Azonban a 2000-től kezdődően ez a homogén kép egyre inkább megszűnt, egyre erőteljesebbé vált az egyes megyéknek az országos átlagtól való eltávolodása, úgy pozitív, mint negatív irányba. A székelyföldi megyékre a leszakadás volt a jellemző.

Hargita megyében 10,5-szörösére, Kovászna megyében 9,2-szeresére, míg Maros megyében 11,3-szorosára növekedett a GDP 2000-től 2020-ig tartó időszakban. Azonban az országos növekedési ütem ez idő alatt egyharmaddal magasabb, vagyis 13,2-szeres volt, ami azt eredményezte, hogy mindamellett, hogy a nominális GDP növekedett a székely megyékben, az országos átlaghoz viszonyítva húsz év alatt 20% fölötti lemaradást gyűjtött be ez a három székely megye. Vagyis az országos átlaghoz képest évente 1% fölötti a lemaradásuk.

Ebben a mutatószámban az elmúlt 20 év legnagyobb vesztese Kovászna megye, amely az egy főre jutó GDP esetében 2000-ben még 7%-kal az országos átlag fölött szerepelt, azonban 2020-ra már az országos átlag kevesebb mint háromnegyedére esett vissza, ami 20 év alatt egyharmados, 34%-os lecsúszást jelent a 2000-es szinttől.

Amíg 2000-ben alig 20%-kal volt magasabb az egy főre jutó GDP Kolozs megyében, mint a székelyföldi megyékben, húsz év alatt ez a különbség megháromszorozódott, vagyis Kolozs megye egy főre jutó GDP-je közel a duplája a Hargita és a Kovászna megyei egy főre jutó GDP-jének.

(Maros megyét azért nem vettük bele ebbe a számolásba, mert pár országos nagyvállalat – például az E.On gázipari óriás – olyan szinten torzítja az adatokat, hogy azáltal összehasonlíthatatlanná teszi azokat).

Mi lehet az oka a székely megyék lecsúszásának?

Adja magát a kérdés, hogy mi lehet az oka a székely megyék lecsúszásának az egy főre jutó GDP esetében? Amennyiben a GDP kiszámításának jövedelem alapú megközelítését vesszük, akkor annak a legfontosabb összetevője a lakok által megvalósított jövedelem. A statisztikai mutatók szerint ez a szám az elmúlt húsz évben nem változott jelentősen a három székely megye esetében – ezek folyamatosan elmaradtak az országos átlagtól. Maros megye mind 2000-ben, mind jelenleg is 8%-kal van az országos átlag alatt, Kovászna megye a 16%-os lemaradását 20%-ra „növelte”; amíg 2000-ben a Hargita megyei nettó bér az országos átlag 82%-a volt, addig 2020-ra 77%-ra csökkent. Tehát

Ennek megfelelően az egy főre jutó GDP esetében tapasztalható országos átlagtól való leszakadás oka a nettó fizetések kisebb arányú növekedése mellett egyrészt a jövedelmet megvalósítók számának csökkenésében, másrészt pedig a GDP jövedelmi megközelítésének a másik összetevője, vagyis a vállalkozások bruttó eredményének az országos átlag alatti növekedésében keresendő. Feltehetően a GDP fenti három összetevője (nettó átlagbérek, aktív lakosság, vállalkozások bruttó eredménye) mind hozzájárultak a székelyföldi megyék országos átlagtól való eltávolodásához, ami nem ad okot a bizakodásra.

Vagyis: azért fogy-e nagyobb arányban az erdélyi magyarság, mert a többségében magyarok lakta megyékben nem tud olyan mértékben fejlődni a gazdaság, ami itthon tudná tartani a magyar embereket? Vagy épp amiatt nem tud fejlődni a három megye gazdasága, mert itt nincs megfelelő számú és képzettségű munkaerő, mert a fejlett humántőke elvándorol és más régiókban keres munkahelyet? Vagy talán mindkettő?

A magasabb arányú magyar népességfogyásnak természetesen megvannak az egyéb okai is, gondolunk itt például a romániai társadalomhoz képest nagyobb mértékben elöregedett erdélyi magyarságra. Azonban

Már arról is készült tanulmány, hogy mibe kerül a román államnak, azon belül is a helyi közösségnek egy érettségizett fiatal oktatása. A következőkben egy olyan 2022-ben érettségizett középiskolás oktatási költségeit vizsgáljuk, aki 2006-ban került be az oktatási rendszerbe, mindezt 2006-os költségbázison. Ez esetben az egy diákra jutó oktatási kiadás egy évre átlagban 692 euró (3 év óvoda + 0-12. osztály), mely kiadások 16 éven keresztül tartanak. Ez összesen 11.072 eurót tesz ki (Forrás: Román Statisztikai Hivatal, 2006). Ez azt jelenti, hogy minden elvándorolt személy 11.072 eurónyi költségvetési (vagyis közösségi) pénzt visz el az országból.

Hiszen az elvándoroltakat az itteni közösség adólejein oktatták, azonban azáltal, hogy elhagyták az országot, nem tudtak megfelelő mértékben hozzájárulni az itteni gazdaság teljesítményéhez.

