Alfalu polgármestere: „ez így tovább nem mehet!”

– A közbirtokosságnál eluralkodott helyzet, az, hogy nem lehet tisztújító közgyűlést tartani, hogy rendszeresen cirkuszba torkoll a tagok találkozása, Alfalu lakosságának szinte száz százalékát érinti. Mit tud tenni a helyzet megoldásáért a község polgármestere?

– A közbirtokosságot majdnem úgy foghatjuk fel, mint egy részvénytársaságot, s nekem, mivel nem vagyok tagja, nincs beleszólási jogom az ott történtekbe. Távol áll tőlem, hogy valamiféle beavatkozást eszközöljek ki, vagy megpróbáljam a belső konfliktusokat egyáltalán moderálni. Ez egy olyan téma, aminek a megoldása máshol keresendő, nem a polgármester asztala. A közbirtokosságnak van egy vezetője. Feltételezem, azzal van gond, hogy az úgynevezett forradalmárok az ő munkáját, vezetőként személyét nem tartják megfelelőnek. Magánszemélyként annyit elmondhatok: ez a helyzet, ami a közbirtokosságnál van, amennyiben nem változik, nem vezethet semmi jóhoz, csak további káoszhoz. Ha a józan gondolkodású ember látja, hogy valami nem jól működik, akkor jön egy javaslattal, alternatívát kínál. Az, hogy minden gyűlésen kiabáljuk, mondjon le, és ebben teljesedik ki az esemény, nem megoldás. Nem csodálkozom, hogy a tagok többsége nem vesz részt a közgyűlésen. Jóérzésű ember már nem megy oda, tudja, hogy csak ordítozás van. Még a forradalmárok között sincs konszenzus. Eldöntik, hogy muszáj statútumot módosítani, pár nap múlva pedig néhányan közülük a döntést bíróságon megtámadják. Magam sem igazán értem, mi az elképzelésük ezeknek az embereknek.

– Felvetődött az is a községlakók körében, hogy valakinek érdeke a zavarkeltés. Haszna van abból, hogy a háttérből egymásnak uszítja a tagokat. Elképzelhetőnek tartja ön ezt?

– Konkrét haszon a háborúskodásból nem tudom, származhat-e, hacsak nem elégtétel, hogy megmutatom, ha az én akaratom nem érvényesülhet, a tietek sem fog. Korábbi sérelem miatt is lehet ez, vagy akár félreállítottság bosszúja. Én biztos vagyok benne, hogy létezik egy személy, aki a háttérből irányít. Gál Antal és társai csak szereplők, a rendező más. Felhasználják őket. Egytől egyig olyan emberek, akiknek piros lámpa gyúlt, stopot kaptak erdőügyekben, kitermelésben, régebbi tevékenységüket nem tudják folytatni. Lázadnak, s ezért könnyen uszíthatók.

– Valakiről beszélünk. Tudja polgármester konkrétan, ki az?

– Sejtésem van, bizonyítékom nincs.

– A legutóbbi közbirtokossági gyűlésen tettlegességig fajult a szóváltás. Hogyan jellemezné a történteket?

– Én a közösség érdekében akartam a közbirtokosság tagságához egy kérést intézni: a nyíres őrzésének a finanszírozását kértem. Iktatott meghívóval mentem, mert nem vagyok tag, nem lett volna ott egyébként mit keresnem, de polgármester vagyok, és a közösségnek fontos a nyíres őriztetése. Azt akartam kérni, szavazzon a közgyűlés, ezt a költséget fel tudja-e vállalni a közbirtokosság. Polgármester vagyok, de elsősorban ember, aki esélyt sem kapott, hogy a kérését elkezdje, máris támadtak. Gál Antalról van szó, akit többször megkérdeztem, tudja-e egyáltalán, miről akarok beszélni, de csak hajtotta a magáét. Egyre hangosabban próbáltam érvényt szerezni szavamnak, nem bírtam meggyőzni, üljön vissza a helyére. Nem első eset, olyan is volt, amikor az irodámból kellett kitegyem. Nem tudom, milyen ember az, aki nem ad annyi tiszteletet a polgármesternek, hogy két percet beszéljen. Egyszerű emberként is úgy gondolom, hogy ez megalázó. A helyzet engem is megtört, és amikor rám rontott, hogy a mikrofontól eltaszítson, reflexszerűen benyomtam az asztal mögé. Nem ütöttem, eltaszítottam.

– Többen felteszik a kérdést: Gáll Szabolcs konfliktuskezelést tanult az egyetemen. Az elmélethez képest milyen következménye lehet a történteknek gyakorlatban?

– A világ legnagyobb konfliktuskezelője, a kereszténység legnagyobb földi egyénisége Jézus volt. A helyzet őt is arra kényszerítette, hogy saját kezével fonjon ostort kötélből, és azzal tisztítsa meg a templomot nagyhét előtt, amikor belépett oda, és ott egy javíthatatlanul romlott, csak a saját érdekeire ügyelő közösségre talált. Úgy vélem, egy hasonló féktelen helyzetben én is megtehetek annyit, hogy egy erőszakosan rám támadó személyt ütés nélkül kijózanítsak. Egy olyan pillanat következett be, amikor nem volt más mód a konfliktus kezelésére. És ez ébresztett rá nagyon sok embert: ami a közbirtokosságnál folyik, tűrhetetlen. Nem kellettek szavak, hogy a többség rádöbbenjen: az ilyen helyzet megengedhetetlen. Az az intolerancia és agresszió, ami néhány ember részéről a közbirtokossági gyűléseken mutatkozik, egyszerűen elfogadhatatlan. Most ismertek egymásra az emberek, mert mostanig bizonytalanság volt bennük, bizalmatlanság, kételkedés egymás iránt. A józan gondolkodású emberek szinte egy személyként háborodtak fel, és remélem, ez a jövőben tanulságként fog szolgálni, összefognak és megelőzik az ilyen helyzetek kialakulását.

– Hogyan gondolja, az alfalvi emberek lelkében a polgármester fogalma ma negatív vagy pozitív kicsengésű?

– Azok az emberek, akik látják, hogy a polgármester a közösség szolgálatáért vállalta a feladatot, pozitívan értékelik. Rengeteg erő, energia kell ehhez a munkakörhöz: mindenkit meg kell hallgatni, mindenkinek a maga baja a legnagyobb és legsürgősebben megoldandó. Emellett ott vannak a mindennapi adminisztrációs feladatok, plusz a pályázati lehetőségek elúsznak, ha nem járjuk el az útjukat, nem mérlegelünk, hogy mire van szükségünk és lehetőségünk. Azon embereknek viszont, akik mindig csak kritizálnak, de semmit nem tesznek a közösségért, azoknak semmi sem jó, a polgármester sem, bárki is legyen a község élén. Alfaluban úgy gondolom, tizenöt-húsz százaléknyira tehető ez utóbbiak száma. Azonban a többség sajnos csendben van, mert belefásult az elmúlt négy-öt év konfliktusaiba, megtört lelkileg. Remélem, ez az eset ok az ébredésre, a közös fellépésre.

– Mit kell, mit lehet tenni?

– A közbirtokosság dolgaiba a továbbiakban sincs jogom, és nem is akarok beleszólni, de úgy gondolom, minden szinten fontos a kommunikáció: a rágalmakat, vádakat nem kell elhallgatni, hanem dokumentumokkal cáfolni, hogy az egyszerű ember is eldönthesse, kinek van igaza, mert ezzel mindenki egyenesbe kell kerüljön. Ami történt, bizonyítja: ez így tovább nem mehet. Nagy baj van ott, ahol a polgármester a közösség érdekében kérne szót, de néhány ember miatt nem mondhatja el kérését.