Íme, mely borvízforrások fogyaszthatók Szentegyháza környékén

így ezen források vize nem iható minőségű a 458/2002-es ivóvizekre vonatkozó törvény alapján. Mindhárom forrás faküpüben tör fel és ún. merítős típusúak.

A Nádasszéki- és Délői források esetében egészen 2005-ig visszanyúló vizsgálataik vannak a kutatóknak, és mindig hasonlóan rossz volt a helyzet.

DNS alapú vizsgálatokkal is kimutatták, hogy emberi bőrfelületről (pl. Micrococcus luteus és Staphylococcus fajok) vagy nagy valószínűséggel lovaktól származó baktériumok (pl. Aerococcus urinaequi, Enterococcus casseliflavus, Clostridium perfringens) fordulnak elő a forrásokban.

Már a kutatások kezdetétől (2005-től) megfigyelhető volt, hogy a szelterszfürdői források közvetlen közelébe behajtanak lovasszekerekkel az emberek, így télen a források közelében felhalmozódik a lótrágya, és emiatt a tavaszi hóolvadáskor számottevően megugrott a fagyásnak is ellenálló, lótrágya eredetű spórás Clostridium baktériumok csíraszáma a borvizekben. Pozitív fejleményt hozott, hogy a kutatók javaslatait figyelembe véve a Szent Gellért Alapítványhoz tartozó területen található Hargita Gyöngye forrás környékét a 2000-es évek második felében felújították, a szekereket és autókat kitiltották a borvízforrás közeléből, így a korábban gyakran megkérdőjelezhető minőségű forrás vize a 2010-es évektől kezdődően teljesen rendbe jött, mikrobiológiai szempontból is ihatóvá vált. Fontos előny, hogy ezen forrás bő hozamú és csövön folyik ki a vize.

Nádasszék-forrás környékén is történt drénezés a fentről érkező víz elvezetésére, ami eredményezett egy kis javulást (általában véve kevesebb lett a baktériumok összcsíraszáma), de sajnos a merítős jellege miatt az emberi tényező jelenti továbbra is a fő szennyező forrást, akárcsak a Délői-forrás esetében.

Zsigmond Andreea-Rebeka, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának vegyésze által vezetett kémiai vizsgálatok alapján elmondható, hogy mind a tíz vizsgált forrás vize kémiai szempontból iható minőségű, feltételezve, hogy a legtöbb forrás vizében kimutatható magasabb ammónia-tartalom (0,53–2,64 milligramm/liter) geológiai eredetű, és nem felszíni szennyezés eredménye (hasonló a helyzet a legtöbb Csíki-medencei borvízforrásoknál is, itt több esetben korábbi kutatások bizonyították az ammónia természetes, ún. endogén eredetét). A fenti megállapításokat erősíti, hogy nitrit-ion és nitrát-ion rendkívül kis mennyiségekben van jelen a tanulmányozott források vizében.

A homoródfürdői Klotild-, Mária- és Lobogó források, valamint a szelterszfürdői három forrás különösen gazdagok magnéziumban (100-120 mg/l), ez utóbbi három forrásnak magas a konyhasó (NaCl) tartalma is (1,3-1,6 g/l). A kápolnásfalusi Felszegi-forrás kivételével (21 mg/l) az összes vizsgált borvíz kalciumtartalma meghaladta a 70 mg/l-t. A magas Ca és Mg tartalommal együtt jár a magas bikarbonáttartalom is, ami képes megkötni a gyomorban túlzott mennyiségben termelt savat.

A vizsgált források közül ez az egyetlen, amely nem természetes módon tör a felszínre, hanem egy korábbi geológiai fúrás eredményeképpen. Jelentősebb hozama még a szelterszfürdői Hargita Gyöngye forrásnak (24,5 liter/perc) illetve a homoródfürdői Lobogó-forrásnak van (20,5 liter/perc). A tíz Szentegyháza környéki forrás esetében összesen 263 952 liter borvíz folyik el naponta. Ez a számadat is jól mutatja, hogy

Éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk a használatukra, a karbantartásukra, és vigyázzunk a környezetük tisztán tartására.