Feladata egy mangalica leölésével kezdődött...

Felmenőitől tanulta meg a böllérmesterség csínját-bínját Hatos Mihály, aki szombaton a Szentegyházi Közbirtokossági Egyesület csapatában teljesített szolgálatot. Feladata egy mangalica leölésével kezdődött, majd a csapattagokkal közösen egy fateknőbe emelték az állatot, ahol fenyőfaszurokkal szórták meg, illetve leforrázták, hogy tövestől kitéphessék belőle a szőröket. Ezután a szalmával történő perzselés következett, majd a sertés feldarabolása. Hatos, aki nagyjából tizenhat éves lehetett, amikor az első jószágot leölte, rámutatott, ilyenkor a gazda kérésének megfelelően dolgozik. A tulajdonos dönti el ugyanis, hogy mekkora legyen a sonkának való, vagy éppen a disznó hátából, esetleg a hasi részéből kerüljön ki a szalonna. „Ez igazából szokás dolga” – fogalmazott a böllér. Ő úgy véli,

A munka talán legkényesebb része az, amikor meg kell ölni az állatot, ezt minél gyorsabban el kell végezni, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjen a jószág. Hatos lapunknak bevallotta, az idegen sertésekkel nincs baj, de

Ettől függetlenül sosem enged az érzelmeknek, hiszen a sertés eleve azért lett felnevelve, hogy levágják, és jól lakjon belőle a család. „Ez egy őseinktől átvett szokás, azóta megvan, mióta a közösség létezik. Ezt mi most így csináljuk, de ezt fogják megtanulni a fiaink is” – magyarázta. Egyébként néha kényszervágásokra is elhívják, akár sérült marhákhoz is, de azt úgy fogja fel, hogy nemcsak a gazdának, hanem az állatnak is segít.

Noha a böllérszakmával kapcsolatos babonákról nem tud, azért néhány vicces szokást elmesélt Hatos Mihály, amelyre olykor ő maga is rájátszik. A helyi hagyomány szerint már érkezésekor pálinkával kínálják a böllért, miközben a forrázáshoz szükséges víz melegszik a tűzhelyen. Ha a gazda nem elég figyelmes az ital töltésével, akkor könnyen előfordulhat, hogy a böllér gumicsizmástól beleáll a fürösztőtekenőbe és elkiáltja magát, hogy „avas lesz a szalonna”. Így figyelmeztet ugyanis az üres poharára.

„Szintén vicces hatást keltve szoktunk olyat is csinálni, hogy ha nincs kitöltve a pálinka, akkor beleütjük a kést a már feldarabolás előtt álló disznóba, és addig nem mutatjuk meg a szalonnát, amíg a gazda észre nem veszi, hogy mi a baj.”

A szentegyházi tűzoltók csapatát erősítette Sándor László, aki szombaton szintén böllérként volt jelen. „Szerintem egy böllérnek a disznó megölésétől a kolbász elkészítéséig mindent el kell végeznie, vagy ha nem, akkor értenie kell hozzá, hogy a többieket irányítsa” – fejtette ki lapunknak. A tűzoltók a hétköznapokhoz hasonlóan most is csapatban dolgoztak, mindenkinek ki volt osztva, mi a feladata a hús feldolgozása, illetve az ételek elkészítése közben. A nők dolga főleg a kolbász töltéséhez használt belek megtakarítása, illetve a főzés volt, a férfiak pedig az ölésnél, illetve a hús felvágásánál vállaltak nagyobb szerepet.

Sándor hangsúlyozta, náluk a szülőktől, nagyszülőktől tanultak alapján folyt a munka. Először hagymás vért készítettek, majd lecsi-pecsit, töpörtyűt, vérest és májast, kolbászt, gömböcöt, illetve káposztalélevest. Természetesen mindenhez járt a pálinka és bor is. Ehhez hasonló volt a felhozatal a többi nyolc csapatnál is. A szentegyházi Gold Band közelítette meg egy kicsit másképp a dolgot, ők ugyanis

Noha a disznók feldolgozását egy háromtagú zsűri pontozta, Mihály József, a helyi hagyományőrző huszárok kapitánya szerint mégsem a verseny volt a rendezvény lényege. Úgy véli, inkább a hagyományok továbbörökítése, illetve a barátokkal való találkozás, egy-egy meleg kézfogás jelentette az ünnepet.

„A mai világban egyre kevesebb időnk van egymásra, mégis nagyon fontos a közösséghez tartozás. Ennek megerősítésében van nagy szerepe a hasonló rendezvényeknek, ugyanis közösségben a legszebb az ünnep” – fogalmazott. Egyébként a cikakáposztával és puliszkával tálalt lecsi-pecsi, a kolbász és más ételek elkészítését, illetve a sertés feldolgozását is a felmenőiktől tanultak alapján végezték. Őket azzal tisztelték meg, hogy a róluk készült fényképeket kifüggesztették sátrukban. Mihály elmondta azt is, hogy az általuk feldolgozott disznóból maradt húst le fogják fagyasztani, majd különböző rendezvényeiken elfogyasztják.

Molnár Tibor helyi polgármester lapunknak elmondta, mivel először szerveztek böllérnapot Szentegyházán, nem biztos, hogy minden tökéletesen működött, de azon voltak, hogy a részvevők minél jobban érezzék magukat. Sajnos idén még nem tudták megvásárolni a sertéseket a versenyre benevezett kilenc csapatnak, de jövőre igyekeznek majd ezt megoldani. A cél a disznóvágással kapcsolatos hagyományok továbbörökítése, valamint a közösség megerősítése volt, és e tekintetben sikeresnek mondható a rendezvény. A tisztségviselő arra is kitért, hogy turisztikai szempontból is fontos a böllérnap, hiszen újat tudnak mutatni a látogatóknak, kedveltebb turistacélponttá téve a térséget. Hangsúlyozta, az elkövetkezőkben a kápolnásfalusi önkormányzattal közösen azon lesznek, hogy minél érdekesebb programokat szervezzenek. Ez hosszú távon újabb bevételt jelenthet a turizmusból élő helyieknek.