HIRDETÉS

Így állnak a Csíki-medence falvai egy doktori dolgozat szerint

Iszlai Katalin 2016. október 28., 10:57 utolsó módosítás: 2016. október 28., 18:42

Négyféle típus alapján különbözteti meg doktori dolgozatában az ötszáz lakosnál nagyobb csíki településeket a Sapientia egyetem oktatója: a passzívak kategóriájába tizenegy, a várakozókéba és a feltörekvőkébe kilenc-kilenc, a sikerorientáltakéba pedig mindössze három település került. A szakember doktori disszertációjában fejlesztési javaslatokra is kitért.

Hiánypótló anyagot készített a Csíki-medence településeiről Székely Kinga Katalin, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai oktatója. Doktori disszertációjában több szempontot figyelembe véve rangsorolta a csíki településeket, továbbá fejlesztési javaslatokra is kitért.

Székely Kinga nemrég védte meg doktori értekezését, amelynek témája: A Csíki-medence településeinek típusai és azok marketingszempontú vizsgálata. Dolgozatában 32 települést vizsgált 16 szempont alapján, majd az eredményeket figyelembe véve a fejlettségi szintjük szerint négy kategóriába sorolta azokat. A kutatás célja viszont nem a települések rangsorolása volt, hanem sokkal inkább az, hogy a településanalízis révén képet kapjon arról, hogy egyik-másik település milyen fejlesztési feladatok előtt áll. „A doktori iskola ötéves volt, gyakorlatilag már az első évben foglalkoztam a kutatás kidolgozásával, ugyanis a képzésre már témával kell beiratkozni. Az elmúlt öt évben folyamatosan ezzel dolgoztam” – számolt be érdeklődésünkre az oktató.

Kiindulópont és nehézségek

„A kiindulópont az volt, hogy bizonyítani szerettem volna, nincsenek azonos fejlettségi szinten a Csíki-medence települései, és más fejlődési pályát járnak be. Ezt számos gazdasági, társadalmi, kulturális és történelmi tényező befolyásolja. Fontosnak ítélem a megyei, illetve térségi léptékű tervezést, azonban szükséges foglalkoznunk a településszintű fejlesztési gyakorlattal is. A térség egészének fejlődése szempontjából fontos lenne, ha az egyes települések egyenként előre tudnának lépni egy következő fejlődési szakaszba. Ehhez azonban különböző településfejlesztési programokra, tevékenységi tervekre van szükség, ugyanis a medence településeinek más-más kihívásokkal, problémákkal kell szembenézniük. A kutatásban egyébként az információszerzés volt a legnehezebb, hiszen statisztikai adatokkal is kellett dolgozni, azonban sem az országos-, sem a Hargita Megyei Statisztikai Hivatal nem rendelkezik településsoros adatokkal, vagy csak nagyon hiányosan. Ez kihívást jelentett, nagyon sok terepmunkára volt szükség” – avatott be a részletekbe Székely Kinga.


A felmérés szempontjai

A Csíki-medencében 73 település található, ebből az oktató csak azokat a falvakat elemezte, amelyeknek lakossága több mint 500 fő. A módszertan kialakításakor az volt a cél, hogy a térségről átfogó képet kapjon településanalízis segítségével. Ennek megvalósításához tizenhat tényező mentén elemezte a településeket: lakosság száma, népességmegtartó erő, iparosodás demográfiai hatása, vállalkozások, idegenforgalom, agráradottságok, adminisztratív státusz, térbeli elhelyezkedés, forrásbevonási gyakorlat, innovációs gyakorlat, oktatás, kultúra és civil élet, közösségi szolgáltatások, rendezvények, külső és belső kommunikáció.

A négy típus

Az említett tényezők mentén elemezte és értékelte az egyes településeket, majd négy típusba sorolta azokat annak függvényében, hogy milyen sajátosságokkal rendelkeznek. A passzív települések képezik az első típust, ezek főként a medence központi részén helyezkednek el. A várakozó falvak jellemzően inkább az alcsíki térségben találhatók, de a medence felcsíki részén is találunk ilyen településeket. Harmadik típusként a feltörekvő falvakat határozta meg, ezek főként a felcsíki térségben fordulnak elő. Az utolsó típusba, a sikerorientált települések közé pedig mindössze három település sorolható.


A passzívak

A vizsgált települések közül összesen 11 sorolható a passzívak csoportjába. Ezek a következők: Csekefalva, Vacsárcsi, Csatószeg, Borzsova, Csomortán, Delne, Jenőfalva, Menaság, Mindszent, Bánkfalva, Szentmiklós. Ezek a települések jellemzően kisebb falvak, nem rendelkeznek központi adminisztratív státusszal, ennek következtében a tevékenységi hatáskör is sok esetben korlátozott. Az iparosodási folyamatok főként negatívan hatottak ezekre a településekre, inkább elvonták az aktív lakosságot. A népességmegtartó erőt tekintve is általában alacsonyabb a szám ezeken a településeken, ennek olyan okai vannak, mint a fejletlen gazdasági környezet, munkahelyek hiánya, a csak még most fejlődőben lévő infrastruktúra, és akár a nehéz megközelíthetőség. A gazdasági helyzetük is jellemzően kedvezőtlen, agráradottságaik pedig közepesek, viszont az alacsony lakosságszám és a kisterületű földek miatt az agrárgazdaság alig van jelen. Tevékenységeiket tekintve inkább a passzív hozzáállás a jellemző: nincsenek, vagy kevés az olyan kezdeményezés, ami a közösség részéről érkezne. Ez jellemző úgy a gazdaságfejlesztés tekintetében, mint a közösségi fejlesztésben is. Civil szervezetek ugyan működnek néhány helyen, de ezek tevékenysége sem meghatározó és legfőképp ritkán rendszeres. A helyi értékek feledésbe merültek, nem ismerik fel őket, így a megmutatkozás is nehézkes, ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy eltűntek vagy alig maradtak meg a helyi ünnepek, nincsenek közösségi programok, a kulturális és civil élet is nagyon visszafogott. Ezen települések vonatkozásában tudatos kommunikációról nem beszélhetünk, vagy csak nagyon korlátozottan.


A várakozók

A vizsgáltak között kilenc olyan települést is azonosítani lehet, amelyek felismerték ugyan, hogy a fejlődés érdekében intenzívebb tevékenységekre lenne szükség, azonban a jelenlegi helyzetük azt mutatja, hogy egyelőre a tervezési, elgondolási szakaszban vannak. Ebbe a típusba sorolhatók az alábbi települések: Szentmihály, Tusnád, Pálfalva, Szenttamás, Kászonaltíz, Csíkszentgyörgy, Rákos, Gyimesfelsőlok és Kozmás. Ezek mindegyike községközpont, ahol az alapvető infrastrukturális fejlesztések lezárultak vagy a végéhez érkeztek, egyben egy fejlesztési szakasz végét is jelezve, ami felveti a kérdést, hogy hogyan tovább. A kezdeményezések nem jellemzők ezekben a falvakban, ez annak is tulajdonítható, hogy a helyi közösség inkább passzív magatartást tanúsít. Vannak ugyan civil szerveződések, működő csoportok, de ezeknek inkább helyi identitáserősítő szerepük van, mintsem fejlesztő erejük. Közösségi szinten hiányoznak vagy nagyon kevés az az aktív szereplő, aki mozgatórugója lehetne a közösségi életnek. Vannak saját események, amelyeket minden évben megszerveznek, de ezek száma alacsony és inkább a helyieket szólítja meg, nem kifelé irányulnak. Ami a vállalkozásokat illeti, itt is főként kisvállalkozások működése jellemző, így a biztosított munkahelyek száma is alacsony, tevékenységi körük meg általában a sajátos térségi tevékenységekhez illeszkedik (kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások, autószerelő műhelyek, fafeldolgozók és mezőgazdasági magánvállalkozások). Kommunikációs tevékenységük általában nagyon rendszertelen.


A feltörekvők

Néhány település esetében az utóbbi években egyfajta kísérletező, próbálkozó magatartás követhető nyomon. Ezekben a falvakban a főbb infrastrukturális fejlesztések már lezárultak, és ma már egyéb projekteket, kezdeményezéseket próbálnak megvalósítani, ezekhez forrásokat gyűjteni. Ebbe a típusba kilenc település sorolható: Szentimre, Karcfalva, Szentsimon, Gyimesközéplok, Madaras, Csicsó, Szépvíz, Szentmárton és Dánfalva. Ezeken a településeken sokkal nagyobb a vállalkozó kedv és a közösségi erő is, ez azáltal mutatkozik meg, hogy a civil szervezetek aktívabbak, több az olyan esemény, rendezvény, amit a lakosság számára szerveznek, és megjelennek azok a rendezvények is, amely a külső célcsoportokat is megcélozzák. Az értékek, hagyományok jelentősebb szerepet kapnak a falvak életében. Ami a gazdasági helyzetet illeti, több fiatal vállalkozás is megjelent az elmúlt időben. Ahol turisztikai értékek is megtalálhatóak, ott igyekeznek ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat is kialakítani, de ezek még nem elég fejlettek ahhoz, hogy kellően versenyképesek legyenek. Agráradottságok tekintetében Gyimesközéplok kivételével közepesen jó tulajdonságokkal rendelkeznek. Léteznek már különböző kezdeményezések az értékek beazonosítására, megjelenítésére, de a tervszerűség még itt is hiányzik. Használják ugyan a kommunikációs eszközöket, de párhuzamosan több forrásból is közölnek információkat, egyeztetés, következetesség nélkül.


A sikerorientáltak

Fejlődőben lévő, tenniakaró települések sorolhatók a sikerorientáltak típusába. Összesen mindössze három település került ebbe a típusba: Szentkirály, Madéfalva és Domokos. Jellemző ezekre a falvakra, hogy nagyobb a lakosságuk, mindhárom községközpontként működött az elmúlt évszázadban. Lakosságmegtartó erejük is magas, ez részben az iparosodási folyamatok kedvező hatásának köszönhető, másrészt pedig annak, hogy könnyen megközelíthetőek és kedvezőbb a gazdasági környezet is. Olyan jellegzetes, sajátos értékekkel rendelkeznek, amelyek többségének már múltja, hagyománya van, amit már szélesebb körben is ismernek, így több program és kezdeményezés is ezekre épülve indult el. Többnyire ezekre az elemekre építve alakították ki a turisztikai szolgáltatásokat is. Az idegenforgalom mellett más vállalkozások is elindultak az utóbbi években, és több olyan sikeres vállalkozás is működik, ahol akár több tíz embert is tudnak foglalkoztatni. A jelentősebb infrastrukturális beruházásokon túl már számos projekt megvalósult, illetve jelenleg is kivitelezés alatt van, mindez pedig a sikeres forrásbevonási tevékenységnek köszönhető. Mindez által jól igazolják azt, hogy általában egy erős, helyi közösség alakult ki, ahol nemcsak a közösségi identitás megerősítése a cél, hanem a fenntartható, gazdaságilag fejlődő település kialakítása. Az önkormányzat mellett létezik egy olyan elit, csoport, akik segítik, kiegészítik a vezetők munkáját. Többnyire az ők irányításuk alatt valósulnak meg azok az események, amelyek már nemcsak a helyieket szólítják meg, hanem a szélesebb közönséget is. A megvalósítások mögött már tudatos tervezés is fellelhető, valamint integrált programok is kialakulóban vannak. Alkalmazzák a főbb kommunikációs eszközöket, de mivel nincs külön felelősük ezeknek a tevékenységeknek, elmarad az integrált kommunikációs gyakorlat.


Fejlesztési javaslatok

Az eredmények függvényében arról is megkérdeztük az oktatót, hogy milyen fejlesztési javaslatokat fogalmazott meg, illetve hogyan látja a települések jövőjét. „A kutatás végén olyan irányelvekre, kezdő lépésekre tettem javaslatot, amelyek alkalmasak lehetnek az egyes típusokba tartozó települések számára ahhoz, hogy kimozduljanak a jelenlegi állapotukból és fenntarthatóbbá, élhetőbbé tegyék a helyet. Konkrét fejlesztési recept, tevékenységi terv nem született, hisz mindegyik település egyedi, de az jól körvonalazódott, hogy az adott típusba tartozó településeknek milyen kihívásokkal kell szembenézniük a fejlődés érdekében. Van ahol a közösségépítés, az értékfelmérés jelentheti a kezdeti lépést, máshol a kínálatfejlesztés, vagy éppen a kommunikációs kompetenciák erősítése, településmárka építése. A folytatása ennek a kutatásnak az lenne, hogy minden egyes település számára olyan tevékenységi terveket dolgozzunk ki, amelyek segítenek a megfogalmazott feladatok megoldásában. Kiemelném továbbá azt, hogy fontos lenne a települések közötti együttműködésre nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezáltal erősíthetnék egymást, az elemzési eredmények viszont azt mutatták, hogy erre kevés példa adódik jelenleg. Csupán olyan szinten valósul meg, hogy meghívottként elhívják egymást egy-két kulturális-, vagy sportrendezvényre, de közös fejlesztési lehetőségekben nem igazán gondolkodnak” – mutatott rá Székely Kinga.

Honnan jött az ötlet?

A dolgozat szerzője elmondta, már évek óta foglalkozott a térségfejlesztés kérdésével. „A kutatás motivációját a mindennapokban szerzett megfigyelések, tapasztalatok, különböző szakmai fórumok, de legfőképp a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja keretén belül folytatott közös kutatások szolgáltatták. Kutatásomat azzal a céllal indítottam el, hogy alapos ismereteket szerezzek a Csíki-medence településeiről, és ezek alapján egy új, a hagyományos vidékfejlesztési szemlélettől eltérő fejlesztési javaslatot fogalmazzak meg a medence települései számára. Először 2008 őszén kerültem közvetlen kapcsolatba a Csíki-medence településeivel, amikor egy három hónapos projekt keretén belül lehetőségem volt ellátogatni minden településre és megismeri azokat. Az akkor szerzett tapasztalatok a későbbiekben motiválni kezdtek arra, hogy alaposabban is elkezdjek foglalkozni ennek a térségnek a vizsgálatával és általában a vidéki térségek fejlesztési lehetőségeivel. Kommunikációs szakemberként nem állt távol tőlem a marketing világa, így rövid időn belül, ötvözve a két fő érdeklődési területemet, a régió- és térségmarketing került a tanulmányaim fókuszába. A kutatási ötlet abból jött, hogy eddig inkább általános térségfejlesztési terveket készítettek, amelyek ugyan hasznosak, azonban megfigyelhető az, hogy a térségben a települések nincsenek azonos fejlettségi szinten. Különbséget kell tenni községek és települések között is, mivel az a tapasztalat, hogy a községközpontok és a hozzá csatolt települések nem egyforma mértékben fejlődnek. Nagyon erős a lokalitás a Csíki-medence településein, erős helységtudattal rendelkeznek a lakosok. Én településszintű kutatást szerettem volna végezni, nem községszintűt. Ez azért fontos, mert a fejlettségi szint miatt nem lehet egységes fejlesztési stratégiákat javasolni minden településnek, ugyanis nem mindegy, hogy egy helység az alapvető infrastrukturális fejlesztésekkel küszködik, vagy már projektekben gondolkodnak” – hangsúlyozta az oktató (portrén).

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
25 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS