Felzárkóztató és evangelizációs foglalkozások a Nagygalambfalva melletti cigánytelepen

Ha július, akkor Interetnikai Szocializáló Keresztyén Nyári Táborozás Nagygalambfalván. Noha tudják ezt a Pusztán élő cigány gyermekek, egész évben kérdezgetik Kányádi György helyi református lelkészt: mikor jönnek a németek? Nyaranta megújuló kíváncsisággal megyünk mi is a táborba, amely a falutól ugyan távolabb van, de mind a helyi fiatalok krónikájának, mind a német ajkú önkéntesekének szemléletalakító tényezőjévé vált. Idén meglepetések sora fogadott.

Örvendező fogadtatás

A korábbi években nem sokat változott a telep.

Visszatekintő

Alsóboldogfalvi lelkészségének idején ismerte meg Kányádi György Tobias Waltzokot, aki akkoriban vidékünkön önkénteskedett, és cigánypasztorációs feladatokat is ellátott. A két lelkész barátságának szüleménye előbb a romatelepi programsorozat, majd a helybéli gyermekek biblia- és sátortábora, aztán az IKE-sek németországi önkéntes éve.

A pusztai népesség nem tartozik a református egyházhoz – tudtuk meg a helyi lelkipásztortól. Egyszer fordultak közösségi kérelemmel az egyházközséghez és az akkori lelkészhez: 2000-ben, a napfogyatkozást követően ötven cigány vette fel a keresztséget. Kányádi György, amikor hazakerült szülőfalujába, úgy érezte, az ő bűne, ha nem próbál valamit tenni értük.

Tobias nagyon megkedvelte Székelyföldet, és miután ifjúsági lelkészképesítést szerzett, a nagygalambfalvi egyházi és civil vezetőkkel megbeszélt programsorozattal tért vissza, hogy a Németországban felkészített önkéntesekkel segítsen a falunak a romák felzárkóztatásában.

Viselkedésük, akaratlagos figyelmük jobban alakítható, ha az anyák nem vesznek részt a foglalkozásokon. Ezért például idén a szokottnál kevesebb, mintegy 35 iskoláskorú részvételét engedték meg a szülők, de példás volt a fegyelem, és minőségiek tudtak lenni a programok.

Tobias kiemelte, hogy az előző évekhez képest mennyivel könnyebb volt az első nap a munkacsend, a figyelem terén. Számukra is hihetetlen, mennyire figyelnek a gyermekek, ugyanakkor az ismétlésnél kiderült, sok mindenre emlékeznek az előző alkalomról, pedig azóta eltelt egy év.

Különlegességként említette Tobias a helyi IKE-sek nagyszámú jelenlétét is, akik között vannak olyanok, akik még nem jártak a romatelepen. Most úgy látják a cigányokat, ahogy máskor nem. Együtt és a Németországban önkénteskedő eddigi öt nagygalambfalvi fiatallal is sokat beszélgettek arról, hogy miként lehetne eredményes munkát végezni velük. Kétségtelen, hogy a messziről jötteknek egyszerűbb kitartaniuk mellettük, mert nem ismerik a mindennapok nehézségeit, mégis egyaránt vallják:

Kicsi, de jelentős csepp ez

A jelenlegi csapatban van a századik németországi önkéntes, aki eljött Nagygalambfalvára – őt és a folytonosságot tegnap délután meg is ünnepelték. Hiszen 2010 óta Romániában is növekedett a Németország iránti bizalmatlanság: a migránsok, terroristák miatt például Görlitzbe nem engednek a nagyváradiak itteni önkénteseket. A németországi szülők megdöbbennek, hogy az ifjúsági lelkész romániai útra hozná a fiatalokat. Aztán végül mindenki nagy lelki-szellemi kincsekkel érkezik haza. Akik pedig megismerték a másik valóságát, szócsövei lesznek a bizalmatlanság felszámolásának.

A cigánykérdés nem helyi probléma, akkora szociális-társadalmi kihívás, amely meghaladja az egyház, az iskola, a polgármesteri hivatal lehetőségeit – a szülők nevelésétől az egészségügyi nevelésen át a szemléletformálásig. Bálint Hajnal bízik abban, hogy a külföldi munkán tapasztaltak és a jobb anyagiak változást hozhatnak körükben. Közben pedig megragadják a pályázási lehetőségeket. A felelős helyi vezetők azt szeretnék, ha ott, helyben, a telepen lehetne egy szociális központ, amely segít a felzárkóztatásban.