Szebbé teszik az ünneplést

– Mikor és milyen körülmények között alakult a szépvízi egyházi kórus?

– A magyar világban, 1940-44-között már létezett kórus. Az akkori kántor-tanító, Sándor Zsigmond alapította a Kalot mozgalom keretében, a kommunista rendszer szüntette meg. A rendszerváltás után 1995-ben alakult újra.

– Mi az elsődleges feladata egy egyházi kórusnak?

– Elsődlegesen az, hogy éneklésük által széppé tegyék a szent liturgiát. Isten dicsőítése nemcsak rózsafüzérmondással, hanem szép énekléssel is kifejezhető. Nem hiába mondta egyházunk egyik legbefolyásosabb filozófusa, Szent Ágoston: „aki énekel kétszeresen imádkozik”.

– Rendkívüli megtiszteltetés egy község egyházi kórusának, hogy a székesegyházban megtartott papszentelésen énekelhet. Hogyan fogadták a felkérést, mit jelentett ez önök számára?

– A kórustagokkal egyetemben úgy vélem, valóban megtiszteltetés a papszentelési szentmisén énekelni. Már a felkérés is nagy megtiszteltetés volt számunkra, ugyanakkor nagy kihívás is egyben. Tapasztaltuk két évvel ezelőtt, a székesegyház búcsújára való felkészüléskor, nem könnyű feladat megfelelni a felkérésnek. Azt nyilvánvalóan tudtuk, hogy rengeteg munkával fog járni.

– Hogyan zajlott ez a felkészülés?

– Úgy készültünk, mint saját itthoni ünnepeinkre. Több új éneket kellett megtanulnunk pár hónap alatt. A legkülönlegesebbek számunkra a vonós négyessel való próbák voltak, mert előzőleg nem történt ilyen. De itt megjegyezném, hogy több szakmai véleményt is meghallgatva, mindez a kórus javát is szolgálta.

– Milyen érzés volt a székesegyházban fellépni?

– A székesegyház látványa, az ezeréves kőfalak, a hívek szépszámú közössége, a főpásztorok, a papság, a kispapok látványa az embert a hétköznapok világából magasabb, megtisztult lelki-erkölcsi világba emeli. Ennek kórustagként a részese lenni és a híveknek is segíteni ezt az érzést elérni, boldogsággal töltött el és megelégedettséggel.

– Hitélet szempontjából mit jelent kórustagnak lenni?

– Véleményem szerint ez egyfajta tanúságtétel, de persze mindenkinél változó. Van, aki így ad hálát Istennek a tőle kapott kegyelmekért, javakért. Van, aki a közösség erejéből merítve lelkileg feltöltődik. Vannak olyanok is, akik így közvetlenebb kapcsolatba kerülnek Istennel, mert a liturgia részesei lehetnek. Nem szeretnék megfeledkezni azokról, akik segítik mindennapi munkánkat, illetve támogattak a papszentelésre való felkészülésünket. Gondolok itt többek között Gábor Zoltán szépvízi plébánosra, Bíró Zsolt csíkszentmiklósi, illetve Bíró János csíksomlyói kegytemplomi kántorra. Ezúton, hálát adva a jó Istennek, megköszönném a kórustagoknak is áldozatos munkájukat. A jó Isten áldja meg őket és halmozza el bőséges áldásával. Köszönet ugyanakkor mindenkinek, aki hozzájárult a kórus fellépéséhez, énekléséhez.