Katonák emlékművének története

Csíkszeredában május 15-én visszakerült másfél órára a vörös csillag a szovjet hősök emlékművére. A kommunista jelképet a 61-es számú hegyivadász-alakulat vezetőjének parancsára helyezték ki, majd Csíkszereda polgármesterének kérésére távolították el a tűzoltók. Cikkünkben az emlékműállítás előzményeiről, illetve körülményeiről kérdeztünk meg néhány csíkszeredait.

Egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek a második világháború utáni csíkszeredai hétköznapok egyik – mára fontossá váló – eseményére. Arra a napra, amikor az akkori városháza előtti téren (a mostani „tapstéren”) kiásták a háborúban meghalt katonák tömegsírját, és a holttesteket a szovjet hősök emlékművének helyére szállították, ahol újratemették. Ezeknek a katonáknak állít emléket az 1948-ban épült szovjet hősök emlékműveként ismert obeliszk.

A kiásás

„1946 májusának vége lehetett. Emlékszem, még iskolába jártunk, de már közel volt a vakáció. Egy nap a 17–18 éves gimnazistákat kirendelték a mostani tapstér közepére, az akkori városháza elé, hogy az addigra gépekkel felásott tömegsírból piszkáljuk ki a katonák hulláit. Borzalmas volt a látvány és a szag. Képzelheti, hogyan nézhettek ki azok az emberi maradványok, amelyek két éve voltak eltemetve” – emlékszik vissza az 1929-ben született Bara Béla. A körülbelül „tíz-húsz holttestet” a diákok felrakták egy teherautóra, és a mostani emlékmű helyén lévő pityókaföldre szállították. „Úgy tudom, hogy a Kászonokból, az Úz-völgyéből és Alcsíkról, talán Csíkszentmártonból is hoztak szekereken holttesteket, amelyeket ugyancsak abba a közös sírba temettek. Egyetlen nap alatt lezajlott az egész újratemetés” – meséli Bara Béla bácsi.

Magyarok, oroszok, németek

A most nyolcvankét esztendős Takács István a kiásáson nem, az újratemetésen viszont jelen volt.   
„A háború végén, valamikor negyvenöt nyarán összeszedték az elesett orosz, magyar és német katonák holttesteit, és a régi városháza előtti térre temették. Pár évre rá ásatták ki és temettették újra azokat. Az esemény az én szempontomból a halottak meggyalázása volt, mivel ugyanúgy temettették vissza velünk, mint ahogyan pár évvel azelőtt eltemették: koporsó nélkül. Nem tudom, kinek az agyából pattanhatott ki az újratemetés ötlete. Elkocsonyásodott testrészekre is emlékszem” – adja vissza az ott látottakat Pista bácsi, majd hozzáteszi, még most sem érti, miért pont a gimnázium diákjait választották ki erre a szörnyű feladatra.

Ide kapcsolódó, érdekes adalék Nagy Mózes olvasónk visszaemlékezése. Nagy emlékei szerint Csíkban nem csak oroszokat, hanem német katonákat és magyar honvédeket is temettek a szovjet hősök emlékművéhez. „Jól emlékszem, mindenki meg volt botránkozva, hogy miért nevezik Szovjet hősök temetőjének” – fogalmazott olvasónk.

Egy másik történet

Az 1921-ben született Erőss István a szovjet emlékmű építésekor Csíkszereda városházi mérnöke volt. Az ő története azért is érdekes, mert másként emlékszik vissza az akkori eseményekre. „A Maniu-gárda kegyetlenkedései alatt (a Wikipédia szerint a gárda tagjai 1944. október 8-án Csíkszentdomokoson 11 embert végeztek ki, Csíkszeredában is összegyűjtöttek 150 magyart, akiknek a kivégzését a helyi szovjet városparancsnok akadályozta meg – szerk. megj.). Csíkszeredában egy bizonyos Szubotin nevű szovjet tiszt volt a város parancsnoka, aki egy alkalommal Felcsíkon vadászott, ahonnan soha nem tért vissza, a holttestét sem találták meg. Mivel őt szerették a helybéliek, ezért a megyevezetés elhatározta, hogy egy emlékművet állít neki. A létesítményt névrokonom, Erőss István tervezte” – meséli Pista bácsi.

Egy másik, már-már anekdotaszerű történetet is kapcsolt az előbbihez. „A szovjet csapatok csíkszeredai bejövetelekor mindenki menekült, amerre csak tudott. A hadsereg mindent felkutatott, hat katona a mostani Márton Áron Gimnázium szertárában járt, szeszt és formalint ivott, majd szörnyet halt. Azon az éjszakán valakik a diákokkal gödröt ásattak a gimnázium udvarára, és ideiglenesen eltemettették a katonákat. Évek múlva ezen katonák maradványait kiásták, és a majdani szovjet hősök emlékművének helyére szállították, ahol újratemették” – eddig Pista bácsi története.

Kozma Csaba, a Márton Áron Gimnázium jelenlegi gondnoka is hallott a hat katonáról, ám tudomása szerint azok nem oroszok, hanem németek voltak, valóban a gimnázium udvarán temették el őket, de csak valamikor 1949 után, tehát a szovjet hősök emlékművének elkészítése után ásták ki tetemeiket.
„Karácsony Zakariás akkori iskolaigazgató 1949. április 30-án egy vázlatrajzot készített hat német katona sírjáról, amelyek a gimnáziumi pumpaház közelében voltak. Ez a dokumentum most is megvan. Annyit tudok a történetről, hogy 1949 után ezeket a sírokat felnyitották és a holttesteket elszállították, azt viszont homály fedi, hogy hová is kerülhettek a német katonák csontjai ” – magyarázza Kozma Csaba.

Az emlékmű és a csillag

A szovjet hősök emlékművét az 1946-os újratemetés után két évvel, egyes források szerint 1948. november 7-én avatták fel. Egyetlen átalakítás történt az obeliszk szocialista korszakában, amiről Gegő Árpád mesélt. „A régi, hajlított vinklivasból készült és belülről villanyégővel megvilágított vörös csillagot valamikor 1985-ben vagy talán \'86-ban le kellett cseréljük, mert az megkopott és megrongálódott. Úgy tudom, hogy érkezett egy magas rangú szovjet delegáció a városba, ezért kellett felfrissíteni a vörös csillagot, és mivel nekünk volt alpinista engedélyünk, ezért minket kértek fel a feladatra.”

A vörös csillagot a kilencvenes évek közepén Csedő Csaba István, Csíkszereda akkori polgármestere távolíttatta el. Megőrzésre a taplocai gazdaságba vitték, ahonnan három évvel ezelőtt egy kiállítás erejéig az érdeklődőknek bemutatták. Amolyan múltidézőként...