Érdemes lenne tovább kutatni a föld alatt Ditró múltját

Nehézséget jelentett, hogy Tarisznyás Márton nem írta le pontosan, hogy konkrétan hol is volt az ’50-es években megtalált sírok helye, így eléggé nagy területen kellett volna vizsgálódni. A Székely Nemzeti Múzeum régésze, Sztáncsuj Sándor által vezetett ásatás során a Kőhídi-iskola területét több szelvénnyel is kutatták, de 20. századinál régebbi leletek nem bukkantak elő (az egyetlen kivételt egy szórványként előkerült őskori szilex penge töredéke jelenti), így kizárható, hogy ott lett volna az egykori temetkezőhely.

Ezután továbbra is a közelben, de a Martonka-pataktól délre folytatódtak, ahol már az 1700-as évek második felében rajzolt térképeken is megjelenik az a csatorna, amellyel a Martonka és a Ditró patakokat összekötötték. Itt már számos, a 18. századra jellemző cserepet és kályhacsempe töredéket is találtak, valamint egy kisebb épület kötőanyag nélküli kövekből kirakott oldalfalával is találkoztak, de nem állapíthatták meg, hogy pontosan mi ez az építmény, mert az ásatási szelvényt abba az irányba nem lehetett tovább bővíteni.

A Tarisznyás Márton Múzeum honlapján olvasható, hogy a kutatók két további szelvényt nyitottak a szomszédos domboldalon, azt feltételezve, hogy esetleg itt lett volna egy régi temető, ezek a szelvények azonban teljesen üresnek bizonyultak.

„Mindazonáltal egy fejedelemség kori kápolna meglétére utalhat a felszegi I. tízesben található, mára már beépült Kápolna dombja, amely Vámszer Géza gyűjtésében is megjelenik. A felszíni kutatásaink során ennek helyét sajnos egyelőre nem sikerült azonosítanunk, további szelvények nyitására pedig már nem adódott lehetőségünk. Az egykori kápolna azonosítására és feltárására talán majd a jövőben vállalkozhatunk, egy újabb célirányos régészeti kutatás keretében” – olvasható a múzeum honlapján.