Gábor Áronra és a forradalom hőseire emlékeztek a bodvaji vashámornál

Több mint kétszázan vettek részt a szavalatokkal, énekekkel ünnepélyessé tett eseményen. Ahogy a vargyasi Gál Imre fogalmazott az ünneplők sorából, az ok egyszerű, „mert magyarok vagyunk” – számolt be közleményben Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája.

„Ezen a helyen, itt a bodvaji vashámor tövében méltán érezhetjük magunkat győztesnek és büszkének. Ugyanis a fellángoló forradalmi hangulat után itt, innen indult a Székelyföld szabadságharcához oly nélkülözhetetlen ágyúöntés. Az ágyúöntő Gábor Áron itt tette meg az első lépést. (…) A csüggedőket, a megfáradtakat, a reményvesztetteket szeretném emlékeztetni, mi volt 1849 legnagyszerűbb leckéje: a 170 évvel ezelőtti szabadságharcosok javarésze iparos emberekből, az eke szarvát fogó földművesekből, tanítókból, kereskedőkből és – lássuk be – nem túl sok katonából állt. A szabadságharc szikrája, Gábor Áron is asztalos mester volt.

– mondta el ünnepi beszédében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette: „ha csak feleannyi hitünk lesz, mint amennyi nekik volt, még ezeket a hegyeket is meg tudjuk mozgatni. Mi hiszünk benne, hogy Székelyföld azoké lesz, akik dolgoznak, küzdenek és áldozatokat hoznak érte.”

Gergely János, Ürmös község polgármestere megköszönte az „Olton túli” erdővidékieknek, hogy az 1940 utáni nehéz időkben befogadták az akkori Románia területén élő menekült ürmösieket. Elmondása szerint minden nap meg kell küzdeniük a magyarságukért, de jóleső érzés, hogy van támaszuk. „Mi itt a Kárpát-medencében megemlékezünk azokról, akik nélkül nem lehetnénk itt.

– fogalmazott az elöljáró.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja tolmácsolta. „Éljünk bárhol a világon, ezen a napon egy ütemre dobban a szívünk (…)

– hangzott az üzenet, mely szerint 171 évvel ezelőtt ez a négy szó magyar emberek millióinak sorsát fordította meg, és azóta is arra tanít minket, hogy egyedül akkor győzhetünk, ha büszkén vállaljuk nyelvünket, kultúránkat és nemzeti jelképeinket. Hiszen akárcsak 1848-ban, úgy ma is igaz, hogy csak

a jövőjük érdekében együtt cselekvő, erős és öntudatos nemzetek állhatnak meg a birodalmi fenyegetésekkel szemben.

Adtál a téged félőknek zászlót – olvasta fel a háborús idők imáját a Zsoltárok könyvéből Balázsi Zoltán, bardoci református lelkipásztor, aki arra kérte a jelenlevőket, hogy bízzanak Istenben, mert megtart és megsegít. „Csak annak a nemzetnek van jövője, aki hisz önmagában és Istenben” – emelte ki a lelkész.

Az esemény koszorúzással és himnuszok eléneklésével ért véget. Az ünnepség alatt díszőrséget álltak a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárai és tüzérei, illetve a kisbaconi, magyarhermányi és nagybaconi ifjak.