Nem a témák, az érzelmek irányítják zenéjét

– Milyen témát dolgozott fel ebben a művében?

– A darabjaim sosem szólnak valamiféle előre meghatározott témáról, hacsak valaki nem határoz meg számomra egy adott témát és ahhoz igazodva kell zenét írnom. Ilyen legutóbb akkor történt, amikor egy Kassán bemutatott fényfestészeti produkcióhoz írtam zenét Deák Ambrus producerrel együttműködve. Ott adva volt a téma: szerzetesek, törökdúlás és egyebek. Máskor egyszerűen csak írom, ami jön, vagy ami éppen a megkezdett motívumokból következik. A zene ugyanis adott pontokon írja saját magát, csak érezni kell, hogy merre akar továbbhaladni.

– Mi inspirálta a Prelude megírásakor?

– Nem emlékszem. Az embert el-elkapják érzések komponálás közben, ez rajtahagyja a lenyomatát a zenén, de így igazából semmi konkrét. Ennek a darabnak volt egy korábbi rövidebb verziója, amit 3-4 évvel ezelőtt írtam. Azt próbáltam most egy kicsit felturbózni.

– Hogyan indult az együttműködése Werner Gábor karmesterrel?

– Körülbelül egy éve egy brácsás ismerősöm, Orbán László, aki a Csíki Kamarazenekarban játszik, beajánlott engem Werner Gábornak, hogy van egy barátja, muzsikus kollégája, aki zenét is komponál, de ezek a szerzemények sajnos nem sűrűn jutnak el a közönséghez, és hogy ebben nem tudna-e segíteni. Azóta küldtem néhány kompozíciót Werner Gábornak és végül ez lett az a darab, aminek most az ősbemutatója megvalósulhatott. Írtam egy másik zeneművet is, pont a mai alkalomra, de az nagyobb apparátust igényelt volna, mint ami a rendelkezésünkre állt. Az előző vonószenekari darabom, a Chanson pedig Kaposi Gergely vezényletével került a közönség elé a csíkszeredai városnapokon.

– Ez a második mű, amelynek ősbemutatóját a Csíki Kamarazenekar vállalta. Hogyan értékelné az együttműködést a zenekarral?

– Szerintem abszolút jól működik. Nagyon sokat jelent nekem szakmailag és érzelmileg is, hogy a csíkszeredai közönség – és immár a sepsiszentgyörgyi is – ismerni kezd. A Csíki Kamarazenekar egy kiváló együttes. Sokszor megmentenek a saját hibáimtól is. Amikor le is kell játszani a műveimet , megtörténik, hogy a kottát imitt-amott korrigálni kell, mert gyakorlatban bizonyos dolgok másképp működnek, mint elméletben. Ebben a tekintetben sokat segítenek, továbbá olyan hangzásokat, színeket hoznak ki a zenémből, amit sokszor én magam sem feltételezek, hogy benne van, és ettől lényegesen jobb lesz a produkció.

– Jelenleg milyen műveket komponál?

– Ahogy már említettem, januárban készítettem el egy Kassán bemutatott fényfestészeti produkciónak a zenéjét Deák Ambrussal közösen. Ez a történet elméletileg folytatódik. Az idén Kassa európai kulturális főváros, és a rendezvények keretében lesznek további úgynevezett „videomapping” bemutatók is. Még öt produkcióról van szó, amihez meg kellene írni a zenét. Élő zene terén pedig szeretnék elkészíteni egy vokálszimfonikus darabot, amelyet a Csíki Kamarazenekar és a Nagy István Művészeti Iskola kórusa közösen adna elő.

– Zeneszerzői tevékenységére kik voltak leginkább hatással?

– Igyekszem minél több forrásból meríteni: filmzene, népzene a világ legkülönbözőbb tájairól, klasszikus zene 1100-tól napjainkig. Az elektronikus zenével is kísérletezgetek, és úgy általában bármivel, amiből úgy érzem, hogy tanulhatok, és ami megérint.

Borbély Loránd

Csíkszeredában született, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola zongora szakán végzett. Zeneszerzést a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián Hans Peter Türktől tanult. A 26 éves zeneszerző jelenleg Budapesten él, nem kedveli a 20. század második felének komolyzenéjére jellemző, erősen disszonáns zenei nyelvezetet, inkább a késő romantika hagyományait ápolja.