Idő kell a tragédia feldolgozásához, de van kiút a megrázkódtatásból

a gyerekek le tudják vezetni a félelmüket, és fel tudják tenni az őket foglalkoztató kérdéseket. „A szakember pedig tudja, hogy

– tette hozzá.

korábban írtuk

Felakasztott holttestre talált, azonnal értesítette a rendőrséget

Felakasztotta magát egy férfi a csíkszeredai József Attila Általános Iskola sportcsarnokának egyik tartóoszlopára, holttestére csütörtökre virradóan bukkant egy szülő, aki épp gyermekét vitte a Kisherceg napközibe.

Mint korábban írtuk, a szomorú tragédia március 16-án történt, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola sportcsarnokának külső tartóoszlopain egy fiatalember felakasztott holttestével szembesültek az iskolába igyekvő diákok, illetve a Kis Herceg napközi óvodásai és szüleik.

Előtérbe került a krízishelyzet kezelése

A történtek után Antal Gabriella szociálpedagógus, az iskola nevelési tanácsadója nyújtott támogatást az érintetteknek. „Ha egy gyerek ilyen traumás helyzetet él át, a legfontosabb számára a tehermentesítés” – emelte ki megkeresésünkre az iskolai tanácsadó. Hozzátette, a krízishelyzet első lépéseként felfüggesztett minden más tevékenységet, és elkezdett egyéni, illetve csoportos foglalkozásokat tartani a gyermekeknek. Ahol igényelték, ott az osztályban is megbeszélték a történteket.

– mondta a szakember. Hozzátette, mindenkinél másképp megy ez végbe, függ az egyéntől, illetve attól is, hogy éppen akkor milyen érzelmi állapotban volt.

korábban írtuk

Öngyilkos lett egy tizenhat éves lány Gyergyószentmiklóson

Önkezével vetett véget életének egy 16 éves, gyergyószentmiklósi lány. Egy tujára akasztotta fel magát a városban, a Kossuth Lajos-szobor mellett, a helyszínre érkező mentők már tehetetlenek voltak.

„Meghallgattam a kérdéseiket, hogy miért történt, miért pont itt, miért aznap, az érzéseikről beszéltünk, így próbáltam tehermentesíteni, mert minden emberben más érzések, gondolatok fogalmazódnak meg, annak függvényében, hogy a család érzelmi háztartása mennyire van egyensúlyban” – fejtette ki. Hozzátette, változó, hogy kit mennyire rázott meg az eset, akadtak olyan diákok is, akik azt mondták, hogy annyi horrorfilmet, akciófilmet láttak, hogy a trauma-küszöbértéküket nem érte el, ez inkább a fiúkra volt jellemző, a lányokat jobban megviselték a történtek.

„Érzékenyebben reagáltak azok, akiknek a családban válás vagy gyász történt, illetve azok, akiknek a családjában előfordult hasonló tragédia” – jegyezte meg.

Mint mondta, sok idő kell egy ilyen esetnek a feldolgozásához, és mint iskolai tanácsadó nyitott a foglalkozások megszervezésére. A diákoknak is ajánlja, hogy írják le a negatív érzéseiket, minden olyan gondolatot, ami nem hagyja nyugodni őket, majd vigyék be a kabinetjébe, olvassák el és beszéljék meg együtt.

Figyelni a gyerekekre

Antal Gabriella azt is kiemelte, hogy mostantól még jobban figyelni kell a gyerekekre, a viselkedésükre, és ha a tanárok, szülők bármi szokatlant észlelnek, akkor szóljanak. Hozzátette, ennek a krízishelyzetnek a kezelése nem egyszemélyes feladat, ezért elfogad minden külső segítséget is kollégái részéről.

– az online oktatás utáni következményektől a tanulási nehézségeken át a szorongásokig, konfliktusokig, mindenféle helyzettel szembe kell nézni. Egy ilyen tragédia a túlterheltség hatványozódását vonja maga után” – fogalmazott. Beszélt arról is, hogy szerencsére a diákok többsége nem kezeli tabuként vagy megcímkézésként az iskolai tanácsadótól való segítségkérést.

„A beszélgetések után mindig kérek visszajelzést, és jó érzés, amikor azt mondják, hogy megkönnyebbültek, mert azt jelenti, hogy a terhét letette.

– mondta. Szerinte nagyon fontos az, hogy az ember képes legyen minden helyzetből, a negatívakból is tanulni valamit, és az optimista hozzáállás tudatosítása is nagy segítség.

