Fotó: Archív
Pontosan huszonnyolc évvel ezelőtt este dördültek el az első lövések Marosvásárhely központjában. Hat halott maradt az előtte is, most is Győzelemnek nevezett téren. A hősi halottak hozzátartozóit, árváit magukra hagyták. A December 21. Egyesület helyi elnöke szerint Araddal és Temesvárral ellentétben Marosvásárhelyen a helyi hatóságok részéről teljes a közöny.
2017. december 21., 16:552017. december 21., 16:55
A temesvári „események” már napok óta lázban tartották a lakosságnak azt a részét, amely külföldi tévéadókból, a Szabad Európa Rádióból, vagy ismerőseitől értesült az ottani eseményekről.
Ennyi már elég is volt az értő embernek, aki megszokta, hogy a „nép legszeretettebb fia, a Kárpátok géniusza” általában hazudik. Közben pedig folytak a temesváriakat elítélő nagygyűlések a város iparvállalataiban, ahol szónokok olvasták fel a pártfőtitkár utasításait, meg a megyei pártbizottság táviratait, amelyekben biztosították a géniuszt, hogy egy emberként...
Akik szégyellték, hogy a temesvári „huligánokat” el kellett ítélniük. Egy kicsit ez is vezetett el a december 21-i megmozdulásokhoz. Mondom, egy kicsit, mert ott volt a temesvári példa, a korábbi, ’87-es brassói, a ’77-es Zsíl-völgyi megmozdulások, amelyek már rést ütöttek a kommunizmus pajzsán.
Fotó: Archív
Azon a december 21-i csütörtöki napon betelt a pohár. Az embereknek elegük lett a szójás szalámiból, a tej-, hús-, cukor-, olaj és ki tudja még milyen sorokból, az áramkorlátozásból, a jegyre-húszliter-benzinből, az abortusztörvényből és még számtalan sokoldalúan fejlett szocialista vívmányból, s a munkások elindultak a város központja felé.
Az Állomás tér környékén eltérültek a kövesdombi utcák felé, hogy nemsokára a Hosszú utcai tömbházak közül bukkanjanak elő, s tömött sorokban menjenek a főtér, a tornyos városháza irányába. A postapalota melletti katonai kordon szétnyílt a tömeg előtt, s az emberek elárasztották a városháza előtti teret.
Fotó: Archív
A délután folyamán hol fogyatkozott, hol felduzzadt a tömeg. Időről időre könnyfakasztó gránátokkal, vízágyúkkal próbáltak oszlatni, de már nem sikerült.
Egy szomszédasszonnyal, s annak Daciájával éreztünk annak idején a tüntetésre, hely már nem volt a parkolókban, így aztán a Bălcescu szobor mögött, a járda mellett hagytuk az autót,
Nyolc óra körül katonai és rendőrségi (milíciai) kordonok kezdték volna kiszorítani a tömeget a térről, ám ez nem sikerült. Saját tapasztalatomból tudom, hogy a rendőrtisztek sem vették komolyan a felsőbb parancsot. Elszakadtam a postapalota melletti ad-hoc csoportomtól, s valahonnan a katonaszobor mellöl próbáltam visszatérni. Egy milicista őrnagy megállított, hogy nem lehet átmenni a téren, de ugyanő mondta – ha a postapalotához akarok jutni, menjek fel a szülészet felé, kerüljek le a Grand mögé, s a vízügyi igazgatóság kerítése mellett visszajuthatok a postához. Úgy tettem. A vízügyi igazgatóság kerítésén belül kiskatonák álltak. A sötétben is látni lehetett, hogy valósággal reszketnek a félelemtől.
Fotó: Archív
Kilenc óra körül a városháza előtti téren lekapcsolták a világítást. Ma sem tudom honnan, de szinte mindenkinek gyertya került a kezébe.
A sötétséget kihasználva néhányan betörték a Romarta üzlet vastag üvegből készült ablakait. A különleges anyagból készült üvegtáblák tompa morajjal omlottak le. Kilenc óra körül lövések kezdtek ropogni. A tér fölött nyomjelző lövedékek szálltak át, a háborút csak filmekről ismerő embernek különös érzése támadt.
Fel-felnéztem az ég felé, s akkor láttam, hogy a postapalota tetejéről is lőnek, feltehetően a Grand, meg a Romarta tetejéről is, a világító nyomjelző lövedékek pedig valahonnan a városháza elöl szálltak felfele s íveltek a kövesdombi lakótelep irányába. Legalábbis a postapalota mellől így látszott. Később tudtam meg, hogy a közvetlen közelünkben emberek haltak meg.
