Közegészségügyi jelentés készült a tanintézetek állapotáról

Jelentés készült a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóságnál arról, hogy mennyire felelnek meg a közegészségügyi előírásoknak a megyében működő tanintézetek. Az eredmények szerint az iskolák és napközik hatoda – az 529-ből 88 – nem rendelkezik közegészségügyi működési engedéllyel. E tekintetben főként a napközikben vannak gondok, a 264 tanegység közül 50 nem rendelkezik engedéllyel, ezek közül 44 vidéken működik.

Az általános iskolák esetében valamivel jobb az arány, a 227-ből 38 nem rendelkezik közegészségügyi jóváhagyással, ezek egy kivétellel mind vidéki tanegységek. A középiskolákban és iskolaközpontokban a közegészségügyi feltételek hiánytalanok, ezek mind rendelkeznek engedéllyel.

A statisztikai adatok szerint a közegészségügyi engedéllyel rendelkező tanintézetek aránya a városok esetében jobb a tavalyinál, ám rosszabb a 2013-as felmérés eredményénél, vidéken pedig éppen a 2013-as arány a rosszabb, ám a száraz adatok megtévesztők. Ezzel kapcsolatban a jelentés meg is jegyzi, hogy a 2013–2014-es, valamint a 2014–2015-ös tanévekben megszűntek, illetve összevonásra kerültek olyan tanegységek, amelyek rendelkeztek működési engedéllyel, miközben az engedéllyel nem rendelkező oktatási egységek száma alig változott.

A jelentés szerint a tanintézetek többségében voltak fejlesztések és befektetések az elmúlt években, és noha több iskolában is kiépítették a mellékhelyiségeket egy kalákaprogram keretében, a munkálatok előtt nem egyeztettek a közegészségügyi igazgatóság szakembereivel, így a vécék száma nem felel meg a vonatkozó előírásoknak. A jelentés ugyanakkor arra is kitér, hogy az engedéllyel nem rendelkező tanintézetek 15 százalékában megfelelők a körülmények a jóváhagyás megszerzéséhez, ám azt még nem kérelmezte a tanegységek vezetősége.

Hargita megyében még mindig vannak olyan iskolák és napközik, amelyekben nincs angolvécé, emiatt tizenhárom vidéki tanintézet – köztük három udvarhelyszéki – nem kapta meg a működési engedélyt. Vannak olyan tanegységek is, amelyekben ugyan van vezetékes víz, ám az nem iható, így ezek sem kaphatták meg az engedélyt, akárcsak azok, amelyekben védőrács nélküli fémkályhákkal fűtenek.

A megyében 14 iskolaorvosi kabinet működik, ám ezeknek csak fele rendelkezik közegészségügyi működési engedéllyel, mutat rá a hónap közepén befejeződött közegészségügyi ellenőrzés eredménye, de az igazgatóság azt is megjegyzi, hogy öt rendelő esetében már kérelmezték a működési engedélyt. Ugyanebben az időszakban a tanintézetekben is végzett egy ellenőrzést az igazgatóság, különös tekintettel azokra, amelyek nem rendelkeztek közegészségügyi engedéllyel. A tapasztalt hiányosságok között a jelentés megemlíti azt, hogy a meglátogatott tanintézetek többségének nincs szerződése rovarirtásra, fertőtlenítésre és rágcsálóirtásra, a pénzhiány miatt ezt a munkát sok esetben a személyzet végzi.

A kinti favécék esetében gyakori gond az is, hogy ezek elhanyagoltak, nincsenek rendben tartva és fertőtlenítve. A tanintézetekben a takarítószemélyzet is hiányos, ők sok esetben távolról ingáznak. A megfelelő vízellátás biztosítása érdekében a megyei közegészségügyi igazgatóság határidőt adott a tanintézetek vezetékes vizének bevizsgáltatására ott, ahol ez még nem történt meg, a vezetékes vízzel nem rendelkező tanegységek pedig a kézmosáshoz szükséges víztartályok felszerelésére kaptak határidőt. Az igazgatóság arra is kitér, hogy a tej-kifli program lebonyolítása is akadályokba ütközik egyes oktatási egységekben, azokban ugyanis nem tudnak megfelelő helyiséget biztosítani az élelmiszerek tárolására.

Statisztika az egészségügyi problémákról
A jelentés második fele a diákok egészségügyi állapotával kapcsolatos statisztikai adatokat részletezi. Az előző tanév összesítéséből kiderül például az, hogy a megyei oktatási rendszerben a látászavarok számítanak az egyik leggyakoribb egészségügyi problémának, de a hibás testtartás, a krónikus mandulaproblémák, az asztma és az elhízás is a lista élén szerepel, kisgyerekek esetében pedig a beszédzavarok. A városi és vidéki adatok között nincs lényeges különbség, ám a statisztika szerint a vidéki oktatási intézményekbe járók körében gyakoribb a krónikus vérszegénység, de kisebb a súlyproblémás gyerekek aránya.