Elárulták a tökéletes túrós puliszka elkészítésének trükkjeit

Már nem csak kóstolhatják a finomabbnál finomabb fogásokat a Csángó Túrós Puliszka Fesztiválra látogatók, hanem el is leshetik ezek elkészítésének módját. A hétvégén immár tizennegyedik alkalommal megszervezett gyimesközéploki rendezvény második napjának egyik legnépszerűbb programpontja volt a puliszkafőző kurzus. A Fatányéros és Csángó Panzió udvarán

Prezsmer Fülöp mutatta be a szép számban összesereglett érdeklődőknek, hogyan kell tökéletes puliszkát főzni, illetve miként kell összeállítani az ősi eledel túrós változatát.

A szombati bemutatón egy méretes üstben 15 liter víz és három-négy kilogramm kukoricaliszt felhasználásával készült egy nagy adag túrós puliszka, a fogás elkészítésének legfontosabb trükkjei azonban az otthon készített kisebb adagok esetében is ugyanazok.

Prezsmer kezdésként feltette a vizet főni, majd beleszórt egy marék sót, egy marék kukoricadarát, és beledobott egy kisebb darab vajat is. Mint kiderült, utóbbira azért van szükség, hogy a végén ízletesebb és krémesebb puliszkát kapjunk, amit könnyebb lesz rétegezni. A sóval kapcsolatosan a szakember elmondta: ajánlott durva őrlésűt választani, a fövővízbe szórt egy marék kukoricadara pedig azt a célt szolgálja, hogy hamarabb felforrjon a víz.

Míg ez megtörtént, a 2015-ös világrekord méretű túrós puliszka elkészítésének szakmai vezetője arról is beszélt, hogyan igazodhatunk el vásárláskor a rengeteg fajtájú kukoricaliszt között. Prezsmer szerint minél darabosabbat ajánlott választani, innen is ered a kukoricadara kifejezés. Emellett az is fontos, hogy szép sárga legyen a színe, és minél kevesebb fehér szem legyen közötte. Azt is megtudtuk:

nincs arra szabály, hogy mennyi vízhez mennyi liszt vagy dara szükséges, hiszen ezt az alapanyagok és az ízlés is befolyásolja.

Régen nagyon keményre főzték a puliszkát, a rétegezéshez azonban ajánlottabb kissé hígabbra készíteni, hogy könnyebb legyen dolgozni vele. A legfontosabb az, hogy lassan szórjuk a lisztet a vízbe folyamatos kavargatás mellett. Ez a két dolog a titka annak, hogy csomómentes puliszkát készíthessünk, a kisebb adagok esetében pedig a szakember szerint habverőt is be lehet vetni a biztos siker érdekében.

A puliszka 15–20 perc „rotyogás” után készül el, akkor jó, ha elválik a kavaróeszköztől és az edény oldalától. Ezután következhet a rétegezés. Prezsmer egy másik edény aljába először egy kis vajat helyezett, majd váltogatva egy réteg puliszka és egy réteg túró követte egymást. Azt is elárulta, hogy

a Gyimesekben nem juh-, hanem tehéntúró kerül a puliszkába,

amely elkészítésének módja igencsak egyszerű. A natúr sajtot húsdarálóval ledarálják, lesózzák, összegyúrják, majd egy fadézsába beledöngölik. A puliszka másik titka, hogy jó sok túró kell bele, a kurzuson láthatták is az érdeklődők, hogy a puliszka- és túrórétegek szinte egyforma vastagságúak voltak.

Arra kell még figyelni, hogy

a rétegezést túróval fejezzük be, majd jó bőven meg kell locsolni a tetejét tejföllel.

Ha ezzel is végeztünk, már csak annyi a dolgunk, hogy még egyszer összemelegítsük az elkészült puliszkát, hogy elolvadjon benne a túró.

A képzésen résztvevők a fogás összeállítása közben aktívan bekapcsolódtak a főzésbe, lelkesen érdeklődtek a szakácstól a különböző trükkök elsajátítása érdekében, a végén pedig jóízűen fogyasztották el a közösen elkészített eledelt.