Jönnek a könnyítések! Mi következik utána?

Pár napig nem írtam újabb naplójegyzetet – legalábbis nem nyilvánosan –, ugyanis nem szeretném, hogy másokra is ráragasszam azt a fásultságot, ami az utóbbi időben rám telepedett. S nem csak rám, hanem úgy látom, mindenkire itt a környezetemben.

Székelyhon

2020. április 27., 20:582020. április 27., 20:58

Dehát mégis le kell írnom – úgy érzem –, hiszen ez is része annak, ahogy én megélem ezt a karanténlétet, és amiről a naplójegyzeteim szólnak.

A média kész tényként közli, hogy május 4. után feloldják Olaszországban a kijárási korlátozásokat. Legalábbis egy részét. Nagyon vártuk ezt, és úgy tűnik, túléltük, túléljük ezt a nehézséget. De emiatt nyomasztanak a kétségek: mi jön ezután?

Felszolgálóként dolgoztam egy szórakozóhelyen, és a lokálok várhatóan még egy jó darabig nem nyithatnak, arra számítottam, hogy a majd jön a nyár, és a turistaszezonban majd jó pénzt lehet keresni. Ehhez képest, szinte biztos, hogy szó sem lehet idén turizmusról Olaszországban. A tiltások miatt is, és amiatt is, hogy az emberek (szerintem) a félelem miatt sem akarnak utazgatni, és persze, most pénze is kevesebb van mindenkinek.

Az Olaszországban dolgozó magyarok Facebook-csoportjában is erről beszélnek: eddig úgy néz ki, hogy

május 4-től szabad kijárás lesz, de az adott várost továbbra sem lehet elhagyni, szigorú ellenőrzések lesznek.

Ha majd valójában kinyithatnak a kávézók, éttermek, akkor egy nap nyitva tartás után 24 órát zárva kell legyenek fertőtlenítés miatt. Vállalnék munkát addig is, míg a régi munkahelyem is beindulhat de ilyen helyzetben nagyon nem lesz könnyű. Mindenki azt várja, a hétvégén mit jelent be a miniszterelnök. Én bizakodok, hogy a nyitás mégsem lesz túl lassú, hiszen minden összefügg mindennel: például hiába készít egy vállalkozás finom borokat, ha nincs vendéglő, ahol elfogyasszák a vendégek. Velem együtt

mindenki reménykedik, hogy a nyitás után nem ugrik meg ismét a megbetegedések száma. Mert az tényleg betenné az ajtót.

Próbálok bizakodni, hogy minden rendben lesz, keresek és kapok munkahelyet, és el tudom tartani magam. De mi van, ha nem úgy alakul? Mikor érkezik a kormány ígért támogatása? És lehet-e rá számítani több hónapon át? Egyelőre ott tartok, hogy a tartalékaim végére érek hamarosan. Jövő héten még kifizetem az albérletemet egy hónapra, és azzal el is fogy lényegében. Úgy vagyok vele, ha minden nap rizst és tésztát eszem is, de van hol lakni.

Persze figyeljük mindennap a járvánnyal kapcsolatos újdonságokat. Több olasz kardiológus most már nemcsak feltételezi, hanem konkrét adatok alapján alátámasztja, hogy a koronavírussal fertőzöttek problémája nem légúti, hanem szív- és érrendszeri. Az erős gyulladás következtében trombózisok alakulnak ki az érrendszerben. Tehát vénás mikrotrombózis okozza a halált, nem a tüdőgyulladás. Ezért van az, hogy a súlyos állapotban a lélegeztetőgépek már nem segítenek. Ez az oka annak, hogy fiatal, egészséges embereket is elvisz a vírus. A napokban jelentették be, hogy minisztériumi engedéllyel elkezdődik az Eparina nevű gyógyszer kipróbálása. Ha beválik, már sokkal kevesebb ember kerül a kórházba, mert így a betegséget otthonról is lehet kezelni. A lényeg, hogy a gyulladást kezelni kell már a kezdeti stádiumban.

Még az a jó hír, hogy végre felállítottak olyan csoportokat amelyek orvosokból és ápolókból állnak, és akiket az első tüneteknél lehet hívni. Kimennek a családhoz, megcsinálják a tesztet, adnak gyógyszert és otthagyják az elérhetőségüket, így a betegek állandó felügyelet alatt vannak.

Így gyorsan lehet lépni ha rosszabbodik a helyzet, és időben megkapják a megfelelő gyógyszereket. Tehát, ha nem is könnyű, mindig van, amiben bizakodni.

Katona Era, Olaszország
(folytatjuk)