Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Mit jelent számunkra az anyanyelv?

Bús Ildikó 2013. február 20., 13:14 utolsó módosítás: 2013. február 20., 14:10

Február 21. az anyanyelv világnapja, melyet az UNESCO azzal a céllal hirdetett meg, hogy elősegítse a nyelvi és a kulturális sokszínűséget. Háromszéken olyan embereket kérdeztünk meg anyanyelvük fontosságáról, akiknek munkájuk is kapcsolódik a nyelvápoláshoz, a szép beszédhez és helyesíráshoz.

Minden nemzetnek a saját nyelve a legszebb, főként február 21-én, csütörtökön amikor az anyanyelvek világnapját ünneplik világszerte. A világnapot 13 éve hozták létre, így különböző előadásokkal, szimpozionokkal hívják fel a figyelmet a nyelvőrzésre, a szép beszédre, valamint az írás és olvasás fontosságára is. Számadatok szerint jelenleg hétezer nyelv létezik a világon, de tanulmányok kimutatásából kiderül, hogy minden hónapban két nyelv tűnik el, Európában pedig akár ötven nyelv is eltűnhet a következő évtizedekben – áll egy ENSZ által készített kutatásban.

Bár a magyar nyelvet nem fenyegeti az eltűnés, mégis jelentős változáson ment át az elmúlt évek során, és sajnos inkább romlott, mint javult – ezt már Dorogi Andrea vidéken tanító magyartanár mondja. A tanár szerint ezért a felgyorsult világ és az új kommunikációs eszközök okolhatók leginkább, ugyanis utóbbiak rövidítésekkel, betűkihagyásokkal és ékezetek nélkül használatosak. Ezért fontos a nyelvművelők feladata – mondta a magyar szakos tanár –, mivel a szép magyar beszédet és helyesírást nem csak tanulni kell, hanem befogadni is, azoktól, akik alkalmazzák.

Arról, hogy mit jelent a nyelvművelők számára az anyanyelvük, újságírókat, színészeket, kulturális intézmények vezetőit kérdeztük meg Sepsiszentgyörgyön.

Lakatos Mihály Magyarország sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központjának vezetője nem kívánt nagy szavakat, patetikus frázisokat használni, így a parktikusabb oldaláról közelítette meg a kérdést. „Nézzük inkább a dolog praktikus oldalát. Az anyanyelv nem más, mint fizikai és szellemi létünk, más szóval az énünk meghatározó része. Általa ismerjük meg a világot, és a világ általa ismer meg bennünket. Életünk során beszélhetünk több nyelvet is, csak egy van, amellyel igazán intim viszonyt ápolunk: az anyanyelvünk. Beszélhetünk számos nyelvet, identitásunkat az anyanyelvünkön létező kultúra határozza meg. A többi csak dísz a tortán. Persze, az nagyon jó és előnyös dolog, ha sok-sok dísszel büszkélkedhetünk, de e díszek mit sem érnének a torta nélkül. És nem árt, ha maga a torta is válogatott, rafinált ízek széles és árnyalt skáláját tartalmazza, az egyszerűség itt nem feltétlenül erény. Azaz: igyekezzünk megismerni és birtokolni anyanyelvünket a maga teljes gazdagságában és mélységében. Nem kis feladat, de száz százalékban megtérülő befektetés, holtbiztos, hogy gazdagabbá válunk általa. És ezt a gazdagságot nem érinti sem recesszió, sem válság, sem tőzsdekrach. Viszont e szempontból nincs »tisztes szegénység« sem” – fogalmazott az igazgató.

Vetési Júlia az egyik helyi napilap újságírója, és sajnálatosnak tartja, hogy nehezen lehet megtanítani a fiatalokat helyesen írni és beszélni, mivel ezáltal kerül igazán veszélybe a magyar nyelv

„Ebben az internet és számítógép függő világban igencsak nehéz lehet az iskolákban a helyesen írásra és fogalmazásra rábírni a tanulókat. Sms-t írunk, e-mailezünk, messengerezünk, facebookozunk. Lassan beszélgetni is elfelejtünk, nem leszünk képesek három bővített mondatot megfogalmazni egymás után, nem hogy az még helyes is legyen. Valamilyen szinten igényesek kellene legyünk önmagunkkal, ha más nyelvet nem is, de az anyanyelvünket tényleg beszéljük (és írjuk) anyanyelvi szinten. Egy időben, munkám során napi szinten kapcsolatba kerültem a szórványok világával. Vannak olyan települések, ahol két-három magyar él, és mégis tudják, beszélik a nyelvüket valamilyen szinten. Ha mást nem is, legalább imádkozni magyarul szoktak, mert az az édesanyjuktól tanult legjobban beléjük ivódott nyelv. Lehet, jó lenne néha mellőzzük az sms-es rövidítéseket, a xöxike és puxi, U\'re right típusú kifejezéseket, míg lassan be nem »kúsznak« teljesen a magyar nyelvbe” – vélekedik a lapszerkesztő.

Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója felelős döntésnek tartja az anyanyelv használatát és megóvását „Számomra leginkább az a szellemi élettér, amelyet megkapunk születésünktől, de utána rajtunk múlik, hogyan vagyunk otthon benne, hogyan »rendezzük be« stb., még akkor is, amikor a külső körülmények ezt nem segítik, nehézzé teszik vagy akadályozzák. Ez szabadság, öröm és felelősség egyszerre – mert sem az egyén életére nézve, sem a következő nemzedékekre való tekintettel nem mindegy, milyen döntéseket hozunk ezzel kapcsolatban.”

Domokos Péter, a Domokos Géza Egyesület elnöke a román fővárosban született, így számára az anyanyelv különösen nagy jelentőséggel bír. A Domokos Géza író fia neveltetése során is szoros kapcsolatban állt a magyar nyelvvel és irodalommal, melyet mai napig félt a fölhígulástól.

„Bukarestben születtem és éltem három évtizednyit, így számomra az anyanyelv más töltettel bír mint a nem diaszpórabeliek esetében. Nagymamámnál vakációztam a hatvanas évek végén Sepsiszentgyörgyön. Iskolai füzetbe botcsinálta román–magyar szótárt kezdtem írni. Csak úgy, valamilyen belső kényszertől hajtva. Később, néhány esztendő múlva, az apám szerezte, Gábor Miklós színművész szavalatait tartalmazó lemezet hallgattam újra meg újra Bukarestben. Emlékszem egy székelyföldi származású, Bukarestben élő, velem egyidős fiúra, aki állandóan nyaggatott, adjak neki magyar könyvet olvasásra, lehetőleg örökre. Mély nyomott hagyott bennem a szüleim korrigálta kéziratok látványa. Nem felejthetem el a nyaralásaim alkalmával megismert zágoni nyelvjárást, ezen belül a ly-s, j-s mássalhangzós lágyításokat. Higgins professzor és Eliza Doolittle esete jut eszembe, amikor mazsolázom a nyelvi finomságok közt, figyelek dialektusra, hangsúlyra, összehasonlítom a térségek beszédzenéjét – az öblös székelyt a megnyúlt magánhangzós mezővidékivel. Háromszéken, a nyolcvanas évekbeli, sugallt vagy adminisztratív jellegű anyanyelvi korlátozások hatására varrottast rendeltem egy helybeli hölgytől. Ezen többek között betűdíszként, a következő szavak szerepeltek: mesék, dalok, mintegy intőként a nyelv zsugorodása, fölhígulása ellen. Kapásból az eddig fölsoroltak és emlékezetem képzelt hátizsákjából lassan, gondosan elővettek jelentik számomra az anyanyelvet” – mondta Domokos Péter.

Péntek Zsuzsa bábszínész és rádiós műsorvezetőként is dolgozik, így számára a magyar nyelv „munkaeszköz” is, de amikor épp nem játszik vagy konferál, akkor is igyekszik szépen, helyesen beszélni.

„Szerintem a nyelvnek nemcsak kommunikációs szempontjából, hanem kultúra szempontjából is nagyon nagy súlya van, azért érzem azt, hogy jó lenne, ha odafigyelnének az emberek arra, hogy megmaradjon a nyelv értéke, ne veszítse el a tisztaságát, értékét. Mivel azt látom, hogy az emberek már az írásra sem figyelnek oda, nem tudnak helyesen írni – tisztelet a kivételnek – úgy alakítják át az írást, hogy az degradálódik, illetve az élő beszéd is romlik ezáltal. Véleményem szerint fontos szerepük van azoknak a személyeknek, akiknek a munkájához tartozik a magyar nyelv használata, legalább ők kell tisztában legyenek a nyelvi szabályokkal, valamilyen szinten példát mutatva a többségnek. Én igyekszem figyelni arra, hogy szépen beszéljek nemcsak a munkám során, hanem a magánéletemben is, és noha ez nehéz feladat, de törekedni kell rá” – mondta Zsuzsa.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
7 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb