Elballagott az utolsó MOGYE-s évfolyam

Noha ma már Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetemnek nevezik hivatalosan az intézményt, a szerdán ballagó végzősök még a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kezdték meg a tanulmányaikat,

A háromszáz hallgató bevonulása után a búcsúünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyet Henter György, a Vártemplom vezető lelkipásztora nyitott meg, majd Tamás Barna jezsuita szerzetes olvasta fel a 139. zsoltárt. Nagy László nyugalmazott unitárius lelkész áldáskívánással vette át a szószéken a helyet, majd arra hívta fel a jövő orvosainak, egészségügyiseinek figyelmét, hogy

Fúró Félix református lelkipásztor és Papp Noémi evangélikus lelkész imával engedték útjukra a végzősöket.

Tanulni, imádkozni és álmodni is anyanyelvén tud az ember

Nagy Előd rektorhelyettes a megmaradás, állandóság, kitartás jelképének nevezte a magyar tagozat számára szervezett ünnepséget.

„Talán ti sem mindig értettétek, hogy mi, a tanáraitok mit miért cselekszünk. Az évek során progresszív módon, önhibánkon kívül olyan kisebbségi helyzetbe kerültünk, amelyben a döntéshozatalban játszott szerepünk korlátozottá vált” – fejtette ki a rektorhelyettes, utalva az egyetemek egybeolvasztására. Továbbá hangsúlyozta,

Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja beszédében az anyanyelven való tanulás fontosságát emelte ki, mint mondta, tanulni, imádkozni és álmodni is anyanyelven tud az ember. Hozzátette, az orvosi egyetem múltja, jelene és jövője is mindannyiunkat kötelez. Biztosította továbbá a jelenlévő tanárokat, hallgatókat, hogy

Beballagtak a rezidensszövetségbe

„Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, ez a magyar Ugar” – köszöntötte Ady Endre szavaival a hallgatókat Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke.

Több mint negyed évszázada szervezik a ballagást a Vártemplom falai között, és az ügyvezető elnök biztosította a hallgatóságot, hogy

Továbbá úgy fogalmazott, ezennel a végzősök „beballagnak” a rezidensszövetségbe és a Studium-Prospero Alapítvány látókörébe, ahol lakhatási támogatással tudják őket támogatni. Sepsiszentgyörgyön, Szatmáron, Siménfalván, Baróton, Nyárádszeredában, Cintoson, Ludason, Szilágykrasznán, Borszéken üres lakással áll az alapítvány a rezidensek rendelkezésére.

Ezt követően Farkas Árpád költészetének ars poeticájával búcsúzott a jövő szakembereitől Vass Levente: „Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megszusszansz még egyszer a szakadékok széleinél”.

Kolcsár Melinda egyetemi docens a siker és a boldogság fogalmait próbálta meg visszahelyezni ősi helyükre, amelyeket a mai teljesítményorientált világban másként értelmezünk. Kiemelte, a siker maga az út és az úton levés élménye, azé az úté, amelyet az ember kiválasztott, és amelyen önmagát tudja adni. A boldog ember lesz sikeres – biztatta a végzősöket Kolcsár Melinda.

A ballagó hallgatók nevében Varga László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) leköszönő elnöke népviseletbe öltözve szólt a társaihoz és a meghívottakhoz. Beszédében visszaemlékezett az elmúlt évekre, az ismeretlentől való félelmeikre és az egy közösségként megélt élményekre. Társai vastapssal fejezték ki egyetértésüket a felszólalóval.

A beszédek sora hegedűszonettel zárult, majd átadták a díszokleveleket a több mint háromszáz végzősnek. B. Fülöp Erzsébet Jászai Mari-díjas színművész lélekemelő előadását követte

amelynek szövegét Szász József Attila dékánhelyettes olvasta fel, majd valamennyi végzős elismételte.