Négyen Európa tetején

Négyen az Elbruszon voltak, augusztus 5-én hódítva meg a csúcsot. Név szerint Köllő Zsolt, Ambrus Zoltán és Fülöp László, na meg a legjobb nő ebben a csapatban, Csibi Márti. A Vargyas Attila által „hozott anyagból” összevágott kisfilm szemléltette, hogy a szó szoros értelmében hidegrázós helyeket is bejárt a gyergyói „négyes fogat”. Nem szabad kihagyni még egy alkalmi tagot, Erdélyi Róbertet, aki szintén gyergyói, s bár csak az út egy részén tartott a négyekkel, volt olyan pillanat, amikor főszereplővé avanzsált.

Huszonkilós hátizsákokkal 3000 méterről neki a hegynek, fel gyalogszerrel 5642 méterre. Gyaloglás, majd alaptáborok, egyedi vacsoracsaták, akklimatizáció, ismerkedés a levegő értékével, az örömmel, hogy szuszogni jó, ha van mit. Lehetett volna másként is, 100 euróért 5000 méterre felszállítják a kényelmesebb hegymászót, aki 600 métert gyalogol, fotózkodik, majd itthon eldicsekszi: odafent volt, Európa tetején. A székely másféle fából való, ezt is üzenhetik a mieink a csúcsra vitt kék-arany magashegyi zászlóval.

Azt mondják, az ember a hegyen rója a métereket vízszintesen és függőlegesen, miközben járja a maga belső útját is, melyből felismerések és elismerések egyaránt születnek. Idelent azt hinnénk, a legnehezebb hóban sátrat verni, a jégen felfelé haladni, hol kötélbe, hol a reménybe kapaszkodva, de a legénység állítja, nem az a nehéz. Fehérnép-megfolgalmazásban: „vagy nehéz volt, vagy gyenge voltam hozzá”. Tény, hogy más emberek jöttek haza. A hegy ugyanolyan maradt, ők változtak – vallják.