Egy az úttest szélén hagyott traktor-utánfutó kerekei mellé hasaltunk le, s amikor a lövöldözés alábbhagyott, egy Budai negyedbeli tömbházlakás konyhájában, néhánnyal többen, mint ahányan oda beférhettek, ismeretlen ismerősök között vártuk ki a háborús állapot megszűntét.
Fotó: Archív
Másnap új élet kezdődött. Legalábbis úgy hittük.
És a szemközti oldalon levő fém-villanyoszlopon is ott volt egy golyó-ütötte lyuk, mellmagasságban. Később a katonai ügyészség úgy látta, a karhatalmi szervek törvényszerűen jártak el, elsődleges szándékuk a tüntetők szétoszlatása volt, a karhatalmi szervek vezetői nem adtak külön tűzparancsot. A halálos áldozatokat „állítólag” követelő sortüzekre a helyzet okozta zűrzavarban került sor.
Tény, hogy a sokszor emlegetett, a forradalom áldozatainak emlékműállítására vonatkozó terv megvalósítására máig sem került sor, 28 év után is az akkor készített fakeresztekből összeállított emlékhely áll a Győzelem téren.
Korábban már volt ígéret egy új emlékmű felállítására a jelenlegi, ideiglenesnek szánt fakeresztek helyett
Fotó: Haáz Vince
Hamar Alpár Benjamin, a December 21. Egyesület helyi elnöke a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta –
Értelmes gyerekek, de saját magukat kell fenntartaniuk, csak egyiküknek sikerült felsőfokú iskolát végeznie. Semmi segítséget nem kaptak és nem kapnak az államtól, annak ellenére, hogy 2014-től van egy erre vonatkozó kormányrendelet, amelyet nem alkalmaznak.
– mondta Hamar. A forradalmár-emlékművel kapcsolatban csak reméli, hogy a sok ígérgetés után a harmincadik évfordulóra sikerül méltó emlékművet emelni a hat áldozatnak és a sebesülteknek.
Az is hátrányos megkülönböztetésnek minősül egy iskolában, ha egyik osztályban minden tanuló szülője egyetemi végzettséggel rendelkezik, a párhuzamos osztályban pedig egyik szülőnek sincs ilyen végzettsége.
Egyértelművé kell tenni, hogy a jelenlegi városvezetés új része nem felelős a kialakult helyzetért. A problémát, a 13 millió lejes tartozást a HVCSK régi, 2022. április 4-e előtti vezetése okozta – jelezte közleményben a gyergyószentmiklósi szolgáltató.
Cserey Jánosné Zathureczky Emília 1875-ben tette látogathatóvá magángyűjteményét imecsfalvi kúriájában. Ez volt a Székely Nemzeti Múzeum „őssejtje”, tehát idén 150 éves a sepsiszentgyörgyi intézmény. Igyekeznek méltó módon megünnepelni.
A lemondását bejelentő Klaus Iohannis utolsó napját tölti kedden a Cotroceni-palotában, az államfő szerda délben hivatalos keretek között megválik a mandátumától.
Házkutatást tartanak kedden az ügyészek Călin Georgescu kampányfőnöke, Radu Pally lakásán és a volt elnökjelölt által alapított Ősök Földje (Pământul Strămoșesc) Egyesület székhelyén. Ezt Georgescu is megerősítette a Facebook-oldalán.
Közzétették azt a térfigyelő kamerás felvételt, amely rögzítette, amint egy száguldó vonat belerohan egy sínen hagyott kotrógépbe. Megdöbbentő látvány.
Évek óta nincs megoldása a csíkszeredai önkormányzatnak a kóbor kutyák elhelyezésére: a szolgáltatás kiszervezésére kiírt közbeszerzés nemrég sikertelenül zárult, így kénytelenek újra meghirdetni a versenytárgyalást. Országos problémáról van szó.
Az alkotmánybíróság kedden megállapította az államelnöki tisztség megüresedését, és úgy határozott, hogy február 12-étől Ilie Bolojan szenátusi elnök lássa el ügyvivőként az államfői teendőket.
Rövid idő alatt sikerült Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat munkatársának drónnal megtalálni egy eltűnt személyt Maros megyében, azonban az életét már nem tudták megmenteni.
A gyergyószentmiklósi Bucsin negyed 2-es és 20-as tömbházának lakóit hívta találkozóra Nagy Zoltán polgármester. A két lakótömb felújítása jövő héten kezdődik el, az emberek még ezt megelőzően kaphattak információkat és tehették fel a kérdéseiket.
szóljon hozzá!