Halálfélelmet generál egy ilyen eset

Simó Irma klinikai pszichológust, az Erdélyi Telefonos és Internetes Lelkisegély-szolgálat szakmai vezetőjét is megkérdeztük arról, hogy miként lehet kezelni, feldolgozni egy traumatikus szembesülést egy felakasztott holttest látványával.

„Nagyon erős halálfélelmeket generál egy ilyen látvány, a sokk nagy, a gyermekeknek és felnőtteknek is megrázó.

– magyarázta a szakember. Hozzátette, ilyen esetekben az iskolai pszichopedagógiai hálózat munkatársai az érintettek rendelkezésére állnak, különböző foglalkozások során, az életkori sajátosságoknak megfelelően segítenek a gyerekeknek, de ott vannak a szülők, pedagógusok mellett is.

Ugyanakkor munkájukat segíti egy 3–4 fős, krízisintervenciós szakemberekből álló mobil csapat is, mint ahogy legutóbb is történt, amikor egy kislány vetett véget életének egy iskolában. Ilyenkor külön foglalkoznak az érintett családjával, külön az osztálytársaival, a pedagógusokkal, és külön az osztálytársak szüleivel is, hiszen ők attól félnek, a gyermekeik nincsenek biztonságban. „Személyre szólóan végzik a foglalkozásokat. A kisebb gyerekeknél például a rajzolás, a rossz képek, élmények lefestése, kibeszélése a lényeg, és a megnyugtatásuk, biztonságba helyezésük” – fogalmazott.

– mondta a pszichológus –, azonban fontos tudni, hogy ez nem egyik percről a másikra történik. „A trauma feldolgozása lépésről lépésre történik, a belső gyógyulás egy folyamatként működik” – hangsúlyozta.

Segít a lelkisegély-szolgálat

Az Erdélyi Telefonos és Internetes Lelkisegély-szolgálat civil kezdeményezésre jött létre, tizenhét éve működik. Simó Irma, a szervezet szakmai vezetője elmondta, 120 órás krízisintervenciós képzésben van részük az önkénteseiknek, így felkészülten várják a segítségre, tanácsra szorulók hívását reggel nyolctól éjfélig minden hétköznap.

„Fontos, hogy nemcsak azok hívhatják, akiknek öngyilkossági gondolataik vannak, hanem azok is fordulhatnak a szolgálathoz, akik hozzátartozói, ismerősei, barátai egy ilyen nehéz helyzetben lévő embernek. Szintén segítséget kérhetnek, ha valamilyen szinten érintettek egy tragédiában, ha nem tudnak aludni, ha megrázta őket az eset. Például akkor is, ha kinézett az ablakon és látta a felakasztott holttestet” – magyarázta.

A pszichológus szerint a fiatalember, aki véget vetett életének, már a negyedik szakaszában volt az öngyilkossági gondolatoknak, ilyenkor, ebben a szakaszban már nem kérnek segítséget. „Viszont a második, harmadik szakaszban lehet még segíteni azoknak, akik ilyen szuicid gondolatokkal küszködnek” – tette hozzá.

Figyelni egymásra

A hozzátartozók sokat tehetnek azzal, hogy komolyan veszik a segítségkérő kommunikációt („cry for help” szindróma).

Ez a második, harmadik szakasz, amikor fölhívja magára a figyelmet, hogy nagy reménytelenségben él és nincsenek kapaszkodói. Szerinte nagyon sokat tehet a környezet az ilyen esetek elkerüléséért, a közösségnek szolidaritást kell tanúsítania, mert van, amikor az ember egyedül nem tud szembenézni a problémáival.

„Az együttérzés gyakorlása, másokra odafigyelés mindnyájunk feladata lehet. Az is segítség lehet, ha adunk egy telefonszámot, bátorítjuk, hogy keressen meg egy szakembert. Lelkigondozót vagy papot, kinek mi a komfortos – meglehet, hogy például szívesebben beszél egy pappal. Nem kell föltétlenül pszichológushoz fordulnia, a lényeg az, hogy valakinek beszéljen a problémáiról” – magyarázta. Hozzátette, ahhoz képest, hogy mennyi a baj, az a tapasztalat, hogy nehezen kérnek az emberek segítséget.

„Ez a fajta bizalmatlanság még a kommunizmus idejéből eredhet. Holott,

Munkatársaink minőségi szolgáltatást nyújtanak, amikor felveszik a telefont, nagyon odafigyelnek a hívóra” – osztotta meg a tudnivalókat Simó Irma.

Zárásként kiemelte: azt kell ebből az esetből megtanulni, hogy figyelnünk kell egymásra, azokra, akik küszködnek a problémáikkal, és segítenünk kell nekik. Kitért arra is, hogy lehet hívni a lelkisegély-szolgálatot iránymutatásért is.