Irodalmi est Halmosi Sándorral

Az Alfaluban két éve tartott sikeres könyvbemutatója után kedden ismét a gyergyószéki településre látogatott Halmosi Sándor, ezúttal legújabb, sorban a nyolcadik kötetét hozta el és mutatta be az érdeklődőknek. Az Ibrahim című kötet az 1996 és 2010 közötti időszakban írt versei válogatásából, ám egy teljesen új szerkezettel, megalapozott indíttatásból született. „Számomra nem az volt a fontos, hogy legyen még egy kötet” – mondta a költő, magyarázatában kitérve arra, hogy az új művet egyfajta hiánypótlónak szánta. „Tizenhat évig éltem Németországban, itt született az első öt verseskötetem, természetesen magyar nyelven. Olyan volt, mint a mesében: voltak is a köteteim, meg nem is..., irodalmon kívüli irodalmár voltam. Ezt a hiányt kiküszöbölendő szerettem volna még egyszer megmutatni ezeket a verseket, csak máshogyan” – válaszolt az est házigazdája, Bonczidai Éva kérdésére Halmosi.

Mint azt mondta, bár a kötetben megjelenő költemények tizenöt év munkásságának termékei, a válogatás során egy szerves egésszé, folyamattá álltak össze. „A válogatás egyfajta számvetés is volt magammal szemben. Elgondolkodtam, hogy mit is jelent számomra az élet, a költészet vagy éppen a saját verseim, így kristályosodott ki ez a szerkezet” – utalt a hét ciklusra osztott versgyűjteményre a költő. Ízelítőt is nyújtott a hallgatóságnak költészetéből, egyes versek válaszképpen hangzottak el a hozzá intézett kérdésekre. A kötetről átfogó képet Bonczidai Éva értelmezésén keresztül kapott a hallgatóság, aki szerint az otthonosság hangulatát idézik a versek. „Ebben az esetben az otthonosság alatt azt a hangulatot értem, ami összetevődik mondjuk húsz könyvből, ugyanennyi filmből, több cédényi zenéből, mentateából, vörösborból, olajbogyóból, kávéból, Bécsből...” – osztotta meg véleményét a közönséggel az est házigazdája.

A találkozón nemcsak az új műről esett szó, a költő különböző nézeteivel is megismerkedhettek a jelenlévők. A beszélgetés érintette többek között az erkölcs fogalmát, az általa kikerülendő „bűnről” Halmosi a következőképpen fogalmazott: „Számomra a legfontosabb törvény a jelenlét törvénye. Ha nem vagyunk jelen, nemcsak magunkat csapjuk be, hanem mindenkit magunk körül. Legyen fontos az, amivel épp foglalkozunk, az az ember, akivel éppen beszélünk. Nem jelen lenni – ez az, amit mindenképpen elkerülnék” – mondta. Megosztotta véleményét a költészetről: „Nincs, legalábbis nem lehetne nagy különbség az élet és a költészet között. A költészet nem csupán papír, nem élettelen anyag, nem nyomtatott vers, az életből születik. Az élet maga a költészet.”