Mostoha helyzetben a műemlékvédelem

– Milyen tervekkel vizsgázott az intézmény élére, és mit sikerült ezekből megvalósítani?

– Nem nagyon voltak terveim, mikor összeállítottam a dossziémat, és jelentkeztem erre a funkcióra. Számítottam arra, hogy sikerül a vizsgám, de amíg teljesen nem ismertem az intézményt és feladatköreit, nem tudhattam, pontosan mi a tennivalóm. Előzőleg ugyanis földrajz és történelem szakos tanár voltam, szóval a tanügyi pályáról kerültem ide.

Három hónap után észleltem, hogy nem könnyű a vezetés, sok a probléma. Nemrégiben átszervezésen estünk át, a Román Művelődési és Egyházi Minisztérium Hargita Megyei Kulturális Igazgatósága nevet kaptuk, holott a régi intézménynév jobban állta a helyét, mivel nem nagy általánosságokban a kultúrával, hanem kizárólag örökségvédelemmel foglalkozunk.

Feladatunk a tárgyi kulturális örökség ellenőrzése és számontartása, amely néha nagy terhet jelent, mivel egyes polgármesterekkel, illetve az illető településen dolgozó, urbanisztikával foglalkozó szakemberekkel nagyon nehéz a műemlékvédelmi jogszabályokat betartatni, és bizony olykor büntetnünk kell.

– Mondjon példát ebben a vonatkozásban...

– Nem szeretünk élni a büntetés jogával, először mindig figyelmeztetésekkel próbáljuk a problémákat megoldani. Általában azokban az esetekben büntetünk, ha úgy eszközöltetnek változtatásokat a műemlékeken, hogy a beavatkozásokra nincs meg a műemlékvédelmi jóváhagyás, vagyis az ilyen irányú szakmai véleményt mellőzik. Egy száz-, kétszáz éves épületen, ha valamit elrontanak, rendkívül nehéz megfelelően helyreállítani. Például nem olyan régen a csíkszentmártoni templom cintermét bontották szét, mivel új bejáratot építettek, hogy a halottasházból könnyebben lehessen megközelíteni. Én senkit sem vádolnék, de meg kell jegyeznem, hogy minden fontos átalakításnál meg kell kérdezni a szakhatóságunkat, és közösen kell megoldásokat keresnünk.

– Általában azt tudjuk erről az intézményről, hogy a műemlékek felújítása esetén megszabja az irányt, de anyagi támogatást nem tudnak nyújtani.

– A gazdasági válság miatt a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium nem rendelkezik megfelelő alapokkal. Az előző években voltak fontos támogatások, említeném a karcfalvi vártemplom restaurálását vagy a Mikó-vár felújítását, mondjuk, ezek közvetlenül minisztériumi forrásokból valósultak meg, és nem az intézményünkön keresztül. Van azonban egy restaurációs programunk, amellyel részben hozzá tudunk járulni a műemlékek védelméhez, főleg a középületekéhez, a gond akkor adódik, amikor egyszerű állampolgároknak kellene segítséget nyújtani. Ha például valaki egy műemlékházban lakik, és fel akarja újítani, akkor meg kell szabjuk, hogy a tetőt mivel fedje, vagy az eredeti ablakokat ne cserélje le műanyag keretes hőszigetelt nyílászárokra. Legalább az ablakkeret fából kellene készüljön. Ha ki tudnánk a műanyag és fakeretes ablakok közti árkülönbséget fizetni, hatékonyabb lenne a programunk, de ez nem lehetséges. A költségvetésünk a fizetésekre is csak júniusig elég, valószínű, hogy a továbbiakban a költségvetés-kiegészítésből biztosíthatjuk a béreinket.

– Hány felügyelő dolgozik jelenleg az intézménynél, és milyen területeket fednek le?

– Nyolcan kellene legyünk, de hatan vagyunk. Három felügyelőnk van, a műemlékvédelemmel Mihály Zita szaktanácsos foglalkozik, a régészeti lelőhelyek felügyeletét Kósza Antal régész látja el, a műkincsek szakfelügyelője pedig Szabó Árpád képzőművész. Négyünkön kívül még egy sofőr és egy könyvelő dolgozik itt. Mégis azt mondhatom, hogy nem panaszkodhatunk, mert Neamţ megyében például ketten dolgoznak a hasonló intézménynél, egy igazgató és egy titkár.