Fotó: Veres Nándor
Észak-koreai élményeiről, benyomásairól tartott vetített képes előadást Lukács Csaba újságíró kedd délután Csíkszeredában az újra megnyílt Tilos kávéházban.
2013. május 14., 21:552013. május 14., 21:55
2013. május 15., 09:162013. május 15., 09:16
Első rendezvényét tartotta kedden az új Tilos. Előbb György Attila házigazda, majd Csíkszereda egykori polgármestere, Csedő Csaba köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget.
Lukács Csaba, aki a magyar Baptista Szeretetszolgálat önkénteseként járt nemrégiben Phenjanban, magával ragadó előadásában beszélt arról, hogy mekkora megtiszteltetés volt számukra, amikor 28 órás út után a szállodában való zuhanyzás helyett lehetőségük nyílt megkoszorúzni az észak-koreai bölcs vezér és szeretett vezető sírját. Megtudtuk azt is, hogy a fővárosban lakók kedvenc szórakozása a buszra való várakozás, hogy a vidékiek önként lemondtak az áramszolgáltatásról, hogy a fővárosban legyen villany, bár ott sincs mindig. Szó volt arról, hogy a nép fiai, az egyszerű emberek önként mondtak le fizetésükről a párt javára, de a jóságos párt bonok formájában valamennyit juttat nekik – legalábbis a kísérőjük szerint. Láttunk fotókat, amint a nép egyszerű dolgozói papírvágó ollóval vágják a füvet, a felszerelt kórházakról, ahol ecetesüvegből folyik az infúzió, ikergyerekeket árvaházban, mivel a párt átvállalja a szülőktől a felnevelésük terhét (évente egyszer meglátogathatják a szüleik), valamint az ellenség megtévesztése végett rekettyésbokornak álcázott vonatot. „Mindent lehet csinálni, de ők mondják, hogy mikor” – utalt Lukács Csaba az észak-koreai fotózásokra.
„Háromszor voltam Észak-Koreában, egyszer sem újságíróként, mert azokat nem nagyon szeretik. Viszont segélyre szükségük van, mert a nemzetközi helyzet fokozódása, az imperialisták ármánykodásai és a természeti csapások következtében vannak még problémák, és így segélyszervezeteket beengednek, de nagyon szigorú feltételei vannak annak, hogy miként. Azok a segélyszervezetek juthatnak be, amelyek három feltételnek tesznek eleget, az egyik az, hogy évente legalább ötmillió dollár értékben kell vinni segélyt, a második: nem szólnak bele, hogy ez a segély kihez jut, a harmadik, nem lehet a segélyszervezetek tagjai között amerikai, dél-koreai és japán állampolgár. Nekünk engedték a munkát, és azt gondolják rólunk, magyarokról, hogy ugyan letértünk az egyedüli üdvözítő útról és eldobtuk a zászlót, amivel közösen meneteltünk a kommunizmus felé, de tékozló fiúként lehet, hogy még visszakerülünk… A magyarokat ezért egy kicsit lazábban kezelik.”
Lukács elmondta, hogy bizonyára nagy hasznát veszi az ottani mozgássérültekért segélyszervezet – amely nemrégiben alakult, mert a hivatalos álláspont szerint eddig nem volt sérült gyermek Észak-Koreában – a magyaroktól kapott 50 pár márkás kosarascipőnek, melyet élelem helyett kértek. Kitért a déliek és északiak viszonyára is, és a jelenlevők megtudhatták, hogyan emlékeznek hallottaikra az ottaniak.
Lukács Csaba reméli, hogy még idén vissza tud térni Észak-Koreába, addig is az ottani kórházban várják a Magyar Optikai Művek által az ötvenes években gyártott, a csöves röntgenbe való lámpát, ők meg arra kíváncsiak, hogy a Phenjanban ötven napja feltett üdvözlő lapok mikor érkeznek meg Parajdra Lukács Csaba édesapjához és Székelyudvarhelyre Marossy Géza operatőr édesanyjához, amelyre még az őket folyton kísérő idegenvezető elvtárs üdvözletét is oda kellett biggyeszteni.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
szóljon hozzá!