Hagyományok útja Csomafalván

Több panziótulajdonossal beszélve rájöttek, hogy azok a vendégek, akik betekintést nyerhettek a település kultúrájába, gyakran visszatértek – magyarázta Borsos Enikő, a turisztikai iroda munkatársa, a program ötletgazdája. Az elképzelés arra irányul, hogy valamilyen módon több napon át itt tartsák a turistákat, ne csak egy-két éjszaka erejéig tartózkodjanak a faluban. Amellett, hogy turisztikai szempontból érdekességnek számítanak a helyi hagyományok, régi mesterségek, az idelátogatók betekintést nyerhetnek, honnan indult, hogyan alakult ki ez a kultúra – fejtette ki a program hasznosságát. „Nem csak borvizünk, házi kenyerünk, vallásos ünnepekhez kötődő hagyományaink vannak, hanem vannak kovács- és ácsmesterek, szövő nénik, hangszerkészítők, akiket meg lehet keresni, segítségükkel be lehet mutatni a helyi hagyományos mesterségeket”– mondta.

Séta, látogatás, kóstolás

Az elképzelés szerint a falumúzeumban indulna a hagyományokkal való ismerkedés, ami a régi községháza, mai óvoda épületében van kialakítva. Szőcs Margit magyartanárnő kezdte gyűjteni diákjaival a régi, csomafalvi használati tárgyakat, bútorokat, többek közt Köllő Miklós szobrász állítólagos bölcsője is megtalálható itt. A múzeumban elmesélnék a turistáknak a falu keletkezésének történetét, a tárgyak révén bemutatnák, hogyan éltek, dolgoztak az akkori emberek – tudtuk meg Borsos Enikőtől.

Ezt követően a falu bejáratától kezdve sétára vinnék a vendégeket, amely során megnézhetnék a régi székely kapukat, házakat, az Alfalu felőli bejárattól nem messze levő régi gőzmalmot is. Közben ismertetik a látnivalóhoz kapcsolódó történelmi vonatkozású információkat is. A falunézés közben meglátogatnák a hagyományos foglalkozásokat űző mesterembereket. A tervek szerint ács-, kovácsmester, kenyérsütő, székelyharisnya- készítő, hangszerkészítő, méhész munkájával ismerkednének. Mindeközben hagyományos alapanyagokból készült házi kenyeret, és csomafalvi borvizet is kóstolhatnának a vendégek.

Csomafalvi pityókából hagyományos házi kenyér

Meglátogattuk a hagyományok útjának egyik állomását, betértünk a Szentmiklós utcában levő Jánosiék kenyérsütödéjébe. A közel háromszáz fokon lángoló kemencék mellett nem volt hiány a melegből, de a családias hangulatból és a jókedvből sem. Jánosi Tibortól megtudtuk: 2004-ben fogott neki édesanyja, akkor még egy kisebb kemencében, a kenyérsütésnek. Idővel nőttek az igények, így bővítették a családi vállalkozást, nagyobb kemencéket alakítottak ki, pékséget hoztak létre. A jelenlegi formáját három éve kapta meg a sütöde, két, fával fűtött kemencében felváltva egy átlagos nap is negyven kenyeret sütnek.


Az ínycsiklandó illatú kenyerek nagyanyáink által használt recept alapján, adalékanyag nélkül, kovászos kelesztéssel, pityóka felhasználásával készülnek. Ami a legfontosabb: fatüzelésű kemencében sülnek ropogósra – fejtette ki Tibor. Ezenkívül sütnek magos kenyeret és egyfajta rozsos kenyeret is, ami nem tartalmaz fehér lisztet, búza barnaliszt és rozsliszt keverékéből készül. Ajánlott cukorbetegeknek, mivel kisebb a szénhidráttartalma, mint más kenyérféléknek.

Sütemények készítésével is kísérleteznek, egy héten egyszer sütnek diós tekercset. Tibor megjegyezte: a kenyér alapanyagaként saját termesztésű pityókát használnak fel, ami nem könnyű feladat, hisz a kenyér 20 százalékát ez teszi ki. A rozsszükségletnek is 70 százalékát saját erőből elő tudják teremteni – tette hozzá. A kemencébe pedig mindig kell kerüljön apró növésű, hegyen termett fa, amit használat előtt szárítani kell.

Az elégedett kliens a legjobb reklám

Hétvégén nagyobb az igény a kenyerek iránt, akkor többet is sütnek belőle. Ez kitölti napjuk 12-14 óráját, többet már nem is tudnának felvállalni. Meg kell ismerjék, kóstolják a házi kenyeret az emberek, nagyon nem is reklámozzák, mert szerintük a legjobb reklám az elégedett kliens. Németországba is rendszeresen eljutnak a házi kenyerek a vendégmunkások révén, de a környékről is többen onnan vásárolnak. Lakodalmakra szintén szoktak sütni kenyeret, húsvétkor pedig galambast és különböző asztali díszeket is.

A Gyergyói Magyar Kultúráért-díjjal kitüntetett Koszta István hangszerkészítőhöz is ellátogathatnak az érdeklődők a hagyományok útja keretében. A zenélés vágya késztette fiatal korában, hogy hegedűt készítsen magának. Az elkészített hangszerrel a kezében addig járt kisebb bálokra zenélni, amíg összegyűlt a pénz egy másik hangszerre. Aztán már lakodalmakban húzták a talpalávalót testvéreivel és néhány falubelivel együtt. Nem kotta alapján, hanem hallás után játszottak a hangszereken. Citerák mellett miniatűr székely kapukat, kokojzaszedőt is készít.