Iskolai bántalmazások: ne hagyjuk cserben a gyerekeket, merjünk cselekedni

– fogalmazott.

Több formája létezik

A testi bántalmazás – lökdösődés, verekedés stb. – a legismertebb formája a bullyingnak, ami annyira nyilvánvaló, hogy viszonylag hamar észre lehet venni – így a szakember.

Mindemellett verbális bántás is létezik, amelynek része a csúfolódás, a fenyegetés, a gúnynevek aggatása vagy éppen az érzelmi zsarolás.

A szexuális bántalmazás is előfordulhat, ezért meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy az ő engedélyük nélkül senki sem érhet a testükhöz, még akkor sem, ha ezt sokszor a kamaszodó fiúk „játékból” teszik. Sajnos a tapasztalat szerint a pornónézés már az 1–4. osztályos gyerekek esetében is nagyon kezd elharapódzni, a látott mozdulatokat pedig gyakran egymáson is igyekeznek kipróbálni – vázolta a helyzetet Szalay Zsuzsanna.

A felsoroltak mellett ugyanakkor

Öltözőkben vagy éppen verekedés közben készült fotók és videók terjednek az interneten a gyerekekről, mindemellett nem ritka, hogy megalázó, sértő mémeket gyártanak az áldozatokról, beszólnak nekik vagy kirekesztik bizonyos csoportokból. A sértő megjegyzésekről például érdemes képernyőfotót készíteni, hogy a későbbiekben bizonyítani lehessen a tettet.

Tünetek

A rendszeresen bántalmazottak folyamatos stresszhelyzetben vannak a toxikus környezetben, az e miatti szorongás pedig rontja a kognitív funkciókat, ezáltal pedig az iskolai teljesítményt. Mindemellett önbizalomhiány jelentkezik a társas környezetben és a kapcsolatteremtés is egyre nehezebbé válik. Ez az állapot hosszútávon krónikussá válhat, ami miatt reális fizikai fájdalmak is jelentkeznek: hasfájás, fejfájás vagy akár láz is.

A felsoroltak mellett tünet lehet a táplálkozási zavar, az álmatlanság és a bezárkózás is, az, hogy a gyerek például nem szeretne iskolába menni.

A bullying jelenléte hamar észrevehető például azokban az osztályokban, ahol egyik órán kötetlenebb beszélgetést szeretnénk megvalósítani, mégis csendben maradnak a diákok; a gyerekek ugyanis félnek megszólalni, nehogy ők legyenek a bántalmazás következő célpontjai – osztotta meg tapasztalatait Szalay Zsuzsanna.

A családból hozott minta

Megjegyezte, noha a bullying megállítása érdekében nyugaton már komoly törvényi rendelkezésekkel igyekeznek védeni a gyerekeket, nálunk még mindig úgy van kezelve a helyzet, mintha valami felkapott túlérzékenység lenne.

– magyarázta a szakember. Tudni kell, hogy a gyerekek a családból veszik a mintát, és ha otthon folyamatos bántalmazásnak vannak kitéve, akkor úgy érezhetik, hogy ezt ők is megtehetik másokkal. „Minden agresszor, valahol áldozat” – mondta a pszichológus. A helyzet fordítottja az, amikor a fiatal másképp gondolkozva azt látja, hogy nincs mit tegyen a bántalmazás ellen, hiszen ez az iskolai környezete mellett a családjában is megtörténik. „Az otthoni attitűdöt otthonról továbbviszi és az iskolában is elszenvedi némán a bullyingot” – konkretizált. Éppen ezért

A bántalmazások okai közé sorolható az is, hogy ellenőrizhetetlen a gyerekek internetes kommunikációja.

