Őszi tábor a múzeumban

Kellemes illatú testápolót próbálhattam ki rögtön, ahogy betértem a Csíki Székely Múzeum kis toronyszobájába, amit tréfásan boszorkánykonyhának is nevezhetnénk, de tulajdonképpen ötletek tárháza. Itt „főzik ki” a múzeumpedagógusok szórakoztató feladataikat, amelyek által minőségi szórakozást biztosítanak az őszi vakációban zajló tábor résztvevőinek. Harminc előkészítős, illetve 1-4. osztályos gyerek számára készültek számos meglepetéssel a vakációs hétre.

Népi gyógyászat volt a témája a Demény Enikő és Kádár Kincső múzeumpedagógusok szervezte tábor első napjának, mely egyik állandó tárlatuk, a Csíki idők járása – Népi életképek a mindennapokból című néprajzi kiállítás köré épült. Ezen a napon készült a már említett testápoló is méhviasz felhasználásával. Minden évben igyekeznek más-más szemszögből megközelíteni az állandó tárlatokat, és mivel az ősz együtt jár a meghűléssel, ennek kapcsán idéztek fel nagyanyáink által is gyakorolt kezelési praktikákat. Mint kiderült, régen a legegyszerűbb tárgyakat ruházták fel mágikus erővel, körülnézve az említett tárlatnak helyet adó termekben, számos olyan eszközre bukkantak, melyek eredeti rendeltetésük mellett gyógyászati célt is szolgáltak. Mindjárt az első teremben, az esztenaházban ott a vajköpülő, melyet derékfájás esetén használtak egyfajta masszírozóként. Aztán előkerültek a sótartók, majd a só számos jótékony hatásáról beszélgettek, hiszen fülfájás esetén meleg sót teszünk az érintett területre, de a só kerülhet a mellkasra is, illetve párologtatva szintén jótékony hatást fejt ki. A vaj kapcsán megemlítették, hogy égési sebeket kezeltek vele, akárcsak a tejbe mártott ronggyal. A kocsiszínbe betérve a sarló, illetve a rosta kapcsán bizonyos ráolvasásos praktikák kerültek szóba, hiszen a javasasszonyok kezükkel sarlót formálva vagy épp a sarlót a szem előtt elsuhintva „gyógyították” az árpát. Néhány gyereken kipróbálták a köpölyözést bemutatási céllal, majd dobozva rejtett, gyógyításra alkalmas, illetve alkalmatlan tárgyakról kellett elmondják a gyerekek, hogy szerintük azt hogyan használhatták. 

A program során ötvözik az elméletet a gyakorlattal, emellett népi gyerekjátékokat is felelevenítenek, szem előtt tartva, hogy vakáció van, a kikapcsolódás ideje. Néhány éve iktattak be a programba egy korántsem idejét múlt népi gyerekjátékot, a köcsögözést. Mint Kádár Kincső elmondta, mindegyik táborban nagy népszerűségnek örvendett ez a játék, melyben egy kiemelt személy is van, a király, és egyfajta egészséges „harc” is kialakul a gyerekek körében.

A vártörténeti kiállítást ismertető múzeumpedagógia foglalkozás után a második napon drámapedagógiai módszerekkel eljátszották a Mikó-vár különböző korszakait, kezdve az építéstől a török-tatár dúlásig, majd az újjáépítésig, laktanyává alakításig. A felújítást is megindokolták, hogy miért történt épp az alkalmazott technikákkal, megnézték a kutatószelvényeket. Talán a nap legérdekesebb mozzanatát jelentette a vár körüli séta, amikor is korabeli ruhákba beöltözve járhatták be a gyerekek, már-már katonásan vonulva a várat és a hozzá tartozó területet. Árnyjáték is kapcsolódik ehhez a programhoz: cipős dobozokból készültek az ehhez szükséges eszközök. Néhány nagy lépéssel így sikerült a vár történetét megismertetni.

Akár a felnőttek számára is hasznos programként a tábor keretében ahhoz is támpontot kaphatnak a gyerekek, miként kell értelmezni egy festményt, hogyan keressék meg a főbb motívumokat. Mindehhez a Márton Árpád időszakos kiállítás adja a hátteret, és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy elméleti ismeretekkel halmozzák el a résztvevőket a múzeumpedagógusok a festő életművéről és bizonyos korszakairól, hanem a gyermekekkel közösen fedezik fel például a visszatérő motívumokat a festményeken. Itt lehetőség nyílik eljátszani, hogy valaki egy általa kiválasztott festmény része, elképzelheti, milyen illatokat érez, milyen színeket lát, kikkel találkozik. Tulajdonképpen a műértelmezés első lépéseit sajátítják el észrevétlenül, és ez a későbbiekben is hasznukra válik – jegyezte meg Demény Enikő ennek kapcsán.

Kevés lehet azok száma, akik csirizes technikával készítettek már könyvborítót. Márpedig a nyomdatörténeti kiállítást körüljáró napon erre vállalkoznak a tábor résztvevői, betekintést nyerhetnek a papírrestaurálás módszereibe, kipróbálják a nyomdázást egy, a várat ábrázoló linómetszet felhasználásával.

Egyfajta kifelé mutatásként a táborból, a várostörténeti kiállításra készülve az egyik napon a régi városközpontot építik vissza egy terepasztalon, megelevenítve a régi Petőfi, Virág utcát. Mint megtudtuk, hetek óta gyűjtik ehhez a múzeumpedagógusok az üres gyógyszeres dobozokat, és ezeket megfestve készülnek el az egykori épületek makettjei. A gyerekektől azt várják, hogy miután a múzeumpedagógusok szemléltetik a város régi arculatát, ők a központi városrészen kívül jelöljék be saját fantáziájuk alapján, hogy például hova kerüljön játszótér, milyen tereket képzelnek el.