És ha ehhez az összeghez hozzáadjuk az átlag 40 évnyi munkaidő alatt az elvándorolt személyek által be nem fizetett adók értékét, akkor még szomorúbbá válik a kivándorlási egyenleg. Ugyancsak

Ha azt az ideális esetet feltételezzük, hogy ezek a költségvetési befizetések 40 éven keresztül tartanak, azt jelenti, hogy egy egyén az átlagbér után 40 évnyi munkaidő alatt 89.960 euró adót fizet be az államkasszába (hangsúlyozzuk: 2006-os adatokkal számolva). Most anélkül, hogy bonyolítanánk a képletet az efölött befizetett ÁFA, vagy épp a levonandó egészségügyi hozzájárulás értékével,

(Forrás: Román Statisztikai Hivatal, 2006).

Milyen büszkén mondják az erdélyi magyar szülők, hogy a gyerekük Budapesten, Bécsben, vagy épp Londonban tanul. Pedig, ha ezeknek a gyerekeknek nagyobb hányada nem tér vissza (mert sajnos nem tér vissza), akkor ezek a személyes sikersztorik egy csokorba kötve, összességében a közösség tragédiáját jelentik. Hiszen

A szülőkben természetesen felmerül a kérdés, hogy akkor mi lenne a helyes: ne engedjük el a gyereket külföldre tanulni? Nem, az semmiképp sem jó megoldás, hogy nem engedjük el a gyerekeket, hisz tanulni kell. Az lenne az igazi nagy feladat, hogy olyan körülményeket tudjon a közösség itt helyben teremteni, hogy a külföldön tanuló gyerek haza akarjon jönni Székelyföldre.

Sajnos ez egy nehezen teljesíthető feladat. Hiszen mind a makro-, mind a reálgazdasági számok azt mutatják, hogy Székelyföld folyamatosan lemarad, ami természetesen visszaköszön az életkörülményekben is.

És itt még nem is beszéltünk a Nyugat-Európában tanult fiatalok tudásukhoz mért szakmai kihívásoknak a hiányáról. Hisz ahol nincs egy fejlett gazdaság, ott a nyugaton kitanult koponyák számára nem igazán akad a tudásukhoz mérhető munkahely! Márpedig a Nyugat gazdasági fejlődésének a vívmányai nem nagyon jutnak el Székelyföldre. Például

Románnyelv-tudás és kivándorlás

A vissza nem térő egyetemisták mellett ott van a másik nagy veszteség, mégpedig a románnyelv-tudás hiányában helyben érvényesülni képtelen megélhetési kivándorlók. A nemzeti kisebbségek számára kidolgozott nagyon nehézkes román tanrend mellett a közéleti diszkurzust uraló témák hangvétele (sportesemények, autonómiaharc, stb.) öntudatlanul is egy zsigeri utálatot alakítanak ki a fiatalokban a román nyelv iránt. És

Mert románnyelv-tudás nélkül nem lehet felelős, jól fizető munkát találni Romániában, azon belül még Székelyföldön is nehezen. A rosszul fizetett romániai munkánál pedig jobb alternatívát jelent a nyugati minimálbér is.

A magyar állam által biztosított oktatás-nevelési támogatás egy fantasztikus eszköz ahhoz, hogy magyarok maradjunk, de arra sajnos nem ad megoldást, hogy itt, Erdélyben, Székelyföldön maradjunk magyarok.

Ennek híján az erdélyi magyarok Budapesten vagy épp Londonban fognak magyaroknak maradni.

Feladataink

Ezzel máris adott az első feladat a népességfogyás megállításához: kidolgozni azt a közösségi programot, amely garantálja, hogy az erdélyi magyarok megtanulnak románul. Mert ha tudnak románul, akkor nem mennek el olyan magas arányban más országba munkát, megélhetést keresni. És

Az is igaz, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával, valamint a magyar nemzeti kormány határon túli támogatásaival az elmúlt pár évben sok közösségi beruházást sikerült megvalósítani Székelyföldön is. A kérdés, hogy mindez elégséges-e ahhoz, hogy a székelyföldi megyék elkezdjenek felzárkózni az országos átlaghoz? Mint ahogy az is kérdés, hogy ezek a beruházások egyedi megoldások voltak, vagy pedig egy jól felépített stratégia építőelemei, amelynek az lesz a végeredménye, hogy sikerül megállítani a gazdasági lecsúszás mellett a népességfogyást is? A kérdés költői, hiszen

Az egységes gondolkodás helyett azt tapasztaljuk, hogy – pár kivétellel – többnyire mindenkinek megvan a saját elképzelése a saját kis világáról, és így épülnek párhuzamosan az egyedi megoldások, fejlesztések.

Következtetés

Székelyföld gazdasági teljesítménye húsz éve folyamatosan távolodik az országos átlagtól, amely gazdasági lemaradásnak a demográfiai hatásai is egyre érezhetőbbé válnak.

De nemcsak a magasan képzett munkaerő hagyja el Székelyföldet, hanem a román nyelvet nem ismerő magyar emberek egy része is – képzettségtől függetlenül – nyugatnak veszik az útirányt, hiszen a román nyelv ismerete nélkül csak alacsony fizetést ígérő munkahelyek érhetőek el Romániában. És

Pedig ezek nem nagy dolgok, nem igényelnek eurómilliárdokat. A fentiek alapján kijelenthető, hogy egy egységes székelyföldi gazdaságfejlesztő stratégia (mint az 1902-es Székely actio), valamint egy, a román nyelv hatékony oktatását támogató program kidolgozása és elindítása komoly eredményeket tudna hozni mind Székelyföld gazdasági fejlődésében, mind pedig a demográfiai mutatók pozitív irányba való elmozdulása terén.

A szerző egyetemi oktató, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság udvarhelyi szervezetének elnöke.