Plazma 2, avagy az Ovibrader

„Azt mondják, mielőtt meghal az ember, lepereg előtte az egész élete. »Élj úgy, hogy érdemes legyen végignézned.« De milyen értelmet nyer ez az elcsépelt mondat akkor, ha még gyerekként, előre látod életed filmjét, és ezzel a tudattal kell élned? Érdemes-e így végignézni, vagy érdemes-e utána élni egyáltalán? Garaczi nem a múltat idézi fel, hanem egy gyerek jövőjét vetíti előre. Egy gyerekét, aki már 6 évesen képtelen kimondani, hogy »szeretlek«. Petya anyja – tipikus aggódó szülő, aki épphogy meg nem fojtja szeretetével fiát – terapeutához cipeli a gyereket, aki hipnózis segítségével kicibálja a Problémás Gyerekből az emlékeit, hogy megtalálják az okokat. A felszínre törő problémák elburjánzanak, és szép lassan a múlt képkockái után a gyerek jövője elevenedik meg. Csupán pár snittben. Honnan indulnak a problémák, és milyen életfázisokban jelentkeznek? Hogyan lesz a Problémás Gyerekből Problémás Felnőtt? Hogyan határozza meg anyaképünk a mindenkori Nőhöz való viszonyunkat? Hogyan determinálja személyiségünket gyerekkorunk? Milyen helyzetekkel találják szembe magukat a mai rohanó világ elkényeztetett és mégis elhanyagolt gyerekei? Hogyan »zárja be« őket a nagy szabadság?” – vezeti fel a darab által feszegetett kérdéseket Demeter Kata, az udvarhelyi társulat irodalmi titkára és dramaturgja.

A felvillanó élethelyzetek egy egész élettörténetet vázolnak fel a nézőnek. „Egy történetet korunk degenerálttá nevelt fiatalságának kilátástalannak tűnő jövőképéről. Mindez egy kisfiú sorsán keresztül” – ezt már Tóth Árpád, az előadás rendezője mondja. Teszi mindezt persze, jó adag humorral, iróniával és öniróniával tálalva – véli a rendező.

A kocsmaszínházi előadást Barabás Árpád, Bekő Fóri Zenkő, Dunkler Róbert, valamint Fincziski Andrea játssza. A helyek száma korlátozott, a helyfoglalás a helyszínen történik.