Kényszerközösségek az elszakított területeken

Bárdi Nándor (fotó) a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. Tanárként nemzetiségtörténeti és Erdély 20. századi históriájával foglalkozó kurzusokat tartott Szegeden, Budapesten és Kolozsvárott. Kutatóként alapkérdése, hogy a kisebbségi elitek hogyan konstruálják meg saját társadalmukat, azt a közeget, amely képviselőinek gondolják magukat.

Bárdi Nándor csíkszeredai előadásában elsősorban az elmúlt húsz év történetét mutatta be részletesen, az elszakított nemzetrészek társadalmát, átalakulásait, több nagyon fontos folyamaton keresztül. Megemlítette a 20. századi főbb töréspontokat a magyar kisebbségtörténetben. Megtudhattuk, hogy Trianont követően a Magyarországtól elszakított területeken kényszerközösségek jöttek létre, melyek szétfejlődésen mentek keresztül, és regionális közösségekké váltak. Nemzetépítésük államtalanodott, mert a magyar állam gyakorlatilag kivonult ezekről a területekről, és ettől kezdve önmagukat kellett megszervezniük. Az 1989-es fordulat után mint jövőkép megjelent az autonómia.

Az előadó nagyon fontosnak tartotta a legutóbbi népszámlálás jelentőségét, mint fogalmazott „1919 óta ez az első olyan népszámlálás, amikor a magyarok tartották az arányukat”. Ugyanakkor a népességfogyás sem hagyható figyelmen kívül. Okait a természetes fogyással, a migrációval és az asszimilációval magyarázta. A tömb viszonylagos jó eredménye annak tudható, hogy sok cigány magyarnak vallotta magát. A legnagyobb veszteség a szórványt érte. Nagy veszélynek van kitéve a nagyvárosok lakótelepeinek magyarsága, itt rendkívül nagy az asszimilációs folyamat. Brassóban és Aradon 30 százalékos a veszteség, Nagyváradon 21. Erdélyben 12, Szlovákiában 20, Szerbiában 28 százaléka a magyarságnak él vegyes házasságban, melyeknek kétharmada többségivé válik.

Elvesztette magyar többségét Marosvásárhely, Szabadka, jelentősen csökkent a magyarság létszáma Beregszászban és Szatmárnémetiben, így megnő az adott regionális közösségen belül a kisvárosok szerepe (Somorja, Dunaszerdahely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Zenta) – magyarázta Bárdi Nándor. A történész több folyamatot felvázolt, melyek hozzájárultak a kisebbségi társadalmak átalakulásához, ugyanakkor számos adatot szolgáltatott a magyarság lélekszámának alakulásáról az elszakított területeken.

Kisebbségpolitikai érdekességként egy horvát példát is elmesélt: egy horvátországi szigeten van egy fantasztikus szálloda, amit a horvát kormány, mint képzési központ, a magyarországi horvátoknak adott, egy államközi egyezmény révén. A magyarországi horvátok gyakorlatilag kiadják ezt a szigetet és szállodát, a bevételből pedig a magyarországi horvát önkormányzat tartja fenn magát.