Szent György havának népi hiedelmei

Április 5-e húsvétvasárnap, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ezen a napon tartják – még ma is – a húsvéti határjárást, amely során a falubeliek körbejárják a földjeiket, hogy imáikkal a viharoktól és jégesőtől oltalmat, valamint bő termést kérjenek.

Április 6-án Vilmos napja van, a gazdálkodók – habár az áprilisi esőt pozitívnak értékelték, mivel „elkergeti a fagyot” – az ekkor hullott esőből szűk esztendőt jósoltak. A néphagyomány Gyula (április 12.) és Tibor (április 14.) napjára is termés- és időjósló napként tekint. A népi regula szerint a 12-én megfigyeltekből az elkövetkező negyven nap ellentétes időjárására lehet következtetni. Tibor napján ha szép zöldek a vetések, akkor jó szénatermésre lehet számítani, ha kizöldül a nyírfa, nem kell további fagyoktól tartani – mondja a néphagyomány.

Szent György napja Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok legelőre való kihajtásának első napja, emellett van, ahol 24-ét tekintik az igazi tavasz kezdetének. Mivel ezt a napot gonoszjáró napnak hitték, ezért a boszorkányok távol tartásáért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tűztek. Az állatokat a rontás, az ártó szellemek elkerülése végett Szent György-napi tűzön hajtották át, hogy a füsttől megtisztuljanak. Márk névünnepe, 25-e a búzaszentelés és kukoricavetés napja – ilyenkor a papok lobogókkal és keresztekkel vonulnak ki a mezőre megszentelni a vetést. A megszentelt búzakalászokat gonosz-űzésre használták. Ha ezen a napon pacsirta, fürj vagy béka szólt a búzából, az jó termést ígért.