Van aki már rögtön az egyetem elvégzése után elhagyja az országot, és van, aki a rezidensévek alatt dönt az elvándorlás mellett. Legtöbb esetben kisebb németországi klinikákon tudnak elhelyezkedni a frissen végzett orvosok. Mivel ott nincs rezidensvizsga, interjúk alapján találnak állást, ezért sokkal könnyebb szakot is váltani.

Míg itthon a rezidenseket az egyetemi kórházak képezik ki, majd szakorvosként mennek kisebb kórházakba dolgozni, addig Németországban akármelyik kórház kiképezheti őket, és „szabad kezet kapnak” a fiatal szakemberek.

Hiányzik az orvosi felelősség tudatának fejlesztése

Jeremiás Zsuzsánna 2014-ben szakvizsgázott, jelenleg belgyógyász szakorvosként dolgozik a járóbeteg-ellátásban, valamint tanársegédként belgyógyászatot oktat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Mint lapunknak bevallotta, számára az itthon maradás nem egy konkrét döntés volt, hanem egy folyamat végeredménye, egy ösztönös választás.

„Régi vásárhelyi orvoscsalád tagjaként is ezt a példát láttam, és bár a képzésem során többször is volt alkalmam hosszabb időt eltölteni külföldi kórházakban, végig honvágyam volt. Eljátszottam néha a gondolattal, de komolyan sosem merült fel bennem a kivándorlás lehetősége. Itthon a legelső munkanapoktól kezdve úgy éreztem, nagyon testhezálló a választott szakom és a munkakörnyezetem, bár egy-egy nehezebb ügyelet vagy adminisztratív buktató után komolyan megkérdőjelezem a döntésem helyességét, de valójában bárhol is voltam, a szívem mindig hazahúzott, és maradtam, mert úgy érzem, itthon többet tudok segíteni” – mesélte a fiatal belgyógyász szakorvos.

mint mondta, sok kívánnivalót hagy maga után már a végzősök rangsorolásának módja is, valamint az elméleti és gyakorlati oktatás is.

„Nem ritka, hogy különböző szakágak követelményrendszerében elavult eljárások szerepelnek, hiányzik a fontos ismeretek megszerzésének lehetősége, nincs standardizált számonkérési módszer a képzés során, ami garantálná az elsajátított ismeretek objektív felmérését. A rezidenseket, de nemcsak őket, sem anyagilag, sem szakmailag nem sikerül kellőképpen motiválni. Bár természetesen elszórtan vannak olyan szakágak és oktatási központok, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a rezidensoktatásra, nagy általánosságban hiányzik az orvosi felelősség tudatának a fejlesztése, elterjedtebb hozzáállás az, hogy a rezidens alig több, mint egyszerű íródeák, és ritka, hogy konkrét eseteket, beavatkozásokat bíznak rá” – összegezte véleményét a szakorvos.

„Sokat nyom a latban az itteni kórházak hiányos felszereltsége mind eszközök, mind gyógyszerellátás terén, a képzési lehetőségek hiánya és a közvélemény negatív hozzáállása az egészségügyi személyzet munkájához. Egy orvosnak nemcsak alapvető igénye, hanem szinte kötelező feladata lépést tartani a szakmai újdonságokkal, ám itthon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy heteket hiányozzanak egy-egy saját költségen bevállalt szakmai továbbképző miatt, amivel esetleg újabb kompetenciákat szerezhetnének. Külföldön gyakran a kórházak nyújtanak ehhez anyagi támogatást, mivel ezt megtérülő befektetésnek tekintik. Az a tapasztalatom, hogy külföldön sokkal kevesebb energiát emésztenek fel az adminisztratív feladatok, sokkal kevésbé van az orvos ráutalva a személyes kapcsolatrendszerére, ahol csere alapon kér szívességet a kollégától a betegei számára, és sokkal kevésbé ellenséges a hozzáállása a betegnek, hozzátartozónak egyaránt, ugyanakkor az orvosi csapatok gondolata is sokkal elfogadottabb, fejlettebb a kollegialitás” – fejtette ki a belgyógyász szakorvos, akinek az egyetemi évfolyamtársai közül több mint fele külföldön keresett munkát.

– fejtette ki Bíró András.

A fiatal orvos úgy véli, itthon sokkal nagyobb elismerésben részesül egy pályakezdő orvos, mint külföldön – legalábbis a kollégák részéről, ám ez is klinika-függő, mert ha a szakorvos vagy főorvos lekezelő a rezidenssel, akkor a beteg is átveszi ezt a hozzáállást.

„Nálunk nincs ilyen, ugyanolyan szinten kezelnek, mint a szakorvosokat” – tette hozzá. Bíró Andrást nem az anyagiak motiválták egyetem után, hanem az, hogy a családja, barátai mellett maradhasson, mint mondta, szakmailag számára az is fontos, hogy a „sajátjait”, a székelyföldieket gyógyíthassa, ezért is maradt itthon.

Úgy érzi, sokat veszített volna szakmailag, ha csak egy rövid időre megy el, hosszútávban meg egyáltalán nem gondolkodott. Bár meglepődött az első – 930 lejes – rezidensfizetésén, amelyből nehéz családfenntartónak lenni ma. Azóta viszont ő is sokat fejlődött, és lassan az élete is kialakult itthon. A csúszópénzről is megkérdeztük a fiatal rezidensorvost, aki úgy véli, sokat segítene az, ha a nyugati fizetésekhez igazítanák a hazai béreket, bár nem biztos abban, hogy ez mindenkire hatással lenne, mert sok orvost az sem rettent el, ha naponta látja a hírekben, hogy bilincsben visznek el valakit korrupció gyanújával.

– mondta el az urológusrezidens.

A határ a csillagos ég

Bardocz-Veres Zsuzsa 2015-ben végzett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán, jelenleg általános fogorvosként dolgozik Gernyeszegen, és doktorandusz a MOGYE fogpótlástan tanszékén. Ő is az itthon maradás mellett döntött, mint mondta, tanulmányai során volt lehetősége külföldön élni hosszabb ideig, és annak ellenére, hogy ott több a lehetőség, a kereset is nagyobb, de vannak ott is problémák, csak más jellegűek.

„Azt éreztem, hogy mindig idegen leszek egy másik országban, hogy mindig az erdélyi kislány leszek, és sosem válok teljes jogú állampolgárává annak az országnak, még ha papírom is van róla. A nyugati országokban az emberek sokkal érdektelenebbek, és a személyes kapcsolatok sekélyesek, itthon még ismerjük és segítjük egymást, köszönünk és megkérdezzük, hogy mi van a szomszéddal, és ez számomra fontos. Itt is vannak lehetőségek, csak meg kell keresni, kell dolgozni, de ehhez hozzászoktam, így nőttem fel, és sosem voltam az az ember, aki a könnyebb, kitaposott utat járta, szeretem a kihívásokat” – mesélte a fiatal fogorvos.

Klinikán nem dolgozik jelenleg, ugyanis nincsenek jó tapasztalatai a rezidensrendszerrel, kétszeri próbálkozás után sem sikerült bejutnia, annyira kevés helyet hirdetnek meg. A fiatal fogorvos úgy érzi, a normális színvonalú élethez itthon is megkeresi a pénzt, és a nyugati állásokban csak a rezidensvizsga nélküli rendszert tartja vonzónak, ezért ha muszáj lesz akkor majd kimegy szakvizsgázni, de utána mindenképp szeretne haza jönni.

– zárta le a beszélgetést Bardocz-Veres Zsuzsa.