Amikor a tanár is bűnös

A bullying nem csak a kortársaktól, hanem a tanároktól, a szabadidős tevékenységek vezetőitől is érkezhet – hívta fel a figyelmet a szakember. Ide tartoznak egyebek mellett a fizikai fenyítések, a nagyon lealacsonyító szidások. Ez ebből fakadó hosszútávú problémákra jó példa, hogy az idősebb generáció tagjai nem mernek megszólalni egy közösség előtt, félnek elmondani a saját véleményüket, hiszen az iskolai éveik alatt beléjük nevelték, hogy jobb, ha hallgatnak.

Az áldozattá válás alapját képezheti bármilyen testi vagy személyiségbeli – ha valaki nagyon jó vagy rossz tanuló – eltérés az átlagtól.

Ugyanezt a végkifejletet éri el a pedagógus akkor is, ha kollektív büntetést alkalmaz: erre gyakori példa, ha az egész osztály felmérőt kell írjon egyetlen tanuló magaviselete miatt. „Ha a tanár minősít egy gyereket, akkor feljogosítja a társait arra, hogy ők is megtegyék” – jelentette ki Szalay Zsuzsanna. Szerinte ki kell kopjon a pedagógusi magatartásból a nyilvános megszégyenítés.

Sajnos ők is stresszhelyzetben vannak, hiszen bűntudat és az ebből származó frusztráció gyötri őket. „Gyakorlatilag mindenki szenved valamilyen szinten ebben a felállásban” – szögezte le a szakember.

Jelenteni, nem árulkodni

Az osztályközösségeket úgy lehet jó irányba fejleszteni, ha minél hamarabb tudatosítjuk a gyerekekben, hogy mi a különbség az árulkodás és a problémák jelentése között – közölte a pszichológus. Az apróbb, zavaró dolgok folyamatos elmondása minősül árulkodásnak, az igazán rosszul eső, bántó tetteket azonban jelenteni kell. A felnőttek is bejelentik – esetükben a rendőrségen –, ha az utcán bántják őket. A gyerekek a felnőtteknek kell szóljanak.

Érdemes tudni azt is, hogy a bullying rendszerint mindig megszűnik, amint az nyilvánosságra kerül, ha titokban tartják, akkor pedig tovább burjánzik. Ezért arra kell tanítani a gyerekeket, hogy ha névtelenül is, de jelentsék a hasonló eseteket, még akkor is, ha nem ők a közvetlen elszenvedők.

Amit a szülők tehetnek

A szülők felelőssége, hogy folyamatosan, megértő és elfogadó módon beszéljenek a gyerekükkel, főleg, ha a korábban említett tünetek valamelyikét érzékelik rajtuk. Amennyiben bebizonyosodik, hogy bullying áldozata, azt elsőként a tanítónak, osztályfőnöknek kell jelenteni a fogadóóráján. Ezt már a kezdetekben meg kell tenni. A bántalmazó szüleivel is lehet beszélni. Ha nem változik a helyzet, akkor szintet lehet lépni, beszélni kell a tanintézmény igazgatójával, a tanfelügyelőséggel, esetleg a gyermekvédelmi szerveket is értesíthetik.

A szakember szerint ugyanakkor, ha a szép szó nem működik, akkor a sajtó értesítése is jó megoldás lehet. Fontos az is, hogy mindez a gyerek beleegyezésével történjen, ha ellenkezik, akkor is meg kell értetni vele, hogy csak akkor tud a szülő segíteni, ha engedik cselekedni. Van fiatal, aki esetleg megtorlástól tart – főleg, ha a tanár a bántalmazó –, de nekik is el kell mondani, hogy ha ez bekövetkezik, akkor nagyobb szintre emeljük a probléma taglalását.

– osztotta meg Szalay Zsuzsanna. Ez tulajdonképpen a legnagyobb hiba, hiszen gyakorlatilag cserben hagyjuk a gyerekünket, aki azt fogja érezni, hogy még az is fél segíteni, aki megtehetné. Ennek elkerülése érdekében tanácsos bátran fellépni és kiállni mellettük. A tanintézmény ugyanis felelős azért, hogy a gyerek bullying-mentes nyugodt környezetben tanulhasson.