Hálózatjavítás megkésett fejlődésre: TSMT

22 erdélyi szakember tudja majd hamarosan itthon is alkalmazni a TSMT-t

Nagyon sok gyereket vittek ki az elmúlt időszakban Magyarországra, hogy részt vehessen tervezett szenzomotoros tréningen, ezt a képzést pedig azért szervezték meg, hogy helyben is legyenek szakemberek, akik ismerik és alkalmazni tudják ezt a módszert – mondta Sógor Enikő, a csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központ vezetője. A központban múlt héten zajlott a képzés, amelyen a tervezett szenzomotoros tréning kidolgozója, a Budapesti Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika (BHRG) Alapítvány vezetője, Lakatos Katalin tanította meg kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, nagyváradi, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi, kovásznai pszichológusoknak, gyógytornászoknak, gyógypedagógusoknak a terápia diagnosztikai részét.

Augusztusban az egyéni terápiáról, jövő tavasszal a csoportos terápiáról, jövő ősszel pedig a hidroterápiáról folytatódik terveik szerint a képzés – közölte Sógor Enikő. Rámutatott, az egyes, eltérően fejlődő gyerekeknél látványos eredményeket hozó tréningre 30 gyerek vár náluk, a módszer részét képező hidroterápiára pedig további 18. Három munkatársuk már elvégezte a képzés diagnosztikai részét, nyáron pedig a terápiát is megtanulják, így nyár végétől a szentmártoni központban már fogják tudni alkalmazni azt a terápiás kezelést.

Lakatos Katalin szerint a múlt heti képzés egy első lépés annak irányába, „hogy az eltérő fejlődésű gyerekeket ne csak szeressük – azt is kell –, ne csak ugyanazt gyakoroljuk velük, amit nem tudnak – az nem annyira szükséges –, hanem tanuljunk meg tünetet észlelni, vizsgálni, és olyan terápiát adni nekik, amivel felzárkóznak”. A szakembert az általa kidolgozott módszerről kérdeztük.

– Mit jelent egész pontosan a tervezett szenzomotoros tréning (TSMT)?

– A TSMT a szenzomotoros terápiák közé tartozik. Messziről kell indítani, először azt kell elmondanom, hogy kinek kell szenzomotoros terápia. Azoknak, akik organikusan éretlenek. Az organikus éretlenség azt jelenti, hogy késhetnek azok, a gyerek idegrendszerében genetikusan kódolt folyamatok, mint például a fejemelés, kitámasztás, kúszás, mászás, járás, futás vagy egy beszélő, szerető környezetben a figyelem kialakulása, hangforrások beazonosítása, hangok kiadása, majd a beszéd elkezdése. A késésre a szűk látókörű, nem felvilágosult, a gyerekét rossz ösztönnel védő családok azt mondják, hogy nem baj, kinövi, behozza. Mi tudjuk azonban, hogy ha elkezdődnek a késések, az egész fejlődés lelassul, és amire iskolába kerül a gyerek, az életkora alapján el kell ugyan küldeni, de az érettsége alapján iskolaéretlen. Aki éretlenül megy az iskolába, az nem fog beválni. Az iskolában aztán ülnek mellette, amikor ő ugrálni akar, és azt mondják, hogy nézd az Á betűt, közben neki nem is mozog rendesen a szeme – de nem látássérült és nem szemüveges dioptria kell neki, hanem valami más –, itt jön a kérdés, hogy mivel vizsgáljuk és mi legyen a terápia. Ezen a csíkszentmártoni tanfolyamon ez a 22 ember most a diagnosztikát tanulja, hogy öt éves kor felett hogyan lehet megállapítani organikus érettséget vagy éretlenséget, és ha megállapították, hogy mennyire éretlen valaki, akkor jön a következő lépcsőfok, a terápia. A tervezett szenzomotoros tréning egy terápia erre az éretlenségre.

– Mielőtt belemerülnénk, hogy miben áll a terápia... Ön szerint a gyerekek hány százalékát érinti ez az organikus éretlenség?

– Szerintem legalább harminc–negyven százalékát. Erdélyből most jött 22 kisgyerek Böjte Csaba atya együttműködésével, és talán kettő vagy három volt olyan, akinek nem kell terápia.

Lakatos Katalin: nagyon fontos az éretlenség korai felismerése

– Akkor térjünk át a terápiára. Miben áll ez?

– A szenzomotoros az érzékelés és a mozgás kapcsolatát jelenti. Ismét visszafelé indulnék: mi csak azt látjuk, hogy a gyerek nem úgy mozog, nem úgy ír, nem úgy beszél vagy nem úgy gondolkozik – tehát mi csak az outputot látjuk, a kimenőt. A jelenleg ismert gyógypedagógiai, pedagógiai terápiák pedig erre rágyakorolnak: ha ügyetlen vagy, tornászunk, ha nem tudsz olvasni, akkor gyere, olvassál. Tehát az outputot gyakorolják. A szenzomotoros terápia pedig azt mondja, hogy mielőtt kijött egy rossz motoros válasz, azelőtt volt egy földolgozás, és bement valami, amire ő ezt rakta össze. A TSMT tehát egy újraindítós terápia: először rakjuk össze az érzékleteket, tanulja meg jó helyre átkapcsolni, értelmezni, mert akkor jót fog kirakni. A szárazföldi terápiában mi főleg vesztibuláris és taktikus ingereket alkalmazunk. A vesztibuláris az egyensúlyszervet jelenti, tehát nagyon sok olyan gyerekmozgatás van a tornában, amely az egyensúlyérzékére hat. A vesztibuláris ingerek egy előrehuzalozott hálózatban futnak körbe az agyban, az előrehuzalozott azt jelenti, hogy minden ősember, ha kibillent, IQ, matektudás és külföldi nyelvtudás nélkül visszahúzta magát, tehát visszaállította az egyensúlyát. Az, hogy valakinek milyen a hálózata, nem IQ-függő, hanem érésfüggő. Az éretlen gyerekeknél a vizsgálatban a hálózatokat gyengének, alulműködőnek találjuk és hálózatot javítunk. A TSMT regressziós terápia, tehát visszamegyünk a legelejére, ahol a hálózatoknak kellett volna fölépülni, és olyan feladatokat adunk, amelyektől a hálózat bejáratódik, az idegrendszerben jobb átkapcsolások és értelmezések lesznek, ezért javulni fog a vége is. Az egyéni TSMT-re – nagy baj esetén egyéni szenzomotoros torna van – általában a családok vannak betanítva. Ennek a szárazföldi továbblépése a csoportos TSMT, ott berendezett, úgymond „dzsungel” tornatermekben kell „túlélő” gyakorlatokat végezni, ez például azt jelenti, hogy ki van kötve két kötél, úgy, hogy a gyerek lába és keze is egy-egy kötélen van, és ott kell átevickélni egyik oldalról a másikra, látott minta alapján. Itt derül ki, hogy a gyerek, amit lát (segítségadás, minta), nem is tudja befényképezni. Az a gyerek lesz az ügyes, a talpraesett, a túlélő és az érett, akinek ha helyzetekben mutatnak valamit, azt megnézi és el tudja végezni.

A TSMT-nek van egy hidroterápiás része is, mert azoknak a gyerekeknek, akiknél kötődési zavarok, szorongás, autizmus, hiperaktivitás van, a bőr érzékelése, a taktilis ingerfelvételük sokkal gyengébb. Azt nem tudjuk vesztibulárissal pótolni, viszont a víz nyolcszázszor sűrűbb, mint a levegő, tehát csak érez valamit, ha nyomja őt a víz.

– Hány éves korig lehet a hálózatot javítani?

– Tíz éves kor fölött már nem szoktunk terápiát kezdeni. Nagyon fontos a korai felismerés. Tíz éves kor fölött egyrészt fizikailag nem is lehet kivitelezni ezeket a feladatokat, mert tíz éves gyereket nem úgy mozgatok, mint egy négy évest, és az idegrendszer plasztikus mivolta – tehát hogy arra az ingerre, vagy ugyanott, vagy mellette még be tud indulni változás – hét éves kor fölött elkezd leromlani és ugyanannyi munkával kisebb lesz az eredmény.

– Mikor dolgozta ki ön ezt a módszert?

– Én ’82 óta dolgozom eltérő fejlődésű gyerekekkel, ’84 óta van kidolgozva, továbbvive a HRG, a Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika, ’94-től ez már védett magyar terápiás módszer. A TSMT szárazföldi változatának 91–92-ben kezdődött el a kidolgozása. Én akkor a budapesti korai fejlesztő központban csupa olyan gyereket kaptam mozgásterápiára, akik nem néztek, nem akartak és nem működtek együtt, nemhogy éretlenek, vizsgálhatatlanok voltak. És azon dolgoztam, hogy erről a szintről hogyan lehet felhozni a gyerekeket, mert a szülőknek is és a társdalomnak is az érdeke, hogy ne eltartott gyerekek, majd eltartott felnőttek legyenek, hanem kompetens, munkára fogható, tanulni képes, változtatni tudó, beilleszkedő valaki. A HRG és a TSMT ebben segít.

– Milyen eredményeik vannak?

– Ha a gyereknek van hálózata, tehát az agyában ott a hálózat, csak nem működik, mert az érési folyamatok lelassultak, leálltak, akkor nagyon jól be lehet indítani. Ha a gyereknek például ciszták vannak az agyában, agyvérzés van, amely után agyállomány-leépülés történt, akkor nyilván, nem lesz akkora eredmény, mert a hálózat megtört.

– Mikor forduljanak a szülők szakemberhez, mikor van gond?

– Azt mondjuk, hogy ha eltérő fejlődést tapasztal a mozgás, beszéd, figyelem, együttműködés, rajzolás, értelmes játék terén… Tehát ha az ő gyereke vagy passzívabb, vagy túlpörög, vagy pedig késett, mindenképpen szakemberhez kell fordulni. A HRG és TSMT terápiák annak jók, akiket pedagógiai módszerrel, azzal, hogy „gyere, ülj le, csináld”, rimánkodással, büntetéssel és jutalmazással nem lehet ösztönözni.