Nyolcvan esztendő emlékezete

Munkásságáról nyolcvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk Antal Vidorral – akit a napokban egy sajnálatos baleset ért. A zebrán ütötte el egy autó, de szerencsésen megúszta a találkozást, így orvosi ellátást követően hazaengedték a sürgősségiről.

Antal Vidor 1932. március 3-án született. A családi gyökerek Szépvízhez kötik. Felmenői gazdálkodással foglalkoztak. Édesapja, Antal Árpád és édesanyja, leánykori nevén Szatmári Teréz, a 19. és 20. század fordulójának környékén született. Édesapjának még két testvére volt, egyiküket Vidornak hívták, őróla kapta a nevét – magyarázta az ünnepelt. Szülei 1919-ben fogadtak örök hűséget egymásnak. Házasságukból három gyermek született: Antal Géza, Anna és Vidor, aki a legfiatalabb hármójuk közül. Nővére még él, viszont bátyja tavalyelőtt elköltözött az élők sorából.

Antal Vidor iskoláit Szépvízen kezdte 1939-ben, román iskolában, mert más nem volt, viszont 1940-ben, a fordulat után már magyarul folytatta. 1945-ben került a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumba (ma Márton Áron Gimnázium), ahol egészen 1948-ig vallásos nevelésben részesültek, majd elkezdődött a vallásos nevelés kilúgosítása, a kommunista ifjúság kinevelése – magyarázta Antal Vidor. „A háború után a szülők nagyon nehéz anyagi körülmények közé kerültek, bátyja fogságban volt Nyugaton, így a gimnazista évek alatt volt időszak, amikor télvíz idején közel fél évet is gyalog jártam Szépvízről a gimnáziumba. Reggel bejöttem, délután hazamentem. Télen a fát is mi hordtuk az iskolába. Sokat fagyoskodtunk, de tanulni akartunk” – mesélte. 1948-ban vegyes líceummá alakították az iskolát. Nagy volt a vallásellenesség, és importdiákokból besúgói hálózatot építettek. „1950-ben hét osztálytársamat koholt vádakkal bezárták, így harmincketten maradtunk az osztályban, és ennyien is érettségiztünk 1951-ben” – idézte fel Antal a szomorú időket. Ugyanakkor az érettségin első helyen végzett és éltanulói helyet kapott az elért 9,90-es osztályzattal. Megjegyezte, „a nehézségek ellenére kiváló tanári gárdánk volt, akik nemcsak a szakmát tanították meg, hanem emberségre, a szülőföld és a fajtánk szeretetére is neveltek”. Kiemelte az osztályfőnök Berecz Lajos és Somai János tanárok nevét.

Főiskolára a kolozsvári Bolyai Egyetem kémia szakára jelentkezett. „Másodéves koromban egy gyógyszerkutatási programba is bekapcsolódtam dr. Balogh Antal – aki fitódi származású – gyógyszerkutató és egyetemi tanár mellett. A gyógyszerkémiáról írt diplomadolgozatomat több külföldi szaklapban is megjelentették, 56-ban pedig az egyetem kiadványában.”

1955-ben, az egyetem elvégzése után nem adódott sok lehetőség, ezért Csíkszentsimonba került a keményítő- és glükózgyárhoz, ahol termelési osztályvezető, majd főmérnök lett. Eközben alkalma adódott jelentkezni a Bolyai Egyetemre tanársegédi állásra, amit 1957-ben meg is tett, és tizenhárom jelentkező közül őt vették fel, viszont egyre nyugtalanítóbbak voltak a hírek „a románosítás szele fújt” az egyetemről, így visszamondta a kinevezést – mesélte Antal. Hozzáfűzte, a Bolyai Egyetem megszüntetésével 600 magyar családnak került veszélybe az egzisztenciája, egyik napról a másikra. Egy kolozsvári gyűlésen Iliescu és Ceaușescu jelenlétében szüntették meg a Bolyai Egyetemet, melynek több tanár is áldozata lett.

Antal Vidor Szentsimonban maradt. Azokról az évekről elmesélte, hogy sikerült létrehozni a glükózrészleget, és saját elképzelései alapján a vállalat megnyerte egy szeszrészleg építését is. „A technikai előtanulmányt én állítottam össze” – említette meg Antal. Megjegyezte, hogy kutatómunkát is folytattak, és több új terméket piacra dobtak (zeamil a fagylaltgyártáshoz, oxidált keményítő a textilipar részére). A szeszrészleg 1968-ban kezdett üzemelni, és naponta 15 ezer liter szeszt gyártottak. Abban az évben történt a megyésítés, és a megyei szervek kiemelték a gyártól. A megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjává választották, és kinevezték a megyei helyi ipari vállalatok vezérigazgatójának, ahol két évig tevékenykedett.

Aztán Bukarestből hoztak egy importkádert, így őt leminősítették főmérnökké – tudtuk meg. Mindez a románosítási folyamat része volt, magyar nem tölthetett be vezető pozíciót. 1970-ben áthelyezték a megyei élelmiszeripari kombináthoz vezérigazgatónak. A kombinát megszűntével a tejipari vállalat igazgatója lett. Elmondása szerint ezt a pozíciót kényszerből fogadta el, mert Fazekas Lajos, az akkori első titkár azt mondta neki, hogy költözzön ki a megyéből, ha nem vállalja. Hargita megyében akkoriban hat tejgyár tartozott hozzájuk, ezek közül egyedül a csíkszeredai működik jelenleg. A beszélgetés során felelevenítette, hogy a 80-as években a securitate megfigyelte. A keresztlánya apját építették be ellene. A jelentésekből kiderült, hogy „ismerték Antal Vidor magyarkodását”. A székely himnusz miatt is volt hivatva, amit egy szilveszterkor énekelt el.

1989-ben igazgatói pozíciójából eltávolították – mivel a lánya Svédországba távozott –, és Balánbányára helyezték, ahol a 2-es feldolgozóegységhez került. A forradalom után a megyei Nemzeti Megmentési Frontnál dolgozott közel egy esztendőt. 1990. augusztus 1-jén nyugdíjba vonult. Tizenhat éve a Büdös Alapítvány elnöke és alapító tagja. Egész életében a jégkorong szerelmese volt, ugyanakkor hobbija az utazás. Összesen huszonkét országban járt.

A beszélgetés végén Antal Vidor azon véleményének adott hangot, hogy a megyében nagy kárt okozott a kollektivizálás, ugyanakkor a privatizációkat felül kellene vizsgálni, mert az összes itteni vállalat más megyeiek kezébe került, az egykori szeszgyárat pedig újra kellene indítani, a burgonyaágazat fellendítése érdekében.