meglévő körülményeken kellene valamelyest javítani, és a mentális határok lebontására lehetne fókuszálni.

„Minden egyes eset más és más, így különböző megoldásokat kell keresni a romák helyzetének javítására. Mindig a helyi közösség, a helyi társadalmi viszonyok, a gazdasági és politikai viszonyok határozzák meg azt, hogy mit és hogyan lehet tenni. Nincs egy konkrét recept arra, hogy Hargita megyében általánosan mi az, amit cselekedni kellene” – magyarázta. Ennek ellenére viszont úgy látja,

– sorolta. Hozzátette, ez azt jelenti, hogy akár konténerekből vagy a telepen található jó állapotú épületekből lehetne létrehozni egy olyan központot, ahol közfürdő működhetne, ahol lehetne tisztálkodni, mosni, továbbá higiéniai nevelésben és segítségben részesülhetnek a telep lakói. Mindezeken túl ebben a központban működhetne egy gyerekfoglalkoztató, és benne tevékenykedne a szociális munkás, a pszichológus, ugyanakkor egy ilyen központban adminisztratív és jogi segítségnyújtásnak is helye lenne, például a személyazonossági igazolványok elkészítéséhez.

így foglalkozni kell az iskola korai elhagyásának visszaszorításával, az írástudatlanság csökkentésével és az iskolai szegregációval is.

„Utóbbi esetében önmagában az, hogy az emberek külön élnek telepeken, vagy a gyermekek az iskolában külön osztályban tanulnak, ez önmagában nem jelentene problémát, hogyha erre az adott közösség vagy az adott szülők vagy a gyerekek nyitottak. A probléma a minőségbeli különbségekben merül fel, azaz az élettér, lakhatás, oktatás minőségében. Például azok az osztályok, ahol a gyermekek szegregált körülmények között tanulnak, ott az esetek többségében az oktatás minősége alacsonyabb. Visszamaradottabb az osztálytermek felszereltsége is. A mentális távolságok is nagyobbak” – fejtette ki, hozzátéve, hogy éppen ezért

Szerinte a szegregált oktatás csak abban az esetben lehet opció, hogyha a minősége azonos a többi iskola oktatásával.

Ugyanakkor a pedagógusok képzése is életbevágó, hogy hogyan kezeljék, hogyan tanítsák a mélyszegénységből érkező tanulókat. Sok hátrányos helyzetben felnövő gyereknek nincs lehetősége arra, hogy a finommotorikai készségei kialakuljanak, mivel a mozgástere is gyakran korlátozott, ezért az idegrendszeri fejlődés is visszamaradhat.

Tehát szükség van adott esetben fejlesztő pedagógusokra, pszichológusokra, más szakemberekre, mert

Ezt a problémát rendszerszinten kell megoldani, valamint a különböző szakemberek számát növelni kell az adott tanintézetekben, jegyezte meg. A szakembertől tudjuk, hogy vannak jó példák is, ahol a gyermekek vegyesen együtt, egy iskolában tanulnak, ahol a pedagógusok mindent megtesznek, hogy ezek a gyermekek együtt haladjanak a tanulásban. Ilyen tanintézetek vannak többek között a Nyikó-mentén és Székelykeresztúr környékén.

Egészségbiztosítás és politikai képviselet nélkül...

Az oktatás javítása mellett az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése is cél, hiszen nagyon sok esetben a közösségek nem rendelkeznek egészségbiztosítással, nem férnek hozzá a mindenki számára elérhető egészségügyi szolgáltatásokhoz – emelte ki a szakember. Hozzátette, az önkormányzatoknak lehetőségük lenne alkalmazni egészségügyi roma mediátorokat, viszont a probléma az, hogy az egészségügyi minisztériumnak is jóvá kell hagynia az alkalmazást, ami az utóbbi időben elmaradt.

A dokumentumban szereplő adatok szerint 2018–2022 között csak Hargita megyében 803 kiskorú anya szült gyermeket úgy, hogy nem részesült terhesgondozásban, legtöbb esetben nem volt háziorvosuk sem. Ezért

Ugyancsak fontos az átoltottság növelése a roma gyermekek körében a különböző betegségek ellen.

Szintén stratégiai fontosságú a romák politikai képviselete, vagyis az, hogy legyen intézményes háttere a találkozásnak, a vélemények ütköztetésének – ennek elkezdődött a folyamata, tudtuk meg András Lorándtól. A roma kisebbség politikai képviselete a 2004-es választási évben csúcsosodott ki Hargita megyében, amikor a Roma Párt 21 településen indított jelölteket, és 9 községben sikerült képviselőt bejuttatniuk a helyi tanácsokba. Ezután a következő választásokon már nem tudtak eredményt felmutatni, így 2020-ban, a legutóbbi választásokkor már nem is indítottak jelölteket.

Ugyancsak ebben a startégiában fogalmaztak meg olyan lépéseket, amelyek a diszkrimináció visszaszorítását célozzák. Ilyen lenne például a közösségi médiában végzett szociológiai kutatás, amely egy algoritmus segítségével kiszűri a gyűlöletbeszédeket, és egy térségről egyfajta képet mutat, hogy mennyire toleráns, elfogadó a mássággal szemben, vagy éppen mennyire elutasító. Emellett akár konkrét jogi lépések is következhetnek civil szervezetek, a Nép ügyvédje (ombudsman) intézmény segítségével, hogy feljelentést tegyenek a hatóságoknál a durva, megbélyegző, diszkriminatív és rasszista megnyilvánulások ellen.

Két lábbal a földön

András Loránd a stratégiával kapcsolatban végül elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a cselekvési tervet, hogy „két lábbal maradjanak a földön”, de ennek ellenére fogalmaztak meg elrugaszkodottabb célokat, még akkor is, ha nem minden tud megvalósulni 2027-ig. Ilyenek például az infrastrukturális befektetések, a lakhatás javítása, a hipergettók felszámolása. „Ahhoz, hogy érdemi előrelépés legyen, kellenek a távlati célok” – hangsúlyozta. Hozzátette,

azonban a különböző pályázatokhoz referenciaként használhatják a dokumentumot, és irányadóként használhatják a helyi akciótervükhöz.

Mintegy zárszóként arra is kitért, hogy közel százéves múltja van annak, hogy miért tartanak ott, ahol vannak ezek a cigány közösségek, és hogy a kommunizmus idején is fennmaradt a hátrányos helyzetük, akkor amikor mindenkinek volt munkája és mindenki kapott lakást; csakhogy akkor is a kollektívben, vagyis a termelőszövetkezetekben a legalja munkát kellett végezzék, és legjobb esetben is másodosztályú garzonokat osztottak ki nekik. Tehát

Hozzáfűzte, az elmúlt évtizedekben felgyűlt problémákat nem lehet egyik napról a másikra rendezni. Ebben a hosszú munkafolyamatban talán legfontosabb szem előtt tartani, hogy a roma közösségekkel való együttélés nem választható opció, azonban az együttélés minősége tőlünk függ, éppen ezért ideje a roma közösségekre veszély helyett lehetőségként tekinteni – fogalmazott.