Fontos, hogy ne magyarul beszéljenek a pedagógusok román órákon

Más a nyelvi szocializációs közeg, amiben felnő az ember, és ebben az esetben beskatulyázzuk az egyént. Tény, hogy az identitás szorosan összefügg az anyanyelvvel, de én attól nem leszek kevésbé magyar, ha tudok románul.

A kölcsönösség léptékével kell szemlélni ezt a problémát, hiszen amellett, hogy elvárjuk a magyar közösségtől, hogy egyéni és társadalmi szinten is elsajátítsa a román nyelvet, várhatunk a román közösségtől is bizonyos kölcsönösségeket, például Marosvásárhelyen, ahol ez releváns kérdés” – vázolta Kovács Karola.

„Másodnyelvről van szó, és nem második nyelvről, mert a mi esetünkben van egy prioritás a román nyelvvel szemben. Erdélyi magyar kétnyelvűnek tartom magam, aki nagyon jól érzi magát ebben a kétnyelvűségben, erre próbálom nevelni a gyerekemet is. A gyerek kisérettségin ugyanannyit írt románból mint magyarból, ez sokat elmond arról, hogy mit hozott otthonról. A románt tanulni, tudni kell, fel sem merült, hogy nem, az itthonmaradásnak ez az egyik feltétele. Az iskolában fontos a rejtett tanterv, amikor viszonyulásból, hanghordozásból, mimikából mondunk el dolgokat. Nem mondjuk el, hogy fúj, de éreztetjük. Ezért volt fontos, hogy olyan valaki legyen a gyerekem mellett, akinek egészséges kötődése van a román nyelvhez, akit pozitív szálak fűznek a román kultúrához” – mesélte a pszichológus saját tapasztalatait.

Mint mondta, a kétnyelvűséget nem érdemes az anyanyelvűséghez hasonlítani. Úgy véli, az a nagy bajunk itt Erdélyben, hogy úgy próbálunk román nyelven beszélni, ahogy magyarul beszélünk, de ez nem jön össze, hisz mindig kiderül, hogy magyarok vagyunk, ami viszont nem probléma. A kétnyelvűségen belül is vannak kategóriák:

Nem szabad összetéveszteni az identitás kérdését az anyanyelv kérdésével. Itt Marosvásárhelyen sok probléma abból fakad, hogy azt hisszük, azzal, hogy a románt jól tudjuk, akkor valamit feladunk az identiásunkból – hangsúlyozta Bakk-Miklósi Kinga.

– érvelt a jogász. Hozzátette, az állam nyelvét megtanulni nem kötelezettség, hanem egy jog, és a román állam vállalja, hogy megtanítja ezt a nyelvet az állampolgárainak, amivel boldogulnak a társadalomban. Ha a román közoktatás ezt nem tudja felkínálni, akkor az egy probléma. Úgy véli, hogy elhibázott önhibáztató narratíva azt felerősíteni, hogy a magyarok hibája Székelyudvarhelyen, hogy nem tanulnak meg románul a közoktatásban. Meg kell tudni tanulni románul a közoktatásban úgy, hogy ez később ne jelentsen akadályt. Rotaru Daniel úgy véli, hogy

Az interkulturalitást tehát otthon és a tömbház mögött tanultam meg. Amikor elkezdtem tanítani és találkoztam azzal a hozzáállással, hogy nem akar valaki megtanulni románul, nem kezdtem el vitatkozni, elfogadtam. Vannak diákok, akik vegyes családból jönnek, nekik másképpen kell tanítani, magasabb elvárásokat kell támasztani feléjük, mert képesek rá. Az osztályok vegyesek,

– utalt a romántanár a magyar diákok román nyelvhez való hozzáállására.

Mi itt nagyon hagyatkozunk a 2011-es oktatási törvényre, ami nagyon jó, innovatív, de máshol számtalan intézmény is segíti a tanárok munkáját: tankönyv-fejlesztés, diákok monitorizálása, szakmai programok szervezése diákoknak, tanároknak. Legalább öt-hat intézmény azzal foglalkozik, hogy miként tudják segíteni a diákok és tanárok munkáját. Ha érdekel a másik kultúrája, akkor pozitívan viszonyulunk a másikhoz. Sokat segít a visszajelzés abban, hogy legyen több bátorságunk megszólalni. Ez a másik hiányosság itthon:

– véli Kovács Karola saját kutatásaira alapozva.

– fejtette ki Bogdan Rațiu.

Egy nyelv használata a köztereken elismerést üzen

Bethlendi András felhívta a figyelmet arra is, hogy komolyabb erőbefektetést jelent a kisebbség számára a román nyelv elsajátítása. „Ha belegondolunk, hogy hány órát töltünk el a román nyelv tanulásával a közoktatásban, és még ehhez hozzáadódik az önként befektetett energia (románul olvasunk könyvet, sajtót stb), ez idő alatt csomó mindenben tudnánk fejlődni. De

– mondta a jogász, aki azt is kiemelte, hogy mekkora nyelvi szorongást tud kiváltani az emberben az, ha érzi, hogy nem tud felzárkózni az elvárt nyelvtanulási ritmushoz.

– emelte ki az MCC kisebbségjogásza.

„A magyar tagozaton tanító román tanárnak pedig meg kell értenie, hogy az nem jelent visszalépést a pályáján, ha magyar tannyelvűeket tanít, hanem többletet jelent, mert folyamatosan újra felfedezi önmagát. Rengeteg tananyag és kézikönyv áll a diákok rendelkezésére, de fontos, hogy a szülő és a tanár igazi partnerek legyenek.

– összegezte a román szakos tanár.

Engedjük meg magunknak a tévedést

Kovács Karola következtetése: jó volt végre Marosvásárhelyen is beszélni erről a provokatívnak hangzó kérdésről. De újraformálná azt:

Nem arról van szó, hogy a magyarok nem tudnak megszólalni románul, hanem arról, hogy a magyarok elvárják a legmagasabb szintet maguktól. Azt mondják, hogy akkor tudok románul, ha hiba nélkül tudok. Erre reflektált Bethlendi András is, aki szerint

„Van felelősség a többségi társadalmon és az államon, hogy hogyan tanulunk meg beszélni románul, de van rajtunk is felelősség. Megengedőbbek kell legyünk magunkkal, hogy bátran hibázzunk, a lényeg, hogy jó szándékkal és bátran beszéljünk” – vonta le a következtetést Bethlendi András.