Ez a nap ritkán jó

Ez a szokás a Kárpát-medencében a 17. század közepétől kezdett elterjedni, néhol Balázs napjára (február 3.) időzítve.

A sok esetben a tanító díjlevelében is rögzített adománygyűjtéssel függhet össze, hogy például a Maros megyei Gegesen régebben „nemcsak a Gergely nevű ünnepelt háza táján sütöttek, főztek ünnepi módon, hanem minden családnál. Azt tartották: ha Gergely napján nem éhezik senki, akkor gazdag termés várható” – írja Székely Ferenc.

Csíkszentmártonban, de máshol is a múlt század elején a gyerekek tanítójuknak tojást, kendermagot, mákot, fuszulykát vittek.

– olvashatjuk Székely László Ünneplő székelyek című dolgozatában (1944).

Általában megrázza a szakállát

Székelyföldön is úgy tartották, ezen a napon még havazhat. „Megrázza még Gergely a szakállát” – jegyezték meg a márciusi hóesésre utalva. Vagy: „Gergely napja ritkán jó, sokszor van hideg szél és hó.” Például 1763-ban ezen a napon – korábbi felmelegedést követően – olyan borzasztó hideg köszöntött be, hogy „minden víz befagyott, sok ember és a jószág megfagyott”, ami aztán egészen április végéig kitartott. Nem hiába mondogatták a régiek: „Gergő-napi szél Szent György-napig él”, tudván, hogy „a Gergő-napi zivatar rossz időt mutat”.

Az a mondás is közismert, miszerint „ha Gergely megrázza a szakállát, Józsefnek megfagyasztja háromszáz bárányát”. Ilyen esetben Korondon az a szólás járta, „Gergely pápa fehér lóval érkezett.” A székelyvarságiak is számon tartották, hogy a lakhelyükhöz közeli havasokban ilyenkor még hideg, szeles idők jártak. „Gergely pápa beléfagyaná a bornyút az anyjába, ha Sándor s József nem sütnék az oldalát a tehénnek” – mondogatták az öregek.

Jó nap a vetésre

A moldvai Klézsén úgy tartották, „Szent Gergelytől aztán nincs olyan ereje idefelé a hidegnek, mint addig elé”, tehát

Többek között a Sóvidéken is az első jó veteményező napnak tudták „Gergő pápa” napját, különösen hagyma és fokhagyma tekintetében. Atyhán, ha hó borította az ágyást, két-három nappal előtte leseperték róla, hogy a föld száradhasson. Korondon is igyekeztek elültetni a hagyma- és káposztamagot, hogy idejében legyen palántájuk, de a paradicsommagot egyelőre bent a házban, virágcserépben vagy faládában ápolták.

Némely családoknál aztán előszeretettel hivatkoztak eme regulára, máshol zúgolódáshoz vezetett – és ilyen tekintetben teremtése óta bizony semmit sem változott a világ!