Dögöljön meg az összes csíki sörös?

Játékukon alkalmazottjaik negyedfokú rokonai sem vehettek részt. Egyáltalán kik a negyedrendű rokonok?

Bajkó Adorján marketingigazgató: A negyedfokú rokonság a leszármazás útján létrejött rokoni kapcsolat a Polgári Törvénykönyv előírásai szerint. Közöltük is időben munkatársainkkal, hogy tiszta legyen, kik játszhatnak és kik nem.

Kétségtelen, hogy Székelyföldön a legtöbb embert megmozgató magánjellegű – tehát nem egyházi vagy közéleti, politikai – eseményt szervezték meg. Jelezték előre a rendőrségnek, csendőrségnek, mentőszolgálatnak, hogy mire számítanak?

Tófalvi Margit közkapcsolati felelős: Minden szükséges engedélyt beszereztük, viszont azt mi sem tudtuk, hogy ekkora tömeg özönlik Csíkszentsimonba. Az önkénteseink száma azonban érzékeltette, hogy tízezres számban gondolkodunk: a százhatvan saját alkalmazottunk mellett a helyi polgármesteri hivataltól elkezdve a csíkszentsimoni civilek is segítettek.

Apropó embertömeg, kérem, tegyünk rendet a fejekben! Úgy tudjuk, hogy közel négyszázezer nyerő kupakot hoztak forgalomba, tehát akár az is megtörténhetett volna, hogy négyszázezer személy érkezik Szentsimonba egy-egy nyertes feliratú kupakkal a kezében.

B. A.: Előzetes méréseink, illetve eddigi játékaink eredményei alapján a reklámkampányainkkal elért fogyasztóink három százaléka mozdul ki egy-egy eseményre. Ez tehát azt jelenti, hogy a lehetséges maximális 399 ezer nyertes közül legtöbb tizenkétezer személy látogat el szombaton a sörgyárunkba. Mi azonban megdupláztuk a számot a biztonság kedvéért, tehát arra voltunk felkészülve, hogy a három helyett hat százalék (huszonnégyezer személy) érkezik. Igen ám, de végül ez a szám tíz százalék lett, tehát körülbelül negyvenezer ember. És amit itt még meg kell említenünk, rendkívül sokan külön-külön autóval utaztak, tehát egy-egy járműben nem öt személy, hanem ketten ültek, így növelve a közúti dugó esélyét, ami be is következett. Elismerjük, sokkolt bennünket, hogy mennyien útra keltek.

T. M: Itt még hozzátenném, kicsit az is megvezetett bennünket, hogy a látogatóközpontunkba előzetesen betérők közül heteken át rendkívül sokan jelezték, egy egész utca, lakónegyed nyertes kupakjait bízták rájuk, és azokat majd ők fogják tombolára váltani. És valóban, volt is, aki száznál több kupakkal érkezett meg hozzánk szombaton.

A hivatalos kommunikáció szerint senkit nem utasított vissza a Csíki Sör Manufaktúra, ezzel szemben egyszer csak megjelent egy közlemény a közösségi oldalukon, hogy megteltek, és aki még nem indult útnak, már ne is tegye meg.

T. M.: Látván szombaton délelőtt, hogy milyen tömeg várakozik a sörgyár bejáratánál, illetve hallván, hogy milyen hosszú kocsisor közeledik felénk, muszáj volt lépnünk: az előre tervezett 12 óra helyett már délelőtt tíz óra után elkezdtük a kupakok beváltását. Időközben megtelt a gyár udvarán kialakított fesztiváltér, a megbízott őrző-védő szolgálat vezetője pedig határozottan azt javasolta nekünk, hogy feltétlenül jelezzük a kommunikációs csatornáinkon, hogy aki nem indult el, az már ne is tegye. Az emberek fokozódó türelmetlensége is aggodalommal töltött el minket. Két órányi tumultus után azonban stabilizálódott a helyzet, és délután már viszonylag rövid várakozás után be lehetett jutni a sörgyár területére. Utólag mindenképp úgy látjuk, jó döntés volt jelezni, hogy aki nem indult el, már ne is tegye meg, hiszen így elejét vettük egy esetleges tömegnyomornak és -hisztériának. A résztvevők testi épsége mindennél fontosabb volt.

Amúgy nem lett volna jobb egy másik, tágasabb helyszínt választani?

T. M: Valóban kimehettünk volna egy mezőre vagy egy focipályára, az azonban már nem lett volna ennyire hiteles. Nekünk ugyanis fontos volt meghívni a fogyasztóinkat, a barátainkat a „otthonunkba”, hogy megmutathassuk, hol és hogyan, illetve milyen alapanyagokból készítjük söreinket.

Hogy élték meg a sörgyári alkalmazottak és az önökkel partneri kapcsolatban álló személyek a hétvégi eseményeket?

B. A: Azon túl, hogy kaptunk hideget-meleget, az ügynökeinket is szidalmazták. Talán a legdurvább, amit eddig hallottunk, hogy dögöljön meg az egész csíki sörös csapat. Ám a kollégákba lelket öntöttünk, azt mondtuk nekik, hogy mi a rosszra csak jóval válaszolhatunk. Mindenképp azt tartjuk szem előtt, hogy mi jót akartunk adni fogyasztóinknak.

T. M: Én eddig is nagyon szerettem és tiszteltem a kollégáimat, azonban most még inkább nőttek a szememben, méginkább felnézek rájuk, hiszen a szombati rumli után másnap mindannyian kimentünk a gyárba, és mindenki szó nélkül tette a dolgát: délutánra patyolat tisztává varázsoltuk az egész gyártelepet.

Több nappal vagyunk az esemény után. Mit tennének másképp?

B. A.: A kérdésre egyszerre könnyű és ugyanakkor nehéz válaszolni. Ha ugyanis tudnánk, hogy negyvenezren jönnek, akkor a gyár területén vagy a közvetlen szomszédságában nyilván további szabad terekben gondolkodnánk, vagy már a nyereményjáték meghirdetésekor részvételi plafonszámot határoznánk meg.

Na de ez nem történt meg, ezért sokan úgy érzik, hogy megfosztották őket a biztos nyereménytől, azaz a helyszínen garantált sör- és kolbászfogyasztástól, illetve a tombolán való részvételtől.

T. M.: Így igaz, épp ezért első lépésként mindenkitől elnézést kértünk és ezúttal is kérünk azoktól, akiknek kellemetlenséget okoztunk. Ám, mivel a születésnapi játékunkkal – a Csíki Sör Manufaktúra idén ünnepli ötéves születésnapját – mi élményt akartunk nyújtani, ezért itt és most hivatalosan bejelentjük: 2020. augusztusáig díjmentes gyárlátogatást hirdetünk (ami tartalmazza a korlátlan sörfogyasztás mellett az egyszeri étkezést is, a már ismert kemencében sült csülökkel) mindazoknak, akik nyertes, de fel nem használt kupakkal jelentkeznek. Ugyanakkor augusztusban a begyűlt kupakok között kisorsolunk három nyertest, akiknek életük végéig biztosítjuk a napi sörüket, további tíz nyertesnek pedig egy éven át adjuk a napi sörét. Tehát a legfontosabb tudnivaló: első lépésként egy megadott e-mail címre (kupakom@csikisor.hu) írnia kell nekünk egy rövid bejelentkező levelet ez év október 31-éig névvel, telefonszámmal és a csoport létszámával és hogy mikor szeretne ellátogatni hozzánk a nyertes kupakjával vagy a tombolaszelvényével, amit nem tudott bedobni szombaton az urnába, mivel nem fért ahhoz közel. Utóbbiakból nyilván kevesen vannak, ám természetesen rájuk is gondoltunk.

Egyébként jó helyre „gurulnak” a nagynyeremények?

T. M: Még nem tudok sokat arról a családról, aki megnyerte az első díjat, ám a Jóisten gondviselése ezúttal is megmutatta magát: olyan családhoz került a hibrid autó, akiknek korábban leégett a házuk, súlyos autóbalesetet is szenvedtek, a sors tehát megviselte őket. A győztes hölgynek amúgy egyetlen szelvénye volt. A második díj egy helybéli hölgyhöz került; annak azért örülünk, mert ahány alkalommal látjuk majd a faluban a kisebb nyereményautót, annyiszor emlékezni fogunk erre a nagy nyereményakciónkra, amiben tényleg százhatvan sörgyári alkalmazott több hónapos munkája van.