Helyi tűzeset nélküli év

Jelenleg 32 önkéntes vállalja, hogy szükség esetén segít a bajbajutottakon, ebből 14-en a „vonulós tűzoltók”, a többiek pedig különböző speciális csoportok tagjai – tudtuk meg Imets Ferenctől. A helyi önkéntes tűzoltóparancsnok 1983 óta tagja az alakulatnak.

A bicskei tűzoltósággal való kapcsolatuknak köszönhetően kaptak egy szállító autót, amelyben ugyan nem volt tartály, viszont volt benne vízszivattyú, és a helyszínre lehetett szállítani a szükséges eszközöket. „Ez adott egy lendületet az akkori tűzoltóknak, hiszen már volt járművünk, amivel tudtunk mozogni, így azt követően komolyabban kezdtünk szerveződni” – osztotta meg a parancsnok. Megjegyezte, jó csapat verődött össze az évek során, s egyre inkább igényt tartottak egy tartályos autóra. Végül 2012-ben a többszöri ígéret után sikerült megvásárolni egyet, amelyet azóta is használnak.

A tartályos autójuk mellett rendelkeznek vízszivattyúval, generátorral, műszaki mentéshez szükséges feszítő-vágóval, láncfűrészekkel, tömlőkkel, sugárcsövekkel. Az önkormányzat által vásárolt díszruházat mellett eddig öt teljes védőruházattal rendelkezett az alakulat. December elején újabb öt teljes védőfelszereléssel bővül eszköztáruk, amelyeket Hargita Megye Önkormányzatának 20 ezer lejes és a helyi önkormányzat 15 ezer lejes támogatásával tudtak megvásárolni.

Habár több dologra lenne szükségük, a legfontosabb mégis egy megfelelő tűzoltószertár kialakítása, hiszen jelenleg az önkormányzat épületében lévő egyik irodában gyűlnek össze a megbeszélésekre – osztotta meg az illetékes. Hozzátette, autójuk a szabad ég alatt áll, ennek legnagyobb hátulütője pedig, hogy telente víz nélkül kell tartaniuk.

A 18 és 50 év közötti önkéntesek idén havonta két alkalommal találkoztak, korábban azonban hetente gyűltek össze, amikor pedig versenyekre készültek, heti két alkalommal is gyakoroltak. Ezeken a találkozókon elsősorban gyakorlatozni szoktak a tűzoltók, de az elméleti kérdések megbeszélésre is rendszeresen fordítanak időt.

Idén nem kellett a városban oltaniuk, de a szomszédos települések tűzeseteihez kivonultak, emellett volt nyolc útlezárásuk is.

Mivel minden tűzeset más, Imets nehezen tudott egy emlékezetes esetet kiválasztani, végül eszébe jutott a legnehezebb munkájuk, amely a pár évvel korábban kigyulladt 11-es villánál volt. A gerendás épületben a régi, meggyengült kémény gyulladt ki, a tűz a felpadolt gerendák között átjutva lobbantotta lángra a tetőteret. A hatalmas füstben alig láttak, reflektorokkal világítva oltották a látható tűzforrást, de a füst nem akart fogyni, és nem tudtak rájönni, hogy mitől gyullad újra a felső szint. Akkor a hivatásos tűzoltókkal együtt több mint 12 órát dolgoztak a helyszínen.