Interaktív, látogatóbarát a készülő állandó kiállítás

„Szerencsés adottságot tudhatunk magunkénak azáltal, hogy a Csíki Székely Múzeum a régió egyik legjelentősebb műemléképületében, a Mikó-várban kap helyet. Ezt a lehetőséget, nevezetesen az építészettörténet tudományos feldolgozását és látványcentrikus bemutatását az utóbbi évek történeti, régészeti és művészettörténeti kutatásai tették elérhetővé” – vélte Gyarmati.  

Megszokhattuk már a múzeumtól az európai szintű időszakos kiállításokat. Eddig a tárlatok anyagát máshonnan hozták, ezúttal viszont a készülő vártörténeti kiállítás saját kutatások eredményeit mutatja be, amelyet az intézmény szakemberei végeztek, és természetesen, ami a legfontosabb, hogy többnyire a helyszínen talált értékeket, műtárgyakat tárják közszemlére.

Sokat tanultak viszont a színvonalas időszakos tárlatokból, a néhány hónap múlva nyíló kiállítás hasonló interaktivitással, érdekfeszítő, múzeumlátogató-barát eszközökkel csalogatja a leendő érdeklődőket.

Bár még nincs kész teljesen a tárlat, ahogy Gyarmati Zsolt múzeumigazgató fogalmazott, a nehezén túl vannak. A termeket rendbe tették, megérkeztek a tározók, melyeket félig-meddig berendeztek, valamint üzembe helyezték a kiállításvezető számítógépes rendszert is. Annyira újszerű lesz a tárlat ugyanis, hogy nem személyek vezetik végig a látogatókat, hanem egy automata rendszer. Ez azért is fontos volt, mert a kiállítás két terme in situ, vagyis a lelőhelyükön tárja közszemlére a tárgyakat, és a hely – főleg az első teremben – eléggé szűkös.

A látvány viszont megéri – saját tapasztalatból beszélünk, hiszen csütörtökön átvezettek a szóban forgó termeken –, mert bizonyára mindenkit lenyűgözhet az, amikor egy olyan várkutat szemlélhet, amely négyszáz évvel ezelőtt is működött. Teljes mértékben kiásták az eredetit, sőt, a 12 méter mély kút alján ismét van víz is (persze, befedik biztonságos, átlátszó, műanyag üveggel). A feltárt falmaradványokat konzervált formában a padlón láthattuk, fölöttük vasrácson közlekedtünk, de a falkutatás eredményeit majd szintén in situ, a tárlatra nyíló ajtó melletti egyik falon ismerhetjük meg. Továbbá az eredeti bejáratokat, boltíveket és lépcsők nyomvonalát a falon érzékeltették, persze, a vakolat színét is az eredeti alapján rekonstruálták. Ebben a teremben az itt feltárt egykori latrinában talált műtárgyakat tárták még közszemlére.

A következő teremben egy korabeli konyhát rekonstruáltak, szintén az eredeti helyén, a megtalált eszközökkel és néhány korhű másolattal. Különben a tárlatvezető része az a két rövidfilm is (A kút és a lakoma), melyek nyáron készültek, és amelyekről már beszámoltunk. Ezekkel kapcsolatosan megjegyeznénk, hogy rendezőjük, Schlanger András főként a Csíki Játékszín színészeivel és helybéli statisztákkal dolgozott, szóval ilyen módon is sikerült belopni a helyi értékeket a vártörténeti kiállításra. Ezek az alkotások természetesen nagyrészt fikcióra épülnek, szerepük, hogy néhány, a kútból kiásott műtárgyra, illetve a korabeli konyha működésére irányítsák a figyelmet. Nem szeretnénk részletezni őket, legyen meglepetés.

A műtárgyakról a részletes tudnivalókat a harmadik teremben, egy érintőképernyős számítógépen találhatják meg az érdeklődők. Ez a bástyaterem tágasabb, főként harci eszközök, katonaruhák láthatók itt, melyeket a 15. századtól a 19. századig használtak elődeink. Itt nemcsak kizárólag a várban talált műtárgyakat tárják közszemlére, hanem kölcsönöztek más múzeumoktól is, hogy teljes egészében áttekinthető legyen az illető korokban használt fegyverzet, páncél stb. Továbbá ismét tapasztalhatjuk, hogy tanultak az interaktív időszakos kiállításokból, mert korabeli ruhákat ölthetnek magukra az érdeklődők, valamint egyes fegyverek korhű másolatát is kézbe foghatják a látogatók, valószínű, ez fogja a gyerekek tetszését a legjobban megnyerni.  

Régóta tervezik a tárlat megnyitóját, de amint Gyarmati Zsolt kiemelte, most sincsenek késésben, mivel az állandó tárlatok rendezését jóval hosszabb felkészülési idő előzi meg, mint az időszakosokét. A hatéves terv másfelől azért kezdett csak most konkrétumot ölteni, mivel meg kellett várni, hogy a nagyobb projekt, vagyis a Mikó-vár teljes körű felújítása a megfelelő fázisba érkezzen. Az állandó tárlatok időtartama legalább tíz év, és ha a kiállítás hamarabb elkészült volna, mint a vár felújítása, akkor most mindet meg kellett volna bolygatni. Másfelől az újabb szakszerű falkutatások újabb eredményeket is hoztak, és ezt is beilleszthették az épület történetét taglaló tárlat anyagába.

A tárlatrendezés több százezer eurós nagyságrendű költségének nagy részét a városi önkormányzat állja, de sikerült – akárcsak az időszakos tárlatok esetén – a helyi cégek, mecénások egy részét is az ügynek megnyerni.