„A függőség egy láncreakció”

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság közlése szerint a tavaly több mint 400 gramm hasist, 400 gramm kokaint, több gramm pszichoaktív szert, amfetamint koboztak el, és két vadkender kultúrát számoltak fel Kovászna megyében. A kivizsgálások alapján huszonegy személyt vádoltak meg ötven bűntény elkövetésével tudatmódosító szerek fogyasztása, illetve drogkereskedelem kapcsán. Az összesen 87 azonosított személy közül huszonkét fő még kiskorú, diák.

Brassai László, a Kovászna Megyei Pszicho-pedagógiai Tanácsadó Központ szakirányítója elmondta, hogy ebben az életkorban instabil lelkiállapotban van a kamasz, aki a szociális hatásokra is reagálva próbálja ki az alkoholt vagy a drogokat – ugyanakkor ebben az esetben sem lineáris és törvényszerű a folytatás az alkalmi fogyasztástól a szenvedélybetegségig. Rámutatott: „lényegi kérdés megkülönböztetni az egyszeri és rendszeres használót, azonban, ami ennél is fontosabb, hogy a rendszeres alkohol-, vagy droghasználat még mindig nem jelent függőséget, szenvedélybetegséget, a legtöbb esetben csupán csak egy időszakos rendszerességről beszélhetünk. A fiatalkorú fogyasztóknál egy újabb élethelyzet azonnal megszüntetheti a rendszerességet”.

Iskolásokat kérdeztek a kábítószer és alkoholfogyasztásról

„Mivel nekünk nem a hatáskörünk sem az elvonókúra, amit a gyerekpszichiátrián végeznek, sem a kiskorú használók feltérképezése – amit a rendőrség végez –, sem a megelőzés, így csak felmérések alapján próbálkozunk bemérni a jelenlegi trendeket a kiskorúak kérdőívezésével. Készítettünk egy felmérést egy 1900 fős reprezentatív mintával” – számolt be Brassai.

Ebből a névtelen felmérésből kiderült, hogy a háromszéki diákok 4,7 százaléka próbált már ki illegális tudatmódosító szert, továbbá 3,2 százalékuk havi rendszerességgel él valamilyen illegális droggal. Rendszeres fogyasztó tizenkét diák, és saját bevallása szerint alkalmanként drogozik tizenegy fő. Ami az alkoholfogyasztást illeti, a reprezentatív csoport 77 százaléka már próbálta, a tizenhárom évesek öt százaléka, a tizenhét évesek több mint harminc százaléka rendszeres fogyasztónak vallotta magát. A nyugtatókat, altatókat havonta használja a megkérdezettek 1,8 százaléka, főként a lányok.

Egyébként az alkoholmérgezés miatt kórházi kezelésre szorulók száma nagyjából stagnál. Azonban míg 2012-ben több mint 500 személyt láttak el ilyen panaszokkal és ezek közül tizenhárom volt kiskorú, a tizenhét év alattiak közül tavaly már huszonkét személyt kezeltek.

A feltehetően kábítószeres túladagolással érkezők 2012-ben összesen tizenkilencen voltak, ebből öt gyerek. A többiek 35 év alattiak, kivéve két idősebb személyt – számolt be az alkohol és drog statisztikákról Pataki Annamária. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház szóvivője szerint 2013-ban tizenhatra csökkent a feltételezhetően tudatmódosító szerek hatása alatt lévők száma, és a tizenhét év alattiak közül csupán ketten jelentkeztek ilyen panaszokkal a kórházban.

Visszaemlékezés hét év „tisztaság” távlatából

Egy portálunknak nyilatkozó volt függő arról számolt be, hogy amíg használó volt, az évek annyira „összefolytak”, hogy nem tudja összerakni teljesen a vele történteket, mivel emlékezetkiesésben szenved. A férfi hosszú évekig volt kábítószerfüggő, de bevallása szerint már hét éve tiszta. Beszélgetésünk első órájában mindenről általánosságokat vagy pszichológiai, pszichiátriai meghatározásokat mondott és úgy beszélt magáról, mintha valaki másról lenne szó. Amikor rákérdeztünk, hogy miért teszi, azt válaszolta, hogy így védelmezi magát, ez egy taktikai húzás. Úgy véli, még nincs felkészülve, hogy teljességgel vállalja az elmúlt éveket a nyilvánosság előtt. Egyrészt, mert a régi barátainak csak így tudna használni, annak érdekében, hogy kiszálljanak, másrészt pedig nem szeretné, hogy besúgónak gondolják, mert annak kemény következményei lehetnének, úgy a régi környezete, mint a hivatalos szervek részéről. Beszélgetésünk bizalmasabb perceiben ugyanakkor azt is megkérdezte, hogy „téged ki küldött?”

Beszámolója szerint tizenéves volt, a lázadás korában, és feltűnt neki, hogy egyesek jobban pörögnek, élvezik az életet. A kábítószerrel jár a csillogás, a jó ruhák, jó autók, jó nők – így látta. „Ez az a kör, ahol mindenki menő szeretne lenni, ahol mindenki az akar lenni, ami nem lehet. A társaság és a kíváncsiság visz bele – részletezte. „Úgy kezdődött, hogy kaptam egy füves cigarettát. A fű is kapu, kapu a kemény drogok világa felé. Egy buliban kínáltak meg és elmagyarázták, hogy vagy annyira rosszul leszek, hogy soha többet nem kell, vagy 80-90 százalék esélyem van az euforikus hatásra, a felszabadulásra, amikor mindent »tudok« és okos vagyok. Nálam »jól« jött be a hatása” – mondta, hozzátéve, hogy kapunak hívják az idősebb havert is, aki benne van ebben a körben. A heti rendszerességű fogyasztást felváltotta a napi, ugyanakkor a hétvégére kellett a pörgés, kellett a „kémia”.

Beleesni a csapdába

„Receptre írattuk a regenolt, ephedrint, hogy minél keményebben üssük ki magunkat. Kemény érzés volt, ha akartam felpörögtem, ha akartam lenyugodtam” – emlékezett vissza a férfi felvilágosítva arról is, hogy van a zenei stílushoz illő drog is. „A rockzenét kedvelő társaságok inkább a füvet, az LSD-t és a hasist kedvelik, a diszkósoknál a kokain, ecstasy és a speed a menő. Mi használtuk a ketamint is, közismertebb nevén a lóaltatót, amit »Icának« neveztek. Ezt nagy mennyiségben vettünk, elkészítve kikristályosodott, majd orron keresztül szívtuk fel” – részletezte, megmutatva az orrát is, ami ennyi „tiszta” év után még nem jött helyre.

Szerinte a csapda az egészben az a mód, ahogyan először kínálják a drogot – vagyis ingyen. „Aki kínálta a szert, az társaságot, szeretet keresett, de következő hónapban mégis automatikusan be kellett szállni a kiadásokba. Az »anyagot« be kell szerezni, ehhez pénz kellett. Az árak is attól függtek, hogy kit, hogyan lehetett átverni. Könnyen be lehetett szerezni, és az, hogy 25 vagy 45 lejért sikerült megvásárolni, attól függött, hogy mennyire voltunk közel azokhoz, »akik a tövén vannak«”.

A férfi arról is beszélt, hogy hosszú évek kellettek ahhoz, hogy bekerüljön a „társaságba”, mivel azt ki kellett érdemelni. Szerinte minden szórakozóhelynek megvan a fogyasztóköre. Egyik tag a füvet hozza, a másik az amfetamint. „A bekerülés után a »kémia« után következett a vad száguldozás, és a nagy verekedések. Sokszor a rendőrök is megállítottak, de nem tudták azt, hogy kábítószer hatása alatt vagyunk, így legfeljebb gyorshajtásért büntettek. A társaságban cserélgették a barátnőket, és egy adott percben mindenki nemibeteg lett. Volt ott szifilisz, herpesz és tripper is” – részletezte.

Nagyon mélyről kellett „visszajönni”

Később, válása során mélypontra került és túladagolta magát. Akkor ígérte meg magának, hogy ha túléli, többet nem drogozik. A feketeleves, az elvonási tünetek ezután jöttek. Abban a helyzetében nem volt akihez forduljon, akinek őszintén elmondhatta volna, hogy mi van vele. „Mások intézetekbe, elvonókúrára kerülhetnek, de itt nálunk nem volt ilyenre lehetőség” – tette hozzá.

Végül egy régi barátja segített neki, aki hasonló helyzetből jött ki sikeresen. A „tisztaság” ára azonban az elvonási tünetek és a magány. „Aztán jött a gyengeség, erőtlenség, munkaképtelenség, villanások, szorongás, étvágytalanság és depresszió. amelyre nyugtatókat adtak, és ez újabb függőséget okozott” – részletezte, eközben pedig folyamatosan ismételgette, hogy a függőség egy láncreakció, nemcsak a szervezetben, hanem a társadalomban is, ami legkegyetlenebbül a családtagokat viseli meg.

Egyetlen „leszokókat” támogató csoport van Kovásza megyében

Egyébként csupán egyetlen szenvedélybetegeket támogató csoport létezik Háromszéken. A Jó Pásztor csoportvezetője, Kozma Ferenc elmondta, munkájuk hatékony az alkohol-, kábítószer- és egyéb függőségben szenvedők, illetve hozzátartozóik számára, hiszen nagy számban keresik fel őket. Az állandó csoportlétszámuk időnként eléri a negyven főt is. A legtöbben az alkoholról próbálnak leszokni, de vannak köztük kábítószerfüggők is. Mindannyiukban csak annyi a közös, hogy „tiszták” szeretnének